Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

Fillér Ferenc:
                         LEHETSÉGES-E AZ IDŐUTAZÁS?

   Amennyiben  valaki  veszi  a  fáradságot,  és  elmegy a Magyar Tudományos
Akadémia  valamelyik fizikaprofesszorához, akkor minden valószínűség szerint
azt  a  választ  kapja  rá,  hogy:  nem!  Azonban ha ez az illető egy kicsit
elgondolkozik  a  témán  ahelyett,  hogy  a  professzorúrra  halgatna, akkor
merőben  más  eredményre juthat. Éppen ez a probléma, hogy a modern tudomány
utópiaként kezeli az időutazás kérdését.

   Ha valaki felveti ennek lehetőségét, a többiek azt hiszik, hogy megőrült,
s  csak  nevetnek  rajta.  Szerencsére  az  átlagember azonban nem ilyen. Az
átlagember  inkább  saját tudására támaszkodik, mint másokéra. És ez jó! Így
elsőre  lehet,  hogy  őrültségnek hangzik, mert hát mi jó lenne abban, ha az
emberek  nem  értenének  egyet egymással? Ez azonban tényleg jó. Ha az ember
mindig elfogadná azt, ami van, nem törekedne új dolgokra, nem lázadna fel az
elmaradott  gondolkodásúak  ellen,  akkor  valószínüleg  én sem ezt a cikket
gépelném egy számítógépbe, hanem kőbaltával kergetném e bikákat a prérin.

   Mert  ha  belegondolunk,  mindig  csak az addigival ellentétes, a merőben
eltérő  gondolkodás révén jöhettek létre olyan csodálatos dolgok, amelyek ma
már  magától értetődőek. Így a jelen tudósai is rossz szemmel néznek azokra,
akik  az újért, a jobbért küzdenek, s egyáltalán nem veszik komolyan őket. E
rövid  kitérő  után  térjünk  vissza  a  címben feltett kérdésre, hogy vajon
lehetséges-e  az időutazás? Miért ne lenne lehetséges? - kérdezem én. Hiszen
minden  ember  állandóan  utazik  az időben. Hogy mit értek ezen? A válasz a
kérdésre nagyon egyszerű.

   Ezt  a  cikket  10  perccel  ezelőtt kezdtemel írni, most már tíz perccel
később van. Utaztam az időben: a múltból a jelenbe. Ez mindennapi (elnézést,
minden  pi-kosecundumi)  jelenség,  ám  mégis  időutazás. Az azonban már más
kérdés,  hogy  vajon  tényleg  a jelenemben vagyok-e, vagy talán a jövőmben,
esetleg  a  múltamban?  Ugyanis  mire  az  emberi  agy  felfoghatnáa  jelent
(bármilyen  kis időtartam is az) addigra az már a múltam. Látom azt, hogy mi
történik  velem?  Nem.  Én  csak  azt  látom  hogy mi történt velem. Tehát a
múltamat látom, azt érzékelem, abban élek. De ez valóban így is van?

   Meggondolandó,   hogy   vajon   tényleg  a  múltamban  élek-e.  Az  előző
gondolatmenetben feltételeztük, hogy a jelenem a múltamban van. De hát akkor
én  ezek  szerint  a  jövőmben  vagyok,  hiszen ha a jelenem a múltam - vagy
legalábbis  azt  fogom  fel a jelenemnek -, akkor ehhez viszonyítva a valódi
jelenem  a  jövőmben van. Érdekes gondolatok. Két lehetséges variáció merült
föl.  Vagy  a  múltamban, vagy a jövőmben élek. Ezek közül nem tudom, melyik
igaz,  de  egy  biztos:  mégpedig  az,  hogy jelenem nincsen. Pedig ez eddig
egyértelmű volt. Mindenki ezt tanulta az általános iskolában.

