Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

   Sánta Csaba:
                             INDIA ŐSI VALLÁSAI
                                 - 1. rész -

   Csupán  egy  félszigetnyi  lét  és  kultúra,  mégis  MINDEN. A 3287590
   négyzetkilométeren    elterülő,    770    milliós    lakosságú   India
   változatosságban   való  gazdagsága  vetekszik  földrészek,  de  talán
   magának  a  kék  golyóbisnak  a  színpompájával is. A történelem ideje
   Indiában   időtlen   idő.  Egyszerre  és  egyetlen  helyen  létezik  a
   kőkorszakinál alig fejlettebb életformától a fejlett iparú kapitalista
   viszonyokig  szinte  minden.  Négy  nagy  nyelvcsalád százötven körüli
   nyelvét  és  nyelvjárását  beszélik...  és  a kultúrájukban már itt is
   keveredik az ős és a modern.

   A négy nagy nyelvcsalád egyikének, az indoeurópai nyelvcsaládnak egyik
   része  az  ind  nyelvcsoport.  Az ind nyelvek egyik jelentős példája a
   védai  szanszkrit.  India  legősibb  szent  könyveinek,  a  Védáknak a
   nyelve...  Ám  a szanszkrit szó jelentése csinált, megszerkesztett. Az
   ősi Védák nyelve egy a papság által mesterségesen létrehozott műnyelv,
   melyet  a  tudományok  és  a  szertartások céljaira hoztak létre. Ott,
   Akkor, Valakik már tudták és cselekvőleg meg is valósították azt, amit
   mi   a  harmadik  évezredünk  kapujában  még  csupán  tervezgetünk  az
   Eszperantó nyelv álmaként. A ma szanszkrit nyelve már szintén kész, ám
   az alkalmazás...?

   India  társadalomtörténeti fejlődésében is keverednek az európai ember
   által  átélt,  az  európai  területeken  régészetileg föltárt fázisok,
   emlékek.  Példának okán India déli részén a csiszolt kőkorszakot nem a
   réz-  és  bronzkorszak  követte...  A  csiszolt  kőkorszak  folytatása
   (minden átmenet nélkül) a vaskor volt.

   De  talán  érdemes  az  elején kezdeni. Indiában a csiszolatlan kőkort
   minden  átmenet  nélkül  fölváltja  a  csiszolt kőkorszak. A régészeti
   leletek   szerint   a   kor  embere  már  ekkor  ismerte  a  tervszerű
   agrárgazdálkodást:   a   földművelést  és  az  állattartást.  Lakhelye
   teraszokkal, kőfalakkal megerősített...

   Jellegzetesek   a   megalit(h)   építmények.   Kőköröket,   menhireket
   (faragatlan kövekből emelt oszlopok) és dolmeneket (álló kőoszlopok, s
   ezeken  keresztbe  fektetett  kőtömb  -  síremlék)  emeltek  kultikus,
   temetkezési  célokra.  Északon  csontvázas,  délen égetéses temetkezés
   nyomait találták eme kőépítményekben.

   Öt  évezreddel ezelőttről származó régészeti leletek arról árulkodnak,
   hogy   az   Indus-völgyi  nép  ekkor már a többi nagy ókori kultúrához
   hasonlóan öntözéses földművelést folytatott, kereskedelmi kapcsolatban
   álltak   Mezopotámiával...  A  termékenység  jegyeit  mutató  kultikus
   istennőszobrocskák pedig anyajogú társadalomra utalnak.

   Ezer  évvel  később  (Kr.e. a második évezred közepén) nagy változások
   következtek  be India történetében. Az (indo)árják leigázó támadásának
   kora  következett.  Az  árjákról  nem sokat lehet tudni... Nem tudjuk,
   miért hagyták el eredeti hazájukat, s azt is csak találgatják, hogy ez
   a   haza   hol  lehetett.  Amit  biztosan  tudunk:  Az  árják  apajogú
   társadalomban élő nomádok voltak. Nem használtak vasat, nem építkeztek
   kőből.  Ám hatalmas katonai fölényük volt, s mindezeken túl "számtalan
   dicső   Isten"   erősítette   önbizalmukat.   India  árja  megszállása
   történetileg  egybeesik  a  Védák  keletkezésével,  védikus  kornak is
   nevezik.

   A Védák szövegeiből ismert árja közösségek kocsin ülő Istenei mögött a
   sötétséget  legyőző  Nap  ragyog.  Az  a Nap, ami korunkban, századunk
   Európájában  ismét  megjelent.  Adolf  Hitler  meghirdette az árja faj
   feltételezett felsőbbrendűségét... és a szörnyű vég mindannyiunk előtt
   ismeretes,   borzalmas.  A  szanszkrit  és  a  német  nyelv  ugyanazon
   nyelvcsalád  tagjai,  a  nácik által tisztelt Istenek távoli rokonai a
   Védák   Isteneinek...   A   nácik   jelvénye,   szimbóluma  szintén  a
   horogkereszt  lett. A szvasztika, melynek eredeti szanszkrit jelentése
   szerencse  és  jólét. A szvasztika a szabadságot és az ember győzelmét
   sugallja. (És a való?)

   Az  árják igazi győzelme mégsem a csatatereken született. Ott hatalmat
   kaptak,  erejük  győzedelmeskedett.  Ám történelmi és kulturális teret
   számukra a Védák, A tudás könyveinek megalkotása adott. Mára a későbbi
   tanok  már  faragtak  a  szerepéből,  mégis  a  mai  napig őrzi fontos
   szerepét.  Négy