TERMESZTÉS, ELŐÁLLÍTÁS
A kendert termesztik szabad ég alatt is (ahol legális), nálunk azonban
többnyire melegházakban vagy bent a szobában, nagy fényerejű lámpák alatt
nevelik. A hagyomány szerint még beporzás előtt el kell különíteni egymástól
a hímnemű és a nőnemű növényeket, mert így a nőnemű növények energiájukat
teljes egészében a magas gyantatartalmú virágok kibontakoztatására
fordíthatják, és ez garantálja a jó minőséget (magas THC-tartalmat). Az
Amerikai Mentálhigiénés Intézet kutatási eredményei cáfolják ezt a
hiedelmet: nincs jelentős különbség a nőnemű és a hímnemű növények THC-
tartalma között. Volt rá eset, hogy a mexikói magokból kihajtott hímnemű
növény 1.47%, a nőnemű viszont csak 1.31% THC-t tartalmazott (tény viszont,
hogy a nőnemű növények több gyantát termelnek.) A mai cannabisfajták - a
nemesítésnek köszönhetően - jóval magasabb THC-tartalommal bírnak, mint a
korábbiak. Egyesek szerint ez a tény érvényteleníti a cannabis hatásait
vizsgáló korábbi kutatások eredményeit (mert azok már nem vonatkoznak az új,
magasabb THC-tartalmú cannabisra). Mások szerint a magasabb THC-tartalom
üdvözlendő, mert így a szerből jóval kevesebbet kell elfogyasztani a kívánt
hatás eléréséhez, és ez elszívás esetén jelentősen csökkenti a káros
mellékhatásokat.
A kender megszárított leveleiből, virágaiból és hajtásaiból készített
dohányszerű keverék a marijuana, közismertebb nevén a fű. A növény levelein
és virágaiban található gyantás anyagból készítik a hasist, amely a kender
típusától és az elkészítés módjától függően zöld, barna vagy fekete színű
kis préselt lapok vagy gumószerű "kockák" alakjában jut el a fogyasztókhoz.