Sánta Csaba:
"... ÉS MÉGIS MOZOG?"
- 6. rész -
Gondolatok egy rendezvény margójára
Mostani számunkban "fejezzük" be a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci
Bizottságának a Mentálhigiénés Műhelyében elhangzott előadássorozat
ismertetését. Az előadásokat a programban való szereplésük
sorrendjében ismertettük, csupán ez az oka annak, hogy utolsónak
Pankucsi Márta szociológusnővel gondolkodhatunk együtt. Pankucsi Márta
korábban a Miskolci Egyetemen tanított, majd a Népjóléti
Minisztériumban dolgozott, ma pedig a Művelődési Minisztérium Civil
Kapcsolatok Osztályát vezeti.
Pankucsi Márta élvezetes társadalomismertető órájának a címe:
Társadalmi mobilitás - Társadalmi változás...
"... Ma, a huszadik század végéhez közeledve azt kell legelőször
leszögezni, hogy nem létezik egyetlen társadalom sem, ami
mobilitásmentes lenne, egy teljesen merev társadalom lenne. A
történelemből tudunk példákat fölsorolni olyan merev társadalmakra,
melyekben a mozgásnak, a mobilitásnak nem volt szerepe. Leginkább az
indiai kasztrendszert említhetnénk...
A szociológiában a társadalmi mobilitásnak ismert egy szűkebb és egy
tágabb értelmezése.
Ha a tágabb értelmezést nézzük, akkor bele tartozik ebbe a társadalmi
migráció is, vagyis a címzett mozgás, a térbeli helyváltoztatás. A
társadalmi mobilitásnak és a migrációnak is különböző esetei vannak.
Ismerjük az állandó és az ideiglenes migrációt, az országon belüli és
az országok közötti migrációt. Ha a huszadik századi magyarországi
történelmet nézzük, akkor mindezekre bőségesen találunk példákat.
Bőségesen ismerünk olyan korszakokat, amikor az embereknek a
kényszerűségből fakadó tömeges elköltözése okozott ilyen-olyan
betegségekben is megnyilvánuló feszültségeket. Elég az ötvenes évek
iparosítására gondolni. Nagyon-nagyon sok embert kényszerítettek
megszokott falusi környezetéből el egy városi környezetbe.
Országrészek közötti átköltözések zajlottak. Illetve a bejárások, az
ingázások - ami ugyancsak emberi lelkeket, testeket próbára tevő -
tömegessé válása ugyancsak sújtotta ezt az országot. De akár az
országok közötti, az országból való kivándorlás, az emigráció
kategóriája is. Akár a század elején, akár később a disszidálásnak
nevezett formájában eléggé jellemezte, meghatározta az ország életét,
sokaknak az életét.
Ha a mai viszonyainkat nézzük, az elmúlt egy évtizedet, akkor a
helyhez kötöttségünk ragadható meg. Nagyon helyhez kötöttek vagyunk,
sok vonatkozásban nem tudunk úgy mozogni, ahogyan a piacgazdaság
gyorsan változó munkahely-lehetőségei ezt igényelnék, vagy elvárnák
tőlünk. Most inkább egyfajta kötődöttség, bezárkózottság jelent
gondot.
Ha a mobilitásnak a szűkebb értelmét vesszük, akkor a társadalmi
státuszváltást szoktuk mobilizációként emlegetni. Azt a folyamatot,
amikor az egyénnek a társadalmi egyenlőtlenségben, a társadalmi
piramisban elfoglalt helye lényegesen megváltozik. Ez a fajta
mobilitás lehet strukturális mozgás, ami igazodik az adott időszakban
lezajló makrofolyamatokhoz. A már emlegetett ötvenes években, az
iparosodás korszakában a strukturális mobilitás azt jelentette, hogy
tömegesen a mezőgazdaságból az iparba mentek dolgozni, azaz munkássá
váltak. A mai folyamatokat nézve a strukturális mobilitás az állami
alkalmazottból a vállalkozóvá válásnak a tömeges mozgásformáját
jelenti. A strukturális mobilitás mellett mindig megfigyelhető a
cirkuláris mobilitás folyamata, ami egyfajta helycserés mozgást
jelent. A társadalom felsőbb rétegeiből lekerülnek emberek, illetve
lentről felkerülnek. Ez a mozgás is történelmi korszakonként változó,
általában a nagy társadalmi változások idején jelentős.
Nagyon izgalmas kérdés, hogy a magyar társadalomban az elmúlt tíz év
során, az elit vonatkozásában mennyire figyelhető meg egyfajta ilyen
cirkuláris mobilitás? Mennyire mondhatjuk azt, hogy a korábbi
évtizedek elitje letűnt, és a társdadalom középső vagy attól lentebbi
részeire csúszott? Mennyire jelentette a változás, hogy a középső vagy
az alsóbb részeiről került ki egyfajta fölfelé irányuló mozgásként az
új elit? Vannak, akik azt állítják, hogy ez a jellemző... Mások
viszont azt mondják, hogy szó sincs itt ilyen valódi elitváltásról,
sokkal inkább a régi elitnek egy új arcban, új álarcban való
megjelenéséről...
... Ez felfogható úgy is, hogy ez elcsalása, elveszejtése mindannak,
amit a rendszerváltás során szeretett volna ez az ország, szerettek
volna nagyon sokan. Mások viszont ezt úgy értelmezik, mint a világon
mindenütt jelenlévő tőkekoncentrációnak egy bizonyos megvalósulását.
... Az egyénnek a társadalmi státuszát, vagyis az egyenetlenségi
rendszerben elfoglalt helyét az általa birtokolt tőke mennyisége
határozza meg. Igen ám, de ez a tőke nem azonos a mi korábbi
ismereteink szerinti egyértelműen anyagi tőkével. Különböző
tőkeféleségek vannak a társadalomban. Ezeknek csak egyike az anyagi
tőke...
Az anyagi tőke mellett beszélhetünk a kulturális tőkéről, mint egy
nagyon fontos tőkeféleségről. És egy harmadik, társadalmi tőkének
nevezett dologról, ami a különböző kapcsolati tőkét, az embereknek a
más emberekhez fűződő sűrűbb vagy lazább szövésű kapcsolati hálóját
jelenti. Ezek a tőkeféleségek összeadódnak és együttesen határozzák
meg a státuszunkat. Ráadásul ezek a tőkeféleségek konvertálhatóak is,
átválthatók egymásba. A szülő amikor jó iskolába járatja drága pénzért
a gyermekét, akkor nem tesz mást, mint az anyagi tőkéjét beruházza, és
konvertálja kulturális tőkévé. A jó diploma visszaváltható anyagi
tőkévé. Szinte garantált, hogy a jó helyen szerzett diploma olyan
anyagi javakat hoz majd a későbbiek során, ami megéri ezt a fajta
tőkebefektetést. A harmadik, a társadalmi kapcsolatok tőkéje az, ami
itt Magyarországon valamivel nagyobb szerepet játszik, mint normálisan
működő társadalmakban kellene, hogy játsszon. Ez a társadalmi tőke
kamatos kamatostul visszaváltható anyagi tőkévé. A nyolcvanas évek
végének, a kilencvenes évek elejének társadalmi-politikai-gazdasági
átalakulási folyamata úgy is értelmezhető, mint a kapcsolati tőkének
(a politikai elit kapcsolati tőkéjének!) a konvertálása anyagi tőkévé.
..."
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. május 28. - 1997. június 18.