Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

Sánta Csaba:
                              EMBERI SEJTBESZÉD

   A természetben rendszerint az összedolgozás, egymás segítése a nyerő. Még
a  legvadabb dolgok esetében is igaz eme megállapítás. Ott van példának okán
az  agresszió,  ami  nem  csupán  vadságot  jelenít  meg,  de  a kapcsolatok
igényének  forrása  is.  Sőt  még  ennél is több. A ragadozók világának léte
például a természet nagyszerű voltáról is árulkodik.

   Ha egy faj nem kellően intelligens ahhoz, hogy saját halottait eltemesse,
akkor  a  fertőzések  pusztítását  mi  állíthatná meg? A természet törvényei
szerint  -  ma  úgy  gondoljuk  -  az  élet informatikai hátteret adó kémiai
anyagok, majd azok szerveződései létrejöhettek. (Az egy másik kérdés, hogy a
nagyvilág,   a  természet  kialakulásáról  még  csak  elméleti  feltevéseink
vannak.)  Ezekben  a  szerveződésekben  az  alkotó  vegyi  elemek még meg is
indíthattak olyan folyamatokat (pl. elektromos aktivitás), amik hirtelen más
szintre emelték ezt az önkéntes "építőjátékot".

   Ezt  már  nem  engedték  vissza az anyag rabságába. Az összefogás logikai
igénye  azonban  mást  is sugallhat... Van egy kémiai anyag, egy nukleinsav,
ami  azt  tapasztalja, hogy képes a vele kapcsolatba kerülő (kémiai) anyagok
egyes fajtáit irányítani. Mit tehetne, ha gondolkodna és szabadon dönthetne?
Hihetné,  hogy  ő  a  király,  a  világ  értelme, s minden mi van, az bizony
számára  jött  létre. Ám ez esetben elveszítene mindent, hiszen eme állapota
csak  akkor tartható fönn, ha elszigeteli önmagát a hatása és irányítása alá
kerülő vegyi formák lehetőségeitől is.

   Ez  léte  értelmetlenné  vállását adná, s létösztöne, narcisztikuma el is
térítené  döntésétől.  Lehetne  pusztán vírus, egyéb testi részek nélkül, de
akkor soha senki sem hívná vírusnak. Így előbb testet épít, s lám létrejön a
sejt,  majd  a szövet és rögvest a már szervekre osztható nagyobb akármi is,
ami  aztán  egy szép napon vírusnak fogja nevezni. Valaminek, ami még nem is
"élő",  s  tudja  is, hogy hová kell besorolni... S eme napon, eme akárminek
kell  majd  döntenie - ha képes erre -, hogy mitévő lesz. Ő a király, avilág
értelme, s minden mi van, az bizony számára jött létre?

   A természet azonban (szerencsére?!) helyette is dönt... Egy meg egy másik
az  vagy  "egy  meg  egy  másik",  vagy  egy  egészen másik világ. (Persze a
királyok   szerint  kettő,  de  mint  közismert:  "Nincs  királyi  út!".)  A
nukleinsav egykor úgy döntött, hogy nem tér ki léte értelme elől és elindult
minden.  A  döntés  után már nem volt visszaút, két okból eredendően sem. Az
egyik, hogy vannak olyan elektromos tulajdonságokkal rendelkező, úgynevezett
dipólus  molekulák (pl. víz), melyek rögzítik a biológiai információkat, így
időlegesen képesek a nukleinsav irányító szerepének helyettesítésére.

   A  másik  ok, ami a vissza vezető utat elzárta, a következő: A kezdetekre
az  jellemző,  hogy  nem  egyszerre  indult  meg  minden  létező  nukleinsav
"testépítése",  s  nem is ugyanazon környezet állt a rendelkezésére. Így két
dolog  történt:  egyfelől különböző "testek" alakultak ki, másfelől maradtak
szabad  nukleinsavak  is. Egy röpke kitérő: mindaz, hogy így alakult szintén
természeti törvény. A természet minden folyamatában a minimális energiaszint
használatára  törekszik.  Így  minden  kipróbált  szintet  meghagy, ha mégis
másként akarja folytatni, ne kezdje újra.

   Valami  mondaszerűen  így  alakultak ki a különböző létformák, s valahogy
így  folynak  össze, így változnak ma is. És mindez ránk, emberekre is igaz.
Az   emberi   viselkedés   is  olyan,  mint  a  dipólus  molekulák  említett
SejtBeszéde.  Amikor  intelligensnek, tudatosnak tűnik, akkor nem mindig az.
Létezik  egy  valós  intelligencia,  s  létezik  egy  úgynevezett  mimetikus
reprodukció.  Ez  utóbbi  -  közérthetően  -  utánzó  viselkedést jelent. Ez
egyfelől  jó,  másfelől  rossz.  Jó, hiszen egyfajta folytonosságot jelent a
"szellemi elit" megfáradásainak időszakaiban is.

   A  mimetikus reprodukció olyan, mint a tehetetlenség. Ám megfordítva arra
is  figyelmeztet,  hogy  például a tehetetlenség azért nem egy merev, öncélú
törvényszerűség. Olyan fontos cselekvési formák megjelenésébe játszik közre,
mint  például  a tanulás. A valódi intelligencia is mimetikus tevékenységből
alakul  ki.  Megszületésének  alapvető  feltétele  eme tehetetlenség. Az egy
másik  kérdés,  hogy mi miatt veszíti el kezdeti kényszerpályáit, s tér át a
kreativitás szabadságába, ami olykor kényszerebb kényszer a kezdetitől is.

   S  talán  természetes  is,  hogy  a  másik  ok, mely fejlődésünk irányait
kijelöli,  szintén érvényes ránk. Ez a sokszínűség. Sok létforma, sok egyéni
és  társadalmi igény törvényszerűen versenyezni fog, hiszen életteret keres.
E  versenyt  nem  oktalanul  nevezik  "produktív  felkészültség"-nek.  Olyan
érzelmi  vibráció  ez,  mely minél nagyobb romboló erővel bír, annál nagyobb
mértékben   képes   termelő,   változtató   erő  forrásaként  megjelenni.  A
természetben  az  agresszió,  a  szembenállás  csak  látszólagos,  a valóság
sokkalta inkább összedolgozás.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező