Maruzs Éva:
A CEYLONI VADÁSZ
Két zöld fénynyaláb keresztezi egymást a színpadon, és a háttérben
valahol egy dob szól. Monoton, mégis hasonlít egy tétovázva közelítő
láb neszére. Már a színpad szélére ért a közeledő, ott megtorpan,
hallgatózik. Lép egyet, nagyon óvatosan, csendesen, pontosan a dob
ütemére. Megint megmerevedik. Kezét lassan a szeme fölé ernyőzi,
körülnézeget. Aztán karjai kígyózva elhárítják az előtte lévő
akadályt, az őserdő liánjait, megint léphet egyet. Csak egyetlen
egyet, és újra fülel, mindenfelé. Majd széthúzza a liánfüggönyt és még
egyet lép. Most észrevett valamit. Nyílvesszőt húz elő valamiféle
tegezből és ráhelyezi az íjra. Céloz, majd pendül az ideg. Nem
találhatott, mert azonnal másik nyílvessző kerül elő és szinte célzás
nélkül lő. Nem talált. Folytatja útját az erdőben, átmászik valamin,
kidőlt fa lehet. Karja elhárítja a liánokat, szeme fürkészi a
zsákmányt. Meglátott valamit, íjat, nyílvesszőt kap elő és céloz, a
közönség felé. A közönség borzong a félelemtől a nem létező íj előtt,
mindenki lehajol. Nem, ez nem tettetés! Hanem pendül az ideg. Most
talált, a vadász a színpad előterében lehajol zsákmányáért. Farkánál
fogva felemeli a kis ragadozót és teljes hosszában végigsimítja annak
puha szőrét. Büszkeség dagasztja. Hátára dobja zsákmányát és megindul.
Hirtelen megvilágosodik a színpad, ő megriad, szétnéz, meglátja a
közönséget és ijedten kiszalad.
A közönség felébred az ámulatból, tapsolni kezd, hívja vissza a
színészt. Az visszajön, hajlong, majd lehajol, letép valamit. Arcához
emeli, megszagolja. Újabb virágért hajol le, majd még egyért. Újra
arcához emeli a csokrot, gyöngéden végigsimítja. Aztán egy lendülettel
a közönségnek dobja és kiszalad.
A közönség most már tombol, és újra a színészt követeli. Megint
visszajön, mit tehet mást. Oldalához nyúl, kihúz az övéből valamit,
nyilván egy tőrt. Mellébe szúrja a tőrt és végighasítja a mellét.
Megtörölgeti a tőrt, visszahelyezi az övébe. Aztán széthúzza a vágást
a mellén és kiemeli a szívét. Most ott lüktet a tenyerén. Egy
mozdulattal a közönségnek dobja. Lassan kivánszorog.
Néma csend.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. július 16. - 1997. július 30.