ELTÉRÍTÉSEK BUDAPESTEN
A tapasztalat azt a döbbenetes tényt mutatja, hogy a nagyvárosokban
ugyanúgy történnek eltérítések, sőt kutatásaim során elsősorban ilyen
esetekkel találkoztam. Most egy Budapesten történt esetet szeretnék
bemutatni. C. M. a főváros egyik lakótelepe mellett lakik. 1993-ban egy
júliusi éjjelen azt álmodta, hogy pizsamában, félmeztelenre vetkőztetve
valamilyen orvosi beavatkozásra vár egy kis méretű műtőben. Rövidesen
megjelent egy végtelenül barátságos, nagyon alacsony termetű orvos.
Az orvos elmagyarázta neki a beavatkozás mibenlétét, ezután hajnalban, 1
óra 50 perckor hirtelen felébredt. A takaró felett keresztben feküdt az
ágyon, a pizsamafelső nem volt rajta. Igaz ugyan, hogy alvás közben sokat
forgolódik az ember, de levenni a nadrágba gondosan betűrt felsőt, begyűrni
a takaró alá, majd a takaró fölé kerülni olyan testhelyzetben, amihez eddig
hasonlót sem vett fel soha, ez semmiképpen sem azonosítható a természetes
éjszakai forgolódással! Az eset tökéletes példája az álomszerű élménynek és
a fedőélménynek egyaránt.
C. M. konyhájában egy elektromos falióra mutatja az időt. Mutatóit
fogaskerekeken keresztül a hálózati 50Hz-es frekvenciáról működő, ún.
szinkronmotor hajtja meg. Ha áramszünet van, az óra leáll, s nem indul el a
hálózati feszültség visszatérésekor. A mutatók állásából pedig később
bármikor leolvasható az áramkimaradás kezdetének időpontja. Nos, ez az óra
aznap délelőtt pontosan 1 óra 50 percen vesztegelt. Az Elektromos Művek
kerületi igazgatósága azonban a napokban nem jelentett üzemzavart az
érintett területen.
Egyik szakemberük elmondta, hogy megnövekedett terhelés esetén az
automatikus védőáramkörök többször is lekapcsolhatják az áramot, amit nem
jegyeznek fel az üzemi naplóban, de ezeknek a kimaradásoknak az időtartama
nem több egy tizedmásodpercnél. Ez viszont nem állítaná le az órát. A lakás
biztosítéka sem kapcsolhatta le a jóformán terheletlen hálózatot, és az
akkor kikapcsolt állapotban is maradt volna.
(A cikket a Harmadik Szem magazin bocsátotta rendelkezésünkre)