Fillér Ferenc:
ÉLET A NAPRENDSZERBEN
Van-e élet a Világegyetemben a földin kívül? Jó kérdés. Biztosan. De míg
ezt kivizsgáljuk, nagyon sok idő fog eltelni. Maradjunk mi csak egyenlőre a
jó öreg Naprendszeren belül. Ugyanis ez a része a világűrnek korántsem olyan
unalmas, mint ahogy azt még nemrég hittük. Hogy mit értek ez alatt? Mivel a
tudomány egyre jobban fejlődik - még ha bizonyos találmányokat,
felfedezéseket nem is hoznak nyilvánosságra - az idő múltával mindig jobb
betekinthetést nyerhetünk a mi csillagrendszerünkbe.
Nem is olyan régen még a tudósok azt állították, hogy a Merkúr és a
Vénusz túl meleg, a Mars és a Plútó pedig túl hideg az élet kialakulásához.
A Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz pedig szóba sem jöhetnek,
mivel nincsen szilárd kérgük. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A legjobb
az lesz, ha szép sorjában megvizsgáljuk a Nap körül keringő kilenc bolygót.
Kezdjük tehát a Merkúrral. Bármennyire is erőlködöm, nem tudok egyetlen
érvet sem felhozni az mellett, hogy az első bolygón kialakult volna az élet,
mivel ez tényleg túl meleg ahhoz, hogy a miénkhez hasonló élet létrejöjjön
rajta.
Azonkívül semmilyen olyan anyagot (víz, oxigén) nem fedeztek fel még sem
a légkörében, sem a felszínén, ami pedig alapfeltétel lenne. De hát ki
tudja? Ami késik, nem múlik. A belsejében még létezhetnek parányi
mikroorganizmusok.
Következik a Vénusz. Itt már tűrhetőbb ugyan a klíma, de még ez sem az
igazi. A bajok ugyanis abból erednének, hogy a légkörében tömény savas
felhők keringenek. Ha egyszer elered az eső... Azonkívül ez a bolygó se
kifejezetten hűvös éghajlatú. Mivel a Naphoz elég közel van ez érthető is.
Ám ezt a melegséget fokozza az üvegházhatás is a nagy széndioxidkoncentráció
miatt.
Mindenesetre ezen szélsőséges értékek ellenére is akadtak már ötletek
arra, hogyan lehetne a Vénuszt az ember számára lakhatóvá tenni. De ez még
csak a jövő zenéje. A soron következő bolygó a Föld lenne, de hát itt már
tudjuk, hogy kialakult az élet. Azonban a Földnek van olyanja is, ami az
eddig felsorolt két bolygónak nincsen. Mégpedig egy holdja. Sokan
kérdezhetik, hogy most miről beszélek. Hiszen majdnem mindenki látta - ha
koránál fogva csak felvételről is - a Holdraszállást. Tudják, mikor Loui
Armstrong a következő mondat kíséretében a Hold porába lépett:
"Kis lépés egy embernek, de nagy lépés az emberiség számára. "Hiszen az
egy halott bolygó - mondhatnák. Igen, az, legalábbis a felvételek szerint.
Mert hát ha például egy idegen civilizáció képviselője a Szaharában szállna
le a Földre, akkor ő sem feltételezné, hogy lakott bolygóra érkezett.
Elgondolkodtató, hogy a nagy sikerű Hold-programot jó pár év elteltével
beszüntették azzal a kifogással, hogy nincsen rá pénz. A NASA pedig igenis
kapott volna pénzt - elég tetemeset méghozzá - a további kutatásokra. Nagyon
sok embernek volt egy kiváltképp érdekes feltételezése, hogy miért tették.
Mégpedig azért tették, mert rájöttek: a Hold nem lehet a miénk, ugyanis
az már másoké. És ezt nem is minden alap nélkül feltételezték. Lehet ugyan,
hogy "az igazság odaát van", de azért néha ki is szivárog valami információ
a kiváncsiskodók számára. Így többek között olyan fényképek, amelyeken nem
csak piramisok, hanem űrbázisok is láthatók a Hold felszínén. Persze megvan
annak az esélye is hogy ezek a bázisok földi eredettel bírnak, de ennek a
valószínűsége nagyon csekély. Bár azért még nem zárható ki véglegesen.
Azonkívül van még egypár megdöbbentő információ Földünk kísérőjéről.
Például most nemrégen fedezték fel, hogy a déli pólusán jégsapka
található, nem szárazjég, hanem fagyott víz. Ennek tudatában
feltételezhetjük, hogy akár ki is alakulhatott ott az élet. Most következik
egy nagy esélyes, mégpedig a Mars. Bizonyára sokuk számára ismeretesek azok
a NASA-felvételek, amelyek a vörös bolygó felszínéről készültek, és
amelyeken többek között arcokat, piramisokat, valamint városok utcáinak
körvonalait lehet észrevenni. Egy másik közismert bizonyíték a marsi életre
a köznyelven csak Mars-metornak hívott kődarab, melyet az Antarktisz jegében
találtak meg.
De ha ők maguk nem is, hát vannak holdjaik. És ezeknek a kérge szilárd.
Az első és legnagyobb gázóriás a Jupiter, melynek 16 holdja van. Ebből a ti-
zenhatból a két legfigyelemreméltóbb a Ganymedesés az Európa. A legújabb
kutatások eredményei arra a következtetésre vezettek, hogy a Ganymedes
Jupiter-hold légkörében nagy mennyiségben található oxigén. Egy teória
szerint az oxigén úgy alakult ki, hogy az ultraviola-sugarak hidrogénre és
oxigénre bontották a hold felszínét borító jeget. Ezek szerint az égitestnek
kialakulóban van, vagy már talán ki is alakult az ózonpajzsa.
Ugyanis ha egyszer oxigén szabadul fel, akkor azt az UV-sugárzás ózonná
alakítja át. Ezek után pedig már kialakulhat az élet. Ugyanúgy, mint ahogy
az több milliárd évvel ezelőtt a Földön is megtörtént. Már ha egyáltalán a
földi élet a Földön keletkezett. Szakértők ugyanis megállapították, hogy a
Földön egyszerűen nem volt elég idő arra, hogy kialakuljon ilyen bonyolult
élet. De ebbe most ne menjünk bele. Foglalkozzunk inkább a Jupiter egy másik
holdjával, az Európával. Mint a Ganymedesen, itt is azt jelezte a Galileo-
szonda, hogy oxigén van a légkörben, méghozzá ugyanolyan állapotban, mint a
Földön.
A felszínét jég borítja, de nem teljes egészében. A jég alatt ugyanis víz
van, mivel a hold forró magja felolvasztotta a jeget. Gondoljunk csak bele:
van oxigén víz és optimális hőmérséklet ahhoz, hogy létrejöjjenek szerves
anyagok, majd komplexebb élőlények is. Ez volt tehát a Jupiter és holdjai.
Az ezen kívül eső bolygókról csak nagyon keveset tudunk a nagy távolság
miatt, tehát nem tudunk érvelni se mellettük, se pedig ellenük.