Erdélyi János:
ATOMTÉLI TÖRTÉNETEK
- Apu ugye kimegyünk ma a kráterbe!? Úgy szeretném látni, hol volt
azelőtt Miskolc?
- Na jó! Öltözz fel melegen kislányom! A rádió -20 fokot mondott és
tudod a július ravasz hónap! Így, most már indulhatunk! Na gyere,
menjünk.
Ott álltak a tízkilométeres kráter szélén. Az égen szürke sávok
rohantak, a sziklás talajon néhány kő derengő fénnyel világított. A
kráter fala úgy tíz fokos lehetett, sima üvegszerű anyag, mely ragyogó
színekben tobzódik.
- Vigyázz kislányom! ... átkozottul csúszik ez a vacak!
- De papa! Ez olyan szép!
- Régebben sokkal szebb volt! Csupa zöld...
- Láttam képeket. Nekem nem is tetszett! Ez sokkal szebb. Nézd azt a
rózsaszínt.
- Azt mondják a betonból lett ilyen.
- Nézd papa azt a foltot ott a földön! Milyen különös alakja van!
- Az ott egy ember...
- Á dehogy, az ember nem is ilyen! Nézd apa, ott valami mászik! Ez
miért mozog? Láttam ilyet az állatkertben, de az nem mozgott! Jaj
papa, ez megmart!
Az apa izgatottan telefonál.
- Halló! Doktor úr? Jöjjön azonnal! A kislányomat megmarta valami! ...
Hogy mi volt!? Én azt hiszem, skorpió! ... Hogy hol marta meg? A hasa
közepén, közvetlenül a hóna alatt...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. május 14. - 1997. május 28.