Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

Lukács Béla:
                                   A MARS

   30  éve  még  a  tudomány  is  komolyan  vette  a  marslakók  létezésének
lehetőségét.  A  Marsnak  van  légköre, vize, és csak annyira hideg, mint az
Antarktisz, sőt az egyenlítőjénél a hőmérséklet elérheti akár a 20 fokot is.
Már  az  1600-as  években zöldes foltokat fedeztek fel az amúgy vörös bolygó
felszínén  távcsöveik  segítségével a csillagászok. Ezek szerintük tengerek,
vagy növényzettel borított kráterek lehettek.

   Ezeknek  a marsi évszakokkal párhuzamosan változott a színe, és a formája
is.  A  légnyomást  a fénytörésből a földi ötödére becsülték, más mérésekből
egy  kicsit  alacsonyabb  érték  adódott.  A  sarkokon  látszott  a  jég.  A
hőmérsékletet  a  távcsőben a bolygó képére helyezett kis hőelemmel lehetett
mérni.  Nekikezdtek  a bolygó távcsöves feltérképezéséhez. Csakhogy távol is
volt,  meg  az ő légköre is zavart. Az első foltot Huygens találta 1659-ben.
1858-ban  a  római  Secchi  rajzolta az első igazi térképet. Azután 1877-től
Schiaparelli kezdte el rajzolni a Marsot.

   Sajnos,  rajzolni  kellett,  mert a levegő örvénylése miatt a fényképezés
ideje  alatt minden elmosódott volna. Csupán 15 évenként, s mindössze néhány
hétig  látszik  bolygószomszédunk a legjobban, mikoris a legközelebb kerül a
Földhöz.  Egy  ilyen alkalommal Schiaparelli zöldes, sötét vonalakat látott,
amelyeket olaszul "canali"-nak hívott. Angol fordítói ezt "canal"-nak írták.
Ez  angolul  mesterséges csatornát jelent, a természetes csatorna "channel".
Olaszul   nincsen  különbség  a  kettő  között.  Így  az  angolnyelvűek  azt
gondolták, hogy Schiaparelli az értelmes életet is megtalálta.

   Percival   Lowell   amerikai   diplomata  fellelkesült,  és  az  arizonai
Flagstaffban  csillagvizsgálót  alapított a Mars vizsgálatára. Lowell idején
számos  új  csatornát fedeztek fel, és ami még izgalmasabb volt: a csatornák
kereszteződésénél zöld foltokat. Tyihov orosz csillagász 1916-ban a pulkavói
csillagvizsgálóban   színszűrőkkel  bizonyította,  hogy  a  csatornák  és  a
tengerek  színe  azonos.  Általában azt gondolták, hogy a nedves helyen növő
növényzetet  látják.  Azóta  sok  űrszondától  kaptunk képeket és adatokat a
Marsról. Szinte nem is hasonlítottak azokhoz, amiket a Földről láttunk.

   Sehol  növényzet,  sehol  zöldes  foltok, sehol egy csatorna, a légnyomás
pedig  70  higanymilliméter  helyett csak 6 volt. Mindenki tévedett volna? A
Marson  vannak  tűzhányók,  hegyek  és  völgyek,  hatalmas folyómedrek. De a
folyómedrek  ma  szárazak.  És  sehol semmi zöld. Általánosságban összesen 3
alakzat  maradt  meg  a távcsöves térképekből: a sarki jégsapkák (szárazjég,
nem  fagyott víz), Nagy Szirtisz medence, valamint az Olümposz hegy. De hová
tűntek  a csatornák? Hová tűntek a tengerek? Hová tűntek a zöldeskék foltok,
amelyekben növényzetet sejtettek? Nem tudjuk!

   A  csatornákról  azt  hiszik,  hogy  csak  optikai csalódások voltak, ami
megeshet, bár néhányat annak idején le is fényképeztek. És hogyan lehettek a
nagy  zöldes-kék  foltok  optikai csalódások? Hogyan nézhette eddig mindenki
zöldeskéknek  a Nagy Szirtiszt, ha az sötétvörös? Fogalmam sincs; másnak sem
lehet,  különben  már megmondta volna. Nem csoda, hogy néhány regényíró arra
gondolt:  a  marslakók  álcázzák magukat. A Mariner-9 megérkezésekor napokig
porvihar  tombolt,  s  az  Olümposzon kívül semmi sem volt látható. A Mars-3
adása 20 másodperccel a leszállás után megszakadt, stb.

   Rejtélyes  magyarázat  a  rejtélyre, de egy ábrával meg is cáfolhatjuk az
előző  feltevést.  Ezen az ábrán a mért marsi légnyomás látható; persze csak
néhány  évente  mérték.  1963 táján hirtelen leesett, de ez még az első Mars
közelébe érő szonda elindítása előtt volt. Tehát nem a rakétáinktól megijedt
marslakók  festették  sivatagira  a  bolygójukat,  hanem mi mértünk korábban
hibásan.  Tisztázásra  1976-ban  elküldték  a  két  Viking-szondát,  amelyek
elemezni  tudták a talajt, baktérium-féle életet keresve. Egy műszer szerves
anyagot keresett, és nem talált.

   A  Viking-szondák  azonban  a Hold-talajban találtak szerves anyagot, így
tehát  nem  velük  lehetett  a  baj. Egy másik pedig 3 különböző kísérlettel
nézte,  hogy  a  talaj  le tud-e adni, s fel tud-e venni széndioxidot, ami a
Mars  légkörének 95%-át teszi ki. A földi talajban ezt a baktériumok végzik.
A   kísérlet   eredménye   pozitív  volt.  Azonban  a  széndioxid  akkor  is
felszabadult,  ha  a  talajt 90 fokra melegítették. A földi baktériumokat ez
megölte  volna. Egyenlőre arra gondolnak, hogy maga a talaj aktív kémiailag.
Annyi biztos, hogy valamit nagyon nem értünk.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező