Szűcs Gyöngyi:
KEDVES KAROLIN!
Tudnom kellett volna ... igen, hiszen időspecialista vagyok, mindig is
az idővel foglalkoztam ... de ... mégsem számítottam rá. Nem tudom,
ennek ellenére mégis itt vagyok. Pedig hát...
"Andrej! Nem tudod, hány óra? Már megint megállt az órám, pedig azt
mondták, ez sose áll meg."
"Kérlek! 14:45. Szerintem vegyél egy újat! Na, viszlát!"
"Viszlát! - Furcsa ... nálam is annyi ... pedig a mutatók állnak.
Hmmm!" - csodálkoztam.
Már ekkor gyanakodnom kellett volna. Ezután többször kaptam rajta az
órámat, hogy pontos időt mutatva: áll! Minden egyes pillanattal
"közelebb kerültem" az Időhöz. Egyre jobban megismertem, minden
oldalról. Rájöttem a paradoxonjai szépségére, értelmére, és egyre
kevesebb időt töltöttem a munkahelyemen, de egyre többet az Idővel.
Igen, megszállott lettem, mániákus. Hidd el, ennek ellenére szeretlek
még mindig, a feleségemet sem szerettem ennyire, Karolin, de nem te
vagy az, akit a legjobban szeretek. (Tudom, egy kicsit rapszodikus
vagyok számodra, kérlek, ne törődj vele!) Minden másodpercben itt volt
velem. Mikor aludtam, akkor is a csodálatos Idővel álmodtam. Tudod,
nem tudom leírni Neked, milyen ő ... mindig más. Én megértem.
Megértem, miért kell neki a legbonyolultabb logika, a káosz, és miért
kellenek a hatalmas paradoxonok. Ő csak így tud létezni. Képzeld csak
el, ő az egyetlen tényező a világegyetemben, aki nem "létrejött",
hanem létezik, tehát ő az egyetlen örök és halhatatlan. Ha láttad
volna a spiráljait, aminek a fodrai alkotják a dimenziókat. Karolin!
Először nem hittem, hogy én kellek neki. Nem tudtam, hogy azért hozta
létre az életet, hogy én létrejöjjek ... Hagyta, hagyta, hogy
megismerjem. Kezdetben éjszakákon át számoltam, de a végeredmény
mindig megdöbbentett. Volt egy icipici maradék, nem tudtam mire vélni
... azt hittem, rosszul számolok.
Most már tudom mi ez, én csak úgy nevezem: az értelem tényezője. Ez
jelezte elsőként az idő intelligenciáját, ami betölti a végtelent is,
még a semmi sem létezhet enélkül.
Legelső találkozásom vele álmomban volt. Gyöngéden körbefont, minden
idegsejtembe beköltözött ... kék volt és zöld. Az Időspirál közepén
fekete örvény, a szélén vörös szegély. Ezután már nem számoltam többé.
Elégettem azokat a nyers számokat, túl egyszerűek voltak ahhoz, hogy
velük fejezzem ki az Idő szépségét, értelmét, intelligenciáját.
Igen, bűn lett volna, ha tovább számolok...
Ehelyett az önhipnózishoz folyamodtam, kellett ez a megváltozott
tudatállapot, hogy érezzem, s a része lehessek. Megszűntem létezni,
minden voltam. A világegyetem minden rezdülését tudtam. Éreztem az
emberiség sóhaját, láttam a múltját és a jövőjét, a jelenét nem, hisz
én vagyok a mindenkori jelen, de kell a múlt, és szükség van a jövőre,
mert nélkülük nem létezhetnék. Rájöttem: én vagyok az Idő kedvence, a
társa, a kedvese... Az önhipnózisra csak kétszer volt szükségem, utána
már az sem kellett. Az Idő teljesen magába fogadott, a része lettem, a
jelen beteljesedése, az a piciny része, mi nélkül ő nem lenne boldog.
Az Időspirálban (ez az ő lelke,) én vagyok a vörös szegély, azaz az
érzelem ... ezt szavakban nem tudom kifejezni ... nincs eszköz arra,
hogy tudassam veled, milyen érzés ez ... Azt tudom, minden emberben
ott lesz, van, volt. Bocsásd meg, nem tudom, melyiket használjam -
szóval minden emberben itt van az Időspirál. Tudata, sőt (!) a része,
hisz az Időspirál képére, hasonlatosságára jött létre az a kettős
spirál, amit úgy hívunk: DNS.
Azt hittem, csak az Időben létezem, de tévedtem. Részt kell vennem az
emberiség életében, nem hiányozhat belőle egy láncszem sem, mert
szétesne. Így most itt vagyok a Földön, és élem az életemet, úgy hogy
közben az Idő része is vagyok. (Látod, mire jó a paradoxon?!) Remélem
megértesz, Karolin! Szeretném a földi életemet veled tölteni, de úgy
érzem, neked is tudnod kell...
Egyszerűen tudnod kell! ki vagyok, és az életemben az Idő után Te vagy
az első.
Kérlek, ne haragudj, hogy levelet írtam, de nem volt bátorságom
elmondani ... Rég elmesélhettem volna ... egyszerűen tudnom kellett
volna, hogy ez lesz ... de a lényeg: itt vagyok ... pedig hát ...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. december 23. - 1997. január 8.