Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

Sánta Csaba:
                            GRAVITÁCIÓS HULLÁMOK

   A  tér  egy  kicsit  mi  is vagyunk. Térben létezünk, avagy létünk adja a
teret?  Talán  mindkettő  igaz,  hisz ma még nem is tudjuk igazán, mi a tér.
Gondolhatom  például,  hogy  tér van közöttem és a képernyő, vagy a Nap és a
Föld,  netán  az  atommagban  két  nukleon  között. Hetven évvel ezelőtt eme
filozófiai  megfogalmazások  bármelyike  meg  is  állta volna a helyét, akár
tudományos  meghatározásként  is.  És  akkor  jött  Albert  Einstein, és azt
mondta: Állj!

   A  történet  ide  tartozó  lényege  a  következő:  a  természet  alapvető
tulajdonsága  a  mozgás.  (A  nyugalom  csak  kivétel  és  illúzió.) Míg egy
nyugalomban  lévő  megfigyelő környezetét le tudná írni különböző önkényesen
választott  egységekkel,  addig  ez  egy mozgó megfigyelő esetében különböző
problémákat  okoz. Ha a mozgás leírásánál maradunk, akkor mozgó megfigyelőnk
sebességének növekedésekor a távolságok rövidülését, órájának lassulását éli
meg.   Ugyanakkor   a  mozgó  megfigyelő  tömege  a  sebesség  növekedésével
folyamatosan nő. E három jelnség egymástól semmilyen fizikai jelenséggel nem
különíthető el.

   Már az is szemléleti kérdés, hogy e három jelenségről beszélünk, holott a
valóságban  mindez  egy  és  oszthatatlan.  Egy  térbeli egység, egy időbeli
egység,  és  egy  anyagi  egység  együtt változik: tér-idő-tömeg rendszer. A
dolgok  nem  térben  és időben zajlanak, hanem a tér és az idő változásaival
együtt.  A  tér-idő-tömeg  rendszer  már önmagában is érdekes kérdéseket dob
felénk.  Ezek  közül  csak az egyik, hogy maga Einstein, s azóta is a fizika
tudománya   miért   beszélt  csupán  tér-idő  egységről,  és  nem  e  hármas
rendszerről... Talán a következmények miatt.

   Ugyanis  Einstein még egy dologról szólt: igen, a nevezetes tömeg-energia
egyenértékűség.  (A  tömeg  és  az  energia egymásba alakítható mennyiségek,
ugyanazon  akárminek különböző megjelenési formái.) Igen ám, de egy tér-idő-
tömeg  rendszer esetén a tér és az idő is energia! Ebből pedig csodás dolgok
következnek:  az időről példának okán bizonyítható, hogy nem egyenletes, nem
folytonos  és  nem  is  egyirányú... Ám a tér az érdekesebb. A tér-idő-tömeg
rendszer  egy  egységes  energia-rendszer.  Ha mind a három tényező létezik,
ugyanannak az energiamennyiségnek három dolgot kell fedeznie.

   Ha   viszont   bármelyik   hiányzik,   akkor   a   másik   kettő   sűrűbb
energiaállapotú.  Így  nem csak azt lehet bizonyítani, hogy a tér energiáját
(nullponti  energia)  kinyerni  igyekvők  valami létezőt akarnak, de azt is,
hogy  a  vákuum  valóban koncentráltabb energia... Egy ilyen térmodellben az
anyagi  szerveződések  (pl.  kvarkok,  elemi részek, stb.) úgy jelennek meg,
mint   "tér-buborékok",   amik   valóban   jóval   kisebb  energiasűrűséggel
rendelkeznek,  mint  a  "tiszta  tér",  a  vákuum. A tér, így az energia egy
megjelenési formájaként egy sajátos, mindenütt jelenlévő anyagi közeget ad.

   Valamit,  ami  rugalmasabb  a  guminál  és merevebb az acélnál. E sajátos
akárminek az alakját (elsődlegesen) a benne lévő tömegek határozzák meg. (És
itt  most  akár lényegtelen is, hogy sűrűségük folytán deformálják a ritkább
teret,  avagy az előbb bemutatott elv szerint a sűrűbb tömeg roppantja össze
ezeket a ritkulásokat.) Eme "térhajlítás" igazi szemléltetéséhez még egy-egy
csillag,  így  Napunk sem igazán elég. A megoldás valahol a fekete lyukaknál
kezd izgalmas lenni. A fekete lyuk már rendesen képes "hajlítani" a teret, s
előidézni gravitációs hullámokat.

   Ez utóbbiak a tér szerkezeti változásai közben keletkező csekély mértékű,
de  ismétlődő  változások  tovaterjedései  e sajátos közegben. A gravitációs
hullámok  úgy terjednek a térben, ahogyan egy vízbe dobott kő esetében a víz
felszínén  a  vízfodrok.  Fokozatosan gyengülnek ugyan, de az útjukba kerülő
csillagok, bolygók és egyébb "törmelék" nem gátolják őket. Amikor a Harmadik
Szem  oldalain  a  teleportáció  lehetőségéről  írtam, akkor többen jeleztek
szerte  kis  hazánkból  és  a  nagyvilágból,  hogy ők a gravitációs hullámok
energiáit szeretnék hasznosítani, s hogy tudnék-e segíteni...

   Nekik  annyit,  hogy  az  1950-es  évek végéig még azt sem lehetett tudni
biztosan,  hogy  eme  hullámok léteznek-e. 1957-ben Josep Weber nevéhez és a
Marylandi  Egyetemhez  köthető  az  elméleti  vita  lezárása,  és kísérletek
kezdése.  Az  eltelt  negyven  év  arra  volt  elég, hogy mára a gravitációs
hullámok  hatásait  már  észlelték  csillagászok, de egy olyan berendezésre,
amivel e hullámokat közvetlenül is érzékelhetnénk, még csak 1992-ben ígértek
kutatási  pénzt  az  Egyesült Államokban. És nem is ezen összeg nagysága az,
amiért megfontolandó, hogy érdemes-e ebben az irányban kutatásokat végezni.

   A  megfontolás  oka  inkább  a  következő:  tegyük  fel,  hogy egy távoli
galaxisban  ütközik  két  fekete  lyuk, s ez gravitációs hullámokat kelt. Ha
építünk egy 1 kilométeres detektort, akkor annak a hosszváltozása e hullámok
észlelése  okán  a  méter  milliomod része körül lesz. Érdemes belegondolni,
hogy  a  jelenség  ugyan  az  elméleti fizika számára hasznos, de olyan nagy
energiákat   nem  remélhetünk  gyakorlati  alkalmazásaiból.  Tehát  marad  a
térugrás, a teleportáció.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező