Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Huszti Róbert:
                               BIZONYTALANSÁG

   Hosszú évek kitartó-verejtékes munkája foszlott semmivé röpke pár perc
   alatt. Amikor azon a bizonyos nyáron hozzákezdtem a kísérletekhez, még
   nem láttam előre a dolgok ilyetén alakulását.

   Mint minden ifjú tudós, akit megáldott a tehetség, s kit pénzhiány sem
   gyötör  aggasztóan,  úgy  én  is szertelen energiával és lelkesedéssel
   vetettem  bele  magam  a  munkába.  Csendes  kis  szigetet  találni  a
   határtalan  óceánban  igazán  nem  okozott gondot. Több munkát adott a
   jogi  procedúra  elintézése,  mint  a  műholdfelvételek átböngészése a
   megfelelő   földdarab   után.   Építőanyagok,   munkások,   és  gépek,
   szerszámok,  élelem,  egy  kis  hajó,  és  már  meg  is indulhatott az
   építkezés.  Műszerek,  segédeszközök, számítógépek, laboránsok. Kell-e
   több a tényleges kutatómunka megkezdéséhez? Nem, bizony nem. Folyton a
   szemem  előtt lebegett az áhított cél, az időgép, amely egyre közelebb
   látszott  kerülni  hozzám.  Ahogy  közelebb  s  még  közelebb kerültem
   célomhoz,   úgy   sűrűsödött   bennem   valami  rossz  érzések  vegyes
   bizonytalanság,  amely  egyre  jobban  eluralkodott fölöttem. Álmatlan
   éjszakák   sora  következett  gondterhelt  csigalassúsággal  vánszorgó
   napokkal tűzdelve.

   Végül  eljött a nap amikor megállhattam végre a teljesen elkészült gép
   előtt.  Még  egy  nap,  és  kipróbálom  a  gyakorlatban  is  a  hosszú
   kutatóéveim keserves munkájának gyümölcsét...

   Itt  állok  a  gép  romjai  fölött. Széthasadt fém törött üvegcserepek
   darabjai  recsegnek  a  talpam alatt. Füstölgő kábelcsomók, kapcsolók,
   nyomtatott  áramkörök  darabjai mindenfelé. Siralmas látványról ítélve
   nem  végzett  félmunkát  a pusztító kéz. Súlyos vasrúdcsapások ütöttek
   soha  be nem gyógyuló sebet elkészült időgépemre. Most már sosem derül
   ki hogy működött volna e a gyakorlatban is, vagy csak elmém fantáziáló
   tévútját követtem eddig...

   Gyávaság részemről, tudom, de talán jobb is így. Választani kellett, s
   én  a  bizonytalant választottam a biztos jövő helyett, a reménységhez
   való jogot...

   ...A  hosszú  fémrúd  nehéz  pendülése  sokáig  visszhangzott  a  néma
   teremben,  amint  elerőtlenedő  ujjai lecsúsztak a hideg fémről. Hátat
   fordított a romoknak és lassan megindult a szabad levegő felé...

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                   1997. december 17. - 1997. december 23.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.