Taksonyi Ferenc:
OLVASÓK FÓRUMA
- TAKSONYI FERENC leveléből -
A "bűn" témájához
Taksonyi Ferenc budapesti olvasónk értékes kiegészítéseket írt a
huszonhetedik számunk főbb témájához, A tudat relativitásához. Picit
kiegészít, picit vitázik - ám meglepő módon nem úgy, ahogyan ma szokás
itt-ott: nem kinyilatkoztat, nem mocskolódik, egyszerűen csak
véleményét közli tisztességesen - a fölkészültség tisztességével.
Köszönet érte! Természetesen azt tartjuk tisztességesnek, ha
gondolatait közreadjuk, miközben olvasóinkat ismét levélírásra
biztatjuk...
taCs
"... Van igazság abban a gondolatmenetben, hogy megszületik egy
gyerek, ártatlanul, majd bűnöző lesz, s ezért a társadalom mennyire
vonható felelőségre. ... Én sem vagyok az erőszak híve, sem a
mindenáron való büntetésé. Azonban nem szabad elfelejteni pár dolgot.
Aki öl, rabol, lop, az mégis csak saját elhatározásból teszi ezt, még
ha ez az elhatározás csak "csekélyke" is ("nagy részben" a körülmények
okolhatóak), ám a társadalom senkinek a fejéhez nem fog pisztolyt,
hogy: "Indulj rabolni!". Sokan mégis pisztolyt fognak ártatlan
emberekre, de mielőtt megteszik mindig van egy "kicsi" AKARAT
SZABADSÁGUK is...
...megteszik vagy sem. És nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a
világon sokan nyomorognak, mégsem lesznek bűnözők mindannyian. Az sem
feltétlen igaz, hogy a szegények között ARÁNYAIBAN több a bűnöző, mint
a gazdagok között. ... Nem a szegénység az egyedüli motiváció pl. a
lopásra, hanem a kapzsiság. A tömegek igényei meg mérhetetlenül fel
vannak heccelve a televízió és a reklámok által - a fogyasztói
társadalomnak "köszönhetően". ...
A cikkben leírt gondolat továbbvihető: Ha a társadalom "nagy részben"
felelős azért, ha valaki bűnöző lesz, akkor vajon a társadalom
elitélhető? A véleményem az, hogy mégiscsak a tettest kell jobban
megvizsgálni, mert a társadalom NEM TUDATOS ÉLŐLÉNY. Ha van is
társadalmi tudat, az (mint a neve is mutatja) más mint az egyéni tudat
és ezért nem mérhető ugyanazzal a mércével. Ha nem így lenne, akkor
egész népeket lehetne kollektíven lecsukni, kivégezni... - pl. a
hitlerizmusért, a sztálinizmusért! Valamint mindenhol a világon a nép
szeretett politikusai óriási összegeket sikkasztanak el. A politikusok
is rossz körülmények között nőttek fel, sajnáljuk őket a rossz hatások
miatt, amelyek kapzsiságot és önzést okoztak náluk? Sőt, őket a
társadalmi tudat választja.
... Ne gondolja senki, hogy politizálok, mert nem hinném, hogy a
politika képes bármit megoldani. Csupán a (társadalmi) felelőségtudat
vetületeit vizsgálom. S a politikusok, miután megbuktak vagy
lelepleződtek, mégsem váltanak ki érzelgést senkiből. Pedig, ami így
igaz, az úgy is igaz. Esetleg Sztálin sem felelős semmiért? Nem
hiszem, hogy bárki így gondolná... Ám ha a társadalmi felelőség a
döntő, akkor a politikusok sem tehetnek semmiről, csak a társadalom, s
őt kell büntetni ... Ha ez így lenne, akkor senki ne tiltakozzon, ha
egy újabb Hitler bukkan ki és a népírtást emberbarát tevékenységnek
tünteti majd fel.
... Ha minden csak a körülmények miatt van - s nincs egyéni rossz
akarat vagy felelőség -, akkor ez a másik oldalra is igaz! Vajon el
kellene törölni a Nobel-békedíjat például, mivel akik a békéért
küzdenek, azok csupán azért teszik ezt, mert megszülettek ártatlan
csecsemőnek, s véletlenül (!?) olyan hatások érték őket, hogy nem
bűnözők lettek, hanem az emberiség közös érdekeit vállalják fel? Ezért
tiszteletet sem érdemelnek talán? Pedig, ha a tetteket a tettessel
"szinte lehetetlen azonosítani", akkor valóban nem! ...
KÉTSÉGTELEN, hogy egy döntés meghozatalakor az ember már eleve csak
korlátozottan választhat a lehetőségek közül, s így bizonyos
szempontból kényszerű döntések sorát hozza. Ez azonban így mégsem
abszolút igazság. Mert ez még nem jelenti, hogy nem szállhat szembe a
kényszerrel. Végül is ő hozza a döntést, ő az egyén, s amíg nem teszi
amit tesz, addig van esély mást tenni, mert ha valaki itt valakit
tettekre kényszerít, az mindig csak az egyén saját maga. ... Olyasmi,
hogy társadalmi felelőség nincs. ...
A most következő dolgot szeretném jól kihangsúlyozni.
A levelem elején a "nagy részben" és a "csekélyke" szavak nem
pejoratív értelemben vannak idézőjelben. Nem hinném, hogy ezt csak úgy
el lehet dönteni - bármelyik irányba -, hogy ki mennyire felelős, s az
a sok tényleg sok-e, s az a kicsike tényleg olyan kevés-e. Egy
teljesen más példával szólva az emberi szervezetnek "alig" van
szüksége krómra, lényegesen kevesebbre van szüksége mint C-vitaminra,
azonban ha nem kapja meg a maga "KIS" krómját, akkor az NAGY (idézőjel
nélkül!) bajokat okoz - hiába tökéletes a napi C-vitamin bevitel. A
króm legyen most az egyéni jó vagy rossz akarat, a C-vitamin a
társadalmi tudat...
... Nyilván az elkövetett tetteknél sokkal fontosabb, hogy mennyire
bánta meg az illető a tettét, s mennyire próbálta meg azt jóvátenni.
Buddha és Jézus prostituáltakkal, rablógyilkosokkal és zsarnok
uralkodókkal barátkozott, ha azok erőfeszítéseket tettek a "normális"
útra téréshez. Az erőfeszítés alatt azt is kell érteni, hogy nem a
körülményekkel mentegetőznek, hanem vállalták a hibát és erőfeszítést
tettek a jóvátételre.
Nyilván a probléma nem a bűnözés, hanem annak az oka. Radikális
megoldást csak az okok felszámolásával lehetne elérni, ha el lehet
érni egyáltalán.
Ám, ha ezt nem is lehet elérni, csak tüneti kezelést lehet alkalmazni,
az még nem ok arra, hogy azt se alkalmazza a társadalom a bűnözőkön.
Szomorú, s mélyről jellemzi a világot, hogy egy ártatlan csecsemő
később bűnözővé válhat. De ez még nem jelenti azt, hogy egy bűnözőt
össze lehetne vetni egy ártatlan csecsemővel. Mégpedig azért nem, mert
MÁR nem az. ... Buddha szavaival zárom soraimat: "A jogtalanság
szenvedést eredményez és a szenvedők azok ellen fordulnak, akik a
szenvedés okozói. A bűn elkövetőjét a károsult büntetni kívánja. A
bűnös viszont büntetését nem a büntetőnek, de tulajdon bűnös tettének
köszönheti.
(T.F.)"
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. április 16. - 1997. április 30.