Sánta Csaba:
MEGBÚVÓ GONDOLATOK MARIA MONIKA HORVÁTH KÖNYVÉBEN
Irodalmi oldalunk most picit rendhagyó: rejtélyes, titokzatos és egy
röpke bevezetőt is igényel. Mondhatni, története van.
Az elmúlt esztendő végén kezdődött minden egy levéllel. Eme küldeményt
szerény személyem kapta, s olyan gondolatokról szólt, amelyek egyik-
másik előző életemre vonatkoztak (pl. 1533). A levél írója
érdeklődött, hogy emlékszem-e arra az időre, s főként, hogy mire. (Nem
emlékszem.) A levél szólt még egy dátumról (1995. december 12.), s
arról is, hogy ez valamiért fontos.
"Oly dolog történt velem [...], amit szükségesnek találok másokkal
megosztani. A hely Orlandó, Florida, USA." Mindezeket követte még egy
rejtélyes aláírás is: "M.M.H." csak így, szimpla egyszerűséggel.
Töprengtem néhány napig, majd leültem a számítógép mellé és
"pötyögtem" egy levelet. Pusztán a titokzatos levél írójának kiléte
felőli kíváncsiságom okán... A válasz sem váratott magára sokáig.
Hét hosszú oldal, sűrűn teleírva. Az első öt oldalról még azt sem
igazán tudtam, hogy mi akar lenni: egy fura levélkezdés, talán egy
látomás, egy gyötrő vízió, netán irodalmi munka...
Álljon itt e második levél bevezető része. Az első oldal, ízelítő
gyanánt:
"Édesanyák milliói kiáltanak az Ég felé: <> s e
visszhang millió éveken keresztül visszacseng. Mindenki süket ezen a
csodálatos Földön? Mi nők eszetlenül rohanunk szerelmesen karjaitokba,
minderről megfelejtkezve.
Béke időben és kivont karddal keresed a vesztedet. Mikor szűnik meg
végre e harci ösztönöd? Isten, segítsd meg a világot és összes
férjfiait, kapj a fejedhez "Édesem". Ó teremtő Édesatyánk, köszönjük
jóságodat, hogy ránk is gondoltál, hogy öregségünkre megszabadítottál
e harcias fegyvertől, és adtál látási zavarokat, hogy szeretett
férjünk ne ismerje fel azt a Nőt, akit még nem szúrt szíven. Köszönjük
neked Atyánk, hogy elvetted kivont kardját, harcias kedvét. Mellettünk
mindig helyet szorítunk a zöld paplanos ágyban, átöleljük,
vigasztaljuk, mint eltévedt gyereket, hisz mi szültük. Ha éjszaka
fölsír, fölé hajolunk és megvigasztaljuk, csak rossz álom volt az
egész, nyugodj meg, álmodj szépeket. Képzeld, hogy újból fiatal vagy
és mindent újra kezdhetsz. [...]"
Az első öt oldal során az elbeszélő személyisége picit kuszálódik:
különböző szerepekben és helyzetekben szól. Inkább érezni lehet,
mintsem érteni.
A hatodik oldal elején már-már azt gondoltam, hogy mint érdekességet
félre is rakom e levelet, s igyekszem napirendre térni fölötte. Ám az
utolsó két oldal átment valódi levélbe, s az ott olvasottak igaz
tiszteletet váltottak ki bensőmből:
"[...] a levél, amit most Önnek írok, egy egyszerű Romániában élő és
születő nő levele. Imádom hazámat, úgy érzem, nem vagyok egyedül, aki
hasonlóan velem érez ezen a csodálatos Földön. Mindannyian oda
tartozunk, ahol születtünk. Sajnos álmaink sokszor félrevezetnek, más
utakra terelnek, becsapnak. [...]" És a végén ott volt a név is:
"Maria Monika Horváth".
Hosszú idő telt el, lassan több is egy fél esztendőnél. Pár héttel
ezelőtt ismét kaptam Máriától egy levelet és egy pici könyvecskét is.
Mostani levelében többek között a következőkről ír:
"[...] itt küldök Önnek egy példányt a könyvemből, ami május 6-án
jelent meg a [marosvásárhelyi] Lyra Kiadó segítségével. [...] Kérem az
Ön segítségét, e könyvet szeretném több nyelvre lefordítani [...] Hét
évet éltem Amerikába, s most itt szeretném folytatni küldetésemet,
mivel tudatos vagyok [...] Mindannyian újra születünk, ez a lelki
feltámadás ideje, ebben kell egymást segíteni. [...] Annyit elárulok,
minden szótag, minden betű rejtett jelentésű, csak oly egyén tudja
megfejteni, aki hisz az előző életekben."
Tartozom egy vallomással: nekem nem sikerült a megfejtés. Talán nem
hiszek kellően. Nem tudom. De azt azért tudom, hogy hiába nem érti
Péter a matematikát, attól az még csodálatosan szép és való. Itt is
ezt gondolom, hiába bizonytalan a megértésben a Csaba, attól mindez
még lehet való. Így álljon itt egy röpke részlet a könyv megbúvó
gondolataiból is. Ha valaki netán értené, kérem írja meg nekem, s ha
szellemes, ha gondolkodó, akkor közölni fogjuk.
"[...] <> Eltévedt lelkek nyugalma. Sikereid,
Tévedéseid, Bűneid, Hűtlenséged, előző életeid tapasztalataiból
erednek.
[...] 3.0.6. Levél Igen Szent István a karja Szent Antal a nyelve
elporlad ha megért jük jelen t ős Ég ü ket.
[...] "Üzenet" Millió Éve Szeretlek, Millió Éve ismerlek, Millió Éve
csókollak, Millió Éve veletek vagyok, Millió Éve hódítalak, Millió Éve
testvérek vagyunk, Millió Éve vigyázok rátok, Millió Éve tanítalak,
Millió Évig veletek maradok. [...]"
Hát tényleg nem tudom. A kis könyvben még a betűk is cifrák.
Hangulatos.
Ez volt hát a mostani irodalmi oldal a megszokott novellák, versek
helyett. Azért itt, mert ez is művészet valahol. Akkor is, ha a
rejtélyt tudja valaki megírni, a megfejthetetlenség misztériumát
sorokba, oldalakba, egy pici könyvbe rejteni. És akkor is művészet, ha
a tudatosság, az emberen túli tudatosság való, s ezt kell számunkra,
egyszerű halandók számára megfesteni, kívánatossá formálni. A kis
könyv érdekessége még, hogy tombolaként is szolgál, megrendelésével
egy amerikai utazás nyerhető, és a további fordítás is segíthető.
Érdeklődni lehet Erdősi Imre úrnál a (76) 481-878 telefonon.
taCs
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. augusztus 13. - 1997. augusztus 27.