MIÓTA ÉL EMBER A FÖLDÖN?
Amióta ismertté vált, hogy milyen kimeríthetetlen lehetőségeket kínálnak
az örökletes információk, azóta robbanásszerűen magnőtt az érdeklődés az új
kutatási irányzat, a molekuláris biológia iránt. 1985-ben egy fiatal svéd
tudósnak Svante Pobónak a világon először sikerült egy 2400 éves egyiptomi
múmia szöveteiből örökletes anyagot nyerni és azt elemezni. Pobo jelenleg a
Müncheni Egyetemen általános zoológiát tanít, laboratóriumában csak egy régi
lókoponya jelzi érdeklődési területét.
No meg az a sörösláda nagyságú berendezés, amely nélkül aligha
születhetnének ilyen jelentős tudományos felfedezések. A PCR-készülék ma már
úgy hozzátartozik a molekuláris biológiai laboratóriumokhoz, mint az
irodákhoz a fénymásológép. A polimeráz láncreakció különböző DNS-molekulák
közül pontosan meghatározott "szeleteket" keres meg, és azokat néhány óra
alatt milliárdszorosukra sokszorosítja. Nagy port vert Pobó legújabb
felfedezése is. Az evolúciókutató szerint az ember sokkal fiatalabb, mint
ahogyan azt a paleontológusok állítják. Szerinte a homo sapiens mindössze
270 ezer éves.
A tudós olyan DNS-szakaszokat vizsgált meg, amelyek 38, különböző
népcsoportot képviselő férfi örökletes anyagából származnak. A PCR-
analízissel lehetővé vált ugyanis egy olyan DNS-szakasz összehasonlítása,
amely a molekuláris biológia számára különösen tanulságos. Ez a
mitokondrium-DNS, amely az evolúció során tízszer gyorsabban változik, mint
a sejtmagban lévő DNS, mivel a mitokondriumban a javítómechanizmus nem
működik olyan jól. Minél nagyobb az időeltérés két, közös őstől származó
lény között, annál nagyobb különbségek állnak be a mitokondrium "biológiai
órájában".
Ha az ember 270.000 évnél idősebb lenne, akkor már sokkal nagyobb
változásoknak kellett volna végbemenniük, mint ahogyan azt a legfrissebb
genetikai tanulmányok mutatják. Allan Wilson, aki szaktekintélynek számít a
mitokondriumok tanulmányozása terén, elkészített egy genetikai családfát,
amely szintén egy téves elméletet helyesbít. A ma élő népek
mitokondriumanyagának összehasonlítása alapján Wilson arra a következtetésre
jutott, hogy az emberiségnek közösek az ősei. Ádám és Éva sötétbőrűek
voltak, az Édenkertet pedig valahol Afrikában kell keresni.
Hogy hogyan alakult ki a különböző mutációkon keresztül a számos ma élő
nemzet, az kiderül a száraz DNS-adatokból. A kívülállók számára a
komputerpapíron húzódó értelmetlen szürke vonalak a népvándorlások élő
nyomaivá alakulnak át a paleogenetikus szemében. A PCR-láncreakciót ma már a
törvényszéki orvosok is is rutinszerűen használják. Mivel a genetikai
analízishez elég egyetlen hajszál, vagy vércsepp, a bennük lévő örökletes
anyagok segítségével bárkit könnyen azonosítani lehet. A PCR feltalálója
elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Michel Smith is részesült ebben a
megtiszteltetésben.
Smith kifejlesztett egy eljárást, amelynek segítségével az egyes
génszakaszok precízen elkülöníthetők egymástól. A jövőben talán lehetőség
nyílik majd a génterápiára, amely révén a mutáns kódok kijavításával a
genetikus betegségek gyógyíthatóvá válnak. A molekuláris biológia óriási
léptekkel halad előre. Ki tudja mi jön még?
(A cikket a Harmadik Szem magazin bocsátotta rendelkezésünkre)