Maruzs Éva:
JÓ PÉLDA
...mert képzeld el, mit talált már megint ki ez a boszorkány, most azt
híreszteli, hogy az én gyönyörű selyemszőrű cicuskám eszi az ő
nyamvadt csirkéit, hát először is, annál sokkal jobb ízlése van, ez
mégis egy fajmacska, ez az én selyemszőrű szépségem, már megbocsáss,
az sehogy sem hangzik, hogy fajtamacska, jó, fajtatiszta, tudom, de
ezt úgy mondják, hogy fajmacska, még ha helytelen, akkor is, most nem
ez a fontos, hanem az a boszorkány szomszédasszonyom, hogy ő igenis
látta már máskor is, amikor csirkét vágott, hogy az én gyönyörű
cicusom tágra nyílt szemmel nézte, hogyan vágja ő a csirkét, ezt az a
boszorkány mesélte, a tágra nyílt szemet is, de annyi esze nem volt
annak a némbernek, hogy elzavarja a macskát, hogy ne lásson rosszat az
a szegény állat, mert hát az én selyemszőrű jószágom szobához szokott,
egeret sem tanult fogni, eddig nem is érdekelte ilyen világi hívság,
na, de ha ez a boszorkány tényleg az orra előtt vágta a csirkét,
képzelem, micsoda megrendülés lehetett ez az én szegény selyemszőrű
bogárkámnak, azt hiszem, ebben véletlenül igazat mondhatott az a
nőszemély, tényleg kiszökött a múltkorjában többször is a cicuskám,
aztán jött haza, csapzottan, véresen, sírva, azt hittem, szerelmes a
lelkem, kétségbeestem, úgy nézett ki, nem győztem fürdetni, azzal az
új macskasamponnal, mi is a neve, na, mindegy, de aztán tiszta lett,
megszáradt, megint csupa selyem lett a gyönyörű szőre, hol is
tartottam, szóval, ha ez a boszorkány saját maga tanította meg a
cicukámat a gyilkolásra, akkor most mit csodálkozik, eddig az a
szépséges állat azt sem tudta, hogy az ő tányérján kívül is létezik
ennivaló, de látta a jó példát, illetve nagyon is rossz példát látott,
hát megtanulta, nincs mit a gyönyörű szemére vetni, most aztán itt
kárál nekem az a boszorkány, hogy fogynak a csirkéi, hogy hosszú
macskaszőr van a kerítésen, megakadva egy szögben, szegény szépségem,
hogy fájhatott neki, mikor az a ronda, rozsdás szög kitépte egy csomó
szőrét, de csak a szomszédasszony tehet róla, ha kára van, miért
tanította meg az én selyemszőrű gyöngyömet gyilkolni, ugyan, kisfiam,
ne zavarj, látod, hogy beszélgetünk a Rózsi nénivel, majd elmondod
máskor, mi az, hogy sohanapján, ne pimaszkodj, menj szépen vissza a
tévé elé, nézegesd azt, amíg beszélgetünk, most éppen valami jó kis
krimi megy, na, tűnj el szépen, szóval az én selyemszőrű szépségem...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. február 19. - 1997. március 5.