Lukács Béla:
A MARS
30 éve még a tudomány is komolyan vette a marslakók létezésének
lehetőségét. A Marsnak van légköre, vize, és csak annyira hideg, mint az
Antarktisz, sőt az egyenlítőjénél a hőmérséklet elérheti akár a 20 fokot is.
Már az 1600-as években zöldes foltokat fedeztek fel az amúgy vörös bolygó
felszínén távcsöveik segítségével a csillagászok. Ezek szerintük tengerek,
vagy növényzettel borított kráterek lehettek.
Ezeknek a marsi évszakokkal párhuzamosan változott a színe, és a formája
is. A légnyomást a fénytörésből a földi ötödére becsülték, más mérésekből
egy kicsit alacsonyabb érték adódott. A sarkokon látszott a jég. A
hőmérsékletet a távcsőben a bolygó képére helyezett kis hőelemmel lehetett
mérni. Nekikezdtek a bolygó távcsöves feltérképezéséhez. Csakhogy távol is
volt, meg az ő légköre is zavart. Az első foltot Huygens találta 1659-ben.
1858-ban a római Secchi rajzolta az első igazi térképet. Azután 1877-től
Schiaparelli kezdte el rajzolni a Marsot.
Sajnos, rajzolni kellett, mert a levegő örvénylése miatt a fényképezés
ideje alatt minden elmosódott volna. Csupán 15 évenként, s mindössze néhány
hétig látszik bolygószomszédunk a legjobban, mikoris a legközelebb kerül a
Földhöz. Egy ilyen alkalommal Schiaparelli zöldes, sötét vonalakat látott,
amelyeket olaszul "canali"-nak hívott. Angol fordítói ezt "canal"-nak írták.
Ez angolul mesterséges csatornát jelent, a természetes csatorna "channel".
Olaszul nincsen különbség a kettő között. Így az angolnyelvűek azt
gondolták, hogy Schiaparelli az értelmes életet is megtalálta.
Percival Lowell amerikai diplomata fellelkesült, és az arizonai
Flagstaffban csillagvizsgálót alapított a Mars vizsgálatára. Lowell idején
számos új csatornát fedeztek fel, és ami még izgalmasabb volt: a csatornák
kereszteződésénél zöld foltokat. Tyihov orosz csillagász 1916-ban a pulkavói
csillagvizsgálóban színszűrőkkel bizonyította, hogy a csatornák és a
tengerek színe azonos. Általában azt gondolták, hogy a nedves helyen növő
növényzetet látják. Azóta sok űrszondától kaptunk képeket és adatokat a
Marsról. Szinte nem is hasonlítottak azokhoz, amiket a Földről láttunk.
Sehol növényzet, sehol zöldes foltok, sehol egy csatorna, a légnyomás
pedig 70 higanymilliméter helyett csak 6 volt. Mindenki tévedett volna? A
Marson vannak tűzhányók, hegyek és völgyek, hatalmas folyómedrek. De a
folyómedrek ma szárazak. És sehol semmi zöld. Általánosságban összesen 3
alakzat maradt meg a távcsöves térképekből: a sarki jégsapkák (szárazjég,
nem fagyott víz), Nagy Szirtisz medence, valamint az Olümposz hegy. De hová
tűntek a csatornák? Hová tűntek a tengerek? Hová tűntek a zöldeskék foltok,
amelyekben növényzetet sejtettek? Nem tudjuk!
A csatornákról azt hiszik, hogy csak optikai csalódások voltak, ami
megeshet, bár néhányat annak idején le is fényképeztek. És hogyan lehettek a
nagy zöldes-kék foltok optikai csalódások? Hogyan nézhette eddig mindenki
zöldeskéknek a Nagy Szirtiszt, ha az sötétvörös? Fogalmam sincs; másnak sem
lehet, különben már megmondta volna. Nem csoda, hogy néhány regényíró arra
gondolt: a marslakók álcázzák magukat. A Mariner-9 megérkezésekor napokig
porvihar tombolt, s az Olümposzon kívül semmi sem volt látható. A Mars-3
adása 20 másodperccel a leszállás után megszakadt, stb.
Rejtélyes magyarázat a rejtélyre, de egy ábrával meg is cáfolhatjuk az
előző feltevést. Ezen az ábrán a mért marsi légnyomás látható; persze csak
néhány évente mérték. 1963 táján hirtelen leesett, de ez még az első Mars
közelébe érő szonda elindítása előtt volt. Tehát nem a rakétáinktól megijedt
marslakók festették sivatagira a bolygójukat, hanem mi mértünk korábban
hibásan. Tisztázásra 1976-ban elküldték a két Viking-szondát, amelyek
elemezni tudták a talajt, baktérium-féle életet keresve. Egy műszer szerves
anyagot keresett, és nem talált.
A Viking-szondák azonban a Hold-talajban találtak szerves anyagot, így
tehát nem velük lehetett a baj. Egy másik pedig 3 különböző kísérlettel
nézte, hogy a talaj le tud-e adni, s fel tud-e venni széndioxidot, ami a
Mars légkörének 95%-át teszi ki. A földi talajban ezt a baktériumok végzik.
A kísérlet eredménye pozitív volt. Azonban a széndioxid akkor is
felszabadult, ha a talajt 90 fokra melegítették. A földi baktériumokat ez
megölte volna. Egyenlőre arra gondolnak, hogy maga a talaj aktív kémiailag.
Annyi biztos, hogy valamit nagyon nem értünk.