Fillér Ferenc:
UTAZÁSOK TÉRBEN ÉS IDŐBEN
Az emberiség egyik legnagyobb kérdése az, hogy lehet-e utazni az időben,
s hogy lehet-e a fénynél gyorsabban közlekedni. Mint tudjuk, minden kérdésre
megtalálják előbb, vagy utóbb a választ, s ez esetben a válasz minden
bizonyosság szerint: igen! Most még valahogy hihetetlennek tűnik a dolog, ám
minden forradalmi újítás három szakaszon megy keresztül. Az elsőben csak
nevetnek rajta, a másodikban már lehetségesnek tartják.
A harmadikban pedig azt mondják, hogy ez magától értetődő, hiszen eddig
is ezt állították. Nos, a teleportáció fogalma most az első és a második
szakasz között tartózkodik. Vannak ugyan nagyon elgondolkodtató elméletek,
ám az átlagembernek általában egyszerűen nincs rá ideje, vagy csak kedve
arra, hogy foglalkozzon ezekkel. Éppen ezért nem ismeri a nyilvánosság a
kérdés jelentőségét, s fontosságát. Ez pedig nagyon hátráltatja a kutatást.
Senki sem támogat szívesen egy olyan kísérletsorozatot, amely az úgynevezett
határtudományokkal foglalkozik.
Ezért aki meg akarja valósítani ezt a gyakorlatban is, annak nagy
propagandára van szüksége. De néha ez sem segít ugyanis az emberek félnek az
ismeretlentől, attól, amiről nem tudják, hogy mi is az valójában. Éppen
ezért, amikor eljön az ideje - mert egyszer teljes biztossággal el fog jönni
-, akkor is nehéz lesz majd azt a nyilvánossággal elfogadtatni. Pedig nagyon
sok lehetőség van a tér-idő-kontinuumban való utazásra. Az egyik például a
fénysegességen túli sebességek elérése lenne. Ezt azonban nem kell a szó
szoros értelmében venni.
Egyre magasabb sebességnél ugyanis mindig megrövidül a táv és az idő.
Tehát a saját tér-idő rendszerében az ember nem mozog a fénynél gyorsabban,
azonban egy tőle független ember számára igen. Így ez még összhangban van a
relativitáselmélettel is. Ha elérjük a fénysebességet akkor prof. Wheeler
fizikus szerint a táv és az idő annyira lerövidül, hogy megszűnik, s
belépünk a - sci-fi filmekből jól ismert - hypertérbe. Mivel itt nem létezik
sem idő, sem távolság, időveszteség nélkül bármekkora utat megtehetünk a
térben. Természetesen fennáll egy másik lehetőség is.
Mégpedig az, hogy ha átlépünk a fényfalon, akkor fogva maradunk ebben a
hypertérben az örökkévalóságig, ugyanabban az állapotban. Azonban ha mégis
lehetséges volna így az utazás, akkor korlátlan lehetőségek tárulnának
elénk. Az időutazásnak több lehetséges módja is van. Így például lehet az
időt a gravitációval is befolyásolni. Alacsonyabb gravitációnál az idő
lerövidül. A legjobb példa erre az lenne, ha két ember születne azonos
időpontban, s azonos körülmények között is élné le az életét. A különbség
csak az lenne, hogy a második párezer méterrel magasabban élne az elsőnél.
Haláluk azonban ez eltérés következtében nem azonos időben következne be,
ugyanis a magasabban élő lasabban öregedik az alacsonyabb gravitáció miatt.
A saját téridejében ugyan mindkét ember azonos időt élt meg, ám egy külső
szemlélő számára már látható a különbség. Ez azonban csak egy nagyon csekély
eltérés száz év alatt csak pár óra. Azonban az elvet követve csökkenthetjük
a gravitációt. Elérhetünk így akár a csillagközi térben észlelt
nullgravitációhoz (súlytalansághoz) is. Ez azonban még mindig túl magas
lenne. A megoldás az antigravitációban rejlik.
Már egy ideje elő tudunk állítani antianyagot, ami antiagravitációt idéz
elő. Az egyetlen probléma csak a stabilitásban van. Az antianyag ugyanis az
anyaggal kapcsolatba kerülve reakcióba lép azzal, s megsemmisül fotonokat
képezve. Az antianyagot talán vákuumban kellene előállítani, s így talán
stabil maradna. Ennek segítségével megállíthatnánk, vagy akár vissza is
pörgethetnénk az időt. Bár lehet, hogy a vákuum is a mi anyagi valóságunkhoz
tartozik, s így nem sikerülne a dolog. Egy másik lehetséges mód a
kozmoszbeli utazásra a a térhajlítás módszere lenne.
Egyes feltételezések szerint létezik negyedik dimenzió is. Itt most nem
az időre gondolok, mint dimenzió, hanem a tér kiterjesztésére. Ezt a
dimenziót az emberi agy már nem észleli. Ezt leginkább a következő példával
lehetne elmagyarázni: Tegyük fel, hogy létezik egy sík, amelyen egy
kétdimenziós élőlényekből álló civilizáció él. Ezek a lények bezárnak egy
másikat egy ketrecbe. Egy ember (háromdimenziós) beleavatkozik ebbe, kiemeli
a lényt a ketrecből, s visszateszi síkjára a ketrecen kívül. Amit ebből a
kétdimenziós élőlények látnának, azt biztosan nem tudnák megmagyarázni.
Amit látnának, az ugyanis annyi, hogy a ketrecben lévő élőlény eltűnik a
ketrecből, majd újra előbukkan azon kívül. Nem értenék a dolgot, mivel nem
látnak ki síkjukból. Nem észlelik azt, ami a térben történik. Ugyanígy nem
észleljük mi sem azt, ami a negyedik dimenzióban történik. Ezt az eltűnős, s
újra előbukkanós jelenséget itt a térben is észleljük, ilyen például az
úgynevezett alagútjelenség is. A negyedik dimenzió létének óriási
jelentősége lenne. Menjünk csak vissza a kétdimenziós lényeinkhez. Tegyük
fel, hogy egy ilyen lény egy teljesen sík papírlapon van.
Ez a lény a papírlap egyik végéből a másikba akar eljutni. Erre a
legrövidebb út az egyenes. Ha azonban lényünk ismerné a három dimenziós
teret, akkor összehajthatná a papírlapot úgy, hogy kiindulási pontja egybe
essen a célpontjával, s így szinte nem kell utat maga mögött hagynia, csak
egy nagyon minimálisat. Nos, mi is meg tudnánk hajlítani a teret a negyedik
dimenzióban, mint a síkot a harmadikban. Így eddig csillagászati távolságok
szinte a nullára rövidülnének. Nagyon sok módszer létezik arra, hogy végre
legyőzzük a tér s idő korlátait.
Ám a legtöbb embernek ezekről nincsen tudomása. Magyarországon is
foglalkoznak egyesek a teleportáció gyakorlati végrehajtásának
lehetőségével, többek között Sánta Csaba fizikus is, ám dolguk sajnos
megnehezül a pénzhiány miatt. Az állam ugyanis nem akarja támogatni az ilyen
irányú kísérleteket, szerintük haszontalan az egész. Valójában azonban
nagyon is hasznos lenne az egész emberiség számára. Az mellett, hogy az
űrkutatásban felbecsülhetetlen értéke lenne, olyan hosszú távokat, melyeket
repülővel is csak több óra alatt tettünk meg, a másodperc törtrésze alatt
meglehetne tenni.
Ezenkívül más felhasználási lehetőségei is volnának ennek a
technológiának. Így például az orvostudományban. A jövőben ezzel a tudással
hatékonyabban léphetnénk fel olyan betegségek ellen, mint a rák. Mindez
azonban ugyebár haszontalan. A közös célt csak együtt érhetnénk el.
Mindenkire szükség van. Önre is! Éppen ezért az összefogás céljából hozta
létre a már említett Sánta Csaba az Egri Klubot, melynek címe: Egri Klub,
Sánta Csaba, 3301 Eger Pf.:538. Küldjön egy képeslapot, s jelezze, hogy Ön
is egyetért a kísérletekkel. Mindenkire szükség van, hogy elérjük a közös
célt egy jobb világért.
Amennyiben Ön anyagilag is támogatni kívánja az ilyen irányú
kísérleteket, akkor azt a Mezőbank Rt. Eger 11610005-02658701-10000002-es
számlaszámán teheti. Valamikor mindez valóra válik, csak Önön múlik, milyen
gyorsan...