Sánta Csaba:
"... ÉS MÉGIS MOZOG?"
- 7. rész -
Gondolatok egy rendezvény margójára
Lassan a végére érünk. E számunkban Pankucsi Márta társadalmi
mobilitást vizsgáló előadásának második részét is ismertetve zárul a
Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Bizottságának Mentálhigiénés
Műhelyében megtartott előadássorozat eseményeinek ismertetése.
Reményeink szerint csak egy évre búcsúzunk, s jövőre (méltóbb
részvétel mellett: nagyobb helyi érdeklődés és a természettudományok
érdemibb képviseletének igényével) újult erővel térhetünk vissza
Miskolcra. Köszönet az előadóknak, köszönet a rendezőknek!
Most pedig következzék Pankucsi Márta Társadalmi mobilitás -
Társadalmi változás című előadásának folytatólagos ismertetése.
"... A mobilizáció kapcsán szokás beszélni arról, hogy bizonyos
társadalmi rétegeknek van kilépési és belépési mobilitása is. Ezek
részben függnek az adott társadalmi csoportok természetes
reprodukciójától, hogy képesek-e belülről az utánpótlást biztosítani.
Másrészt összefügg a különböző kemény társadalmi tényekkel, társadalmi
meghatározókkal is.
Itt Magyarországon elsősorban a társadalom két pólusánál volt
megfigyelhető bemerevedés.
A bemerevedés egy olyan folyamat, amikor a belépési, illetve a
kilépési mobilitás nagyon lecsökken. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi
elit tagjai nagyon hosszú évtizedeken keresztül önmagukat képesek
voltak reprodukálni. Nem igazán volt esély arra, hogy más társadalmi
rétegekből be lehessen kerülni a vezető elitbe. Ugyanakkor a
társadalom legalsó rétegeinél a kilépési mobilitás tekintetében volt
bemerevedés. Nagyon kicsi volt, s sajnos ma is nagyon-nagyon kicsi az
esély akár arra, hogy saját életén belül valaki onnan ki tud törni és
egy magasabb társadalmi státuszba tud jutni, de akár még gyerekeik
eseteiben sem.
A társadalom peremére szorultak körében ez ma is így van, ám a
belépési mobilitás ott nyitottá vált. Előtérbe került a közép
osztályból, a középrétegekből való lecsúszás esélye. És a valóságos
folyamata is az utóbbi években sajnos megnőtt és tömegessé vált.
Az elitek vonatkozásában pedig nyitott a kérdés, hogy most mennyire
vált ez a korábbi évtizedekkel szemben mára valóságosan nyitottá, hogy
bekerülhetnek oda emberek, vagy most is egyfajta bemerevedés és
tőkekonvertáció útján való beszűkülés figyelhető meg.
A társadalmi mobilitásnak az ilyen vizsgálata az, ami hagyományos a
szociológiában.
Amikor a fölkérést megkaptam, akkor arra gondoltam, hogy erről fogok
én beszélni, ezzel fogom kitölteni a rendelkezésemre álló időt, hiszen
ezek mindenféle statisztikai és egyéb vetületeikben elmondhatók,
megvizsgálhatók. Aztán megkaptam ezt a bizonyos meghívót. Elolvastam,
hogy mi is ennek a címe: "... és mégis mozog?", a mainak meg az, hogy
"Mozdulataink", s elkezdtem azon gondolkozni, hogy mindebből a
szociológiai szinten ismertethető társadalmi mobilitásból mi is az,
ami a mi valóságos, mindennapi élményünk. Azt gondolom, azt hiszem,
hogy ebben az országban létélményünkké vált, hogy itt "mégis mozog!".
Az elmúlt évtizedek tükrében elmondhatjuk, hogy itt mégiscsak van
mobilitás, mégiscsak van változás. Én hiszek abban, hogy mindenféle
negatív kísérő jelensége ellenére ez alapvetően egy pozitív élmény, ez
egy nagyon-nagyon jó dolog. Olyan hosszú ideig tanultuk azt - na nem
az iskolában, hanem a mindennapok tapasztalatai során -, hogy nem
lehet megváltoztatni, hogy alapvetően ez jutott nekünk, hogy ez van,
hogy nem érdemes. Megtanították ennek az országnak a népével 56 után a
megtorlásokkal, de megtanultuk 68 után a bevonulással. Minden élmény
arról szólt, hogy megváltoztathatatlan alapvetően az a rendszer.
... Később ellenzékivé vált politikusok, vagy korábban is ellenzéki,
utóbb nyilvánosan gyakran nyilatkozó politikusok is állítják, hogy
akár a 80-as évek közepe táján sem gondolták, hogy tényleg lesz komoly
változás, hogy széteshet még az ő életükben a Szovjetunió, hogy
lezajlanak azok a politikai változások, amelyek azóta ugye
megtörténtek az utóbbi időben. ... Nem múltak el úgy ezek az
események, hogy ne érintettek volna meg bennünket. Az, hogy
Népköztársaságból, Köztársaság lettünk, hogy egy pártrendszer helyett
több pártrendszer lettünk, hogy az állam gazdálkodása helyett a
piacgazdaság alakult ki.
... De a szűkebb környezetünk is átalakult, megváltozott az utcáknak a
neve, az utcáknak a képe. Megváltozott a sarki ABC bolt neve,
felépítése. A munkahelyünk egy állami cégből valami egészen mássá
vált.
Hol van már Városi Tanács? Hol vannak azok az intézmények, amelyeket
lehet, hogy nem szerettünk, de nagyon-nagyon otthonosan mozogtunk
közöttük, az általuk kijelölt terepen?
Volt egy otthonos világ, s ez egyszercsak megváltozott. Széthullott,
valami új jött helyette. Ez a változás, ez a mozgás mindenkinek az
életébe ütközött, akár akartuk ezt, akár nem akartuk.
... Ezzel együtt egy egész sor változás, amikre ma már nem is
emlékszünk vissza. Amikor egy Trabant kiutalására kellett évekig
várni. Vagy amikor banánt akart venni az ember, s akkor a bolti
eladóval kellett jó kapcsolatba lenni, s ő pult alól adta neki. Most
tele van minden áruval.
... Egy csomó dolog meg másként változott meg. Általánossá vált a
szabadság, de nem vált általánossá a jólét. Sőt, nagyon sokak számára
ez a fajta, a szabadsággal együtt járó alapvetően pozitív élmény egy
létbiztonság elvesztéssel, egy általuk kiismerhetetlen világba való
belépéssel, bevetettséggel társult.
... Olyan elvárások fogalmazódtak meg, amikre nem voltunk fölkészülve.
Mi nem erre szocializálódtunk. Egy egészen más világba, egy egészen
más mozgástérre szocializálódtunk. Egyszer megváltozott körülöttünk a
világ és most ebben kellene valahogy kiigazodnunk, kiismernünk
magunkat.
Itt döbbent meg igazán a mai délutánnak a címe, hogy mozgásról van
szó, meg a társadalmi mobilitásról, az a címe, hogy "Mozdulataink"...
Mindaz, ami a társadalomban mozog, az mennyire az én mozdulatom?
Mennyire a mi mozdulataink? Hogy mi köze van az egyénnek ehhez a
mozgáshoz? ..."
A rendezvényről beszámolt: taCs
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. június 18. - 1997. július 2.