   Azt tanulta mindenki, hogy három időállapot létezik: a múlt, a jelen és a
jövő.  Ez,  mint láttuk, nem igaz. Van múltam, ésjövőm. Ez a kettő, és vége.
Azonban van a múltamban egy jelenem, amelyet érzékelek, s van a jövőmben egy
jelenem,  ami  a  valódi.  A  probléma  csak  az,  hogy  a  különbség  e két
időkoordináta  között olyannyira csekély, hogy ez eddig még nem tűnt fel. De
mit  is beszélek, mi az, hogy probléma, inkább szerencse. Képzeljük csak el,
mi  lenne,  ha  az  eltérés  nagyobb  volna.  Elveszteném  saját  magamon az
irányítást, ugyanis nem tudnék reagálni a dolgokra.

   Hiszen  még fel sem tudom fogni azokat, mikor történnek, így nem is tudok
rájuk  reagálni.  Azonban  most  térjünk  vissza  a főtémához. Igen, szerény
véleményem szerint lehetséges az időutazás, ám csak egy irányba. Azt, hogy a
múltba  tudunk-e  utazni,  nem  merném  állítani, de hogy a jövőbe igen, azt
minden  aggály  nélkül. Ugyanis, ha a múltba utaznánk, akkor olyan paradoxon
állna  elő,  amely szerint nem utazhatnánk vissza. Egyszerű példa: egy ember
öngyilkos   akar   lenni,  de  fájdalmak  nélkül.  Visszamegy  a  múltba,  s
megakadályozza  szüleit  abban,  hogy  összeismerkedjenek, így nem születhet
meg.

   Igen  ám,  de  hogyha  nem  születik  meg, akkor nem is tud visszamenni a
múltba,  hogy  megakadályozza  szüleit az összeismerkedésben. Ennek ellenére
azonban  nem  vetném  el lehetőségét, sőt, az első oldalakon leírtak szerint
biztos  vagyok benne, hogy valamikor találnak erre is megoldást. S, ha akkor
valaki  veszi  a  fáradságot  és elolvassa, hogy mi itt ilyen paradoxonokkal
foglalkoztunk, biztos nem fogja megérteni, hogy hogyan nem tudtunk egy ilyen
egyszerű  dologra  rájönni.  Ez  azonban  még a jövő. Jelen (vagy múlt, vagy
jövő?) pillanatban azonban még ez egy óriási probléma a tudomány számára.

   Ez  lenne  a  múltba  való utazás. A jövőbe utazás azonban minden további
nélkül  lehetséges,  nem  lépnek fel paradoxonok. Ami viszont a visszatérést
illeti:  arra  ugyanaz  vonatkozik,  mint  az utazásra a múltba. Ez lenne az
időutazás  lehetősége.  A  módjait  már egy hónappal ezelőtti számunkban, az
Utazás  térben  és  időben  című cikkben taglaltam, ám egy kimaradt, amelyet
most szeretnék közölni Önökkel. A módja tehát lehet a következő: mint tudjuk
a  tér-idő-anyag-energia-  és  tudom is én még mi - kontinuumot a gravitáció
formázta. És mint az égitesteknél láthatjuk, a dolog gömb alakúra sikerült.

   Miért  ne  formázhatta  volna  a  gravitáció  az  időt is ilyenre? Ez azt
jelentené,  hogy  mindig  ismétlődnek  az események. Így ha előre megyünk az
időben,  a jövő felé, akkor a múltunkba jutunk. Ennek a periódusa feltevések
szerint   megegyezik   az   univerzum   tágulási-összehúzódási  folyamatának
idejével.  Ezek  szerint már minden dolog, amit tettünk és még tenni fogunk,
az  már  végtelen  sokszor  megtörtént,  s  még  ugyanannyiszor  meg is fog.
Azonban,  ha  ez  az  elmélet  igaz, akkor ezek szerint a jövőbe sem tudnánk
utazni, mivel a jövőnk kihatással lenne múltunkra, s megint itt a paradoxon.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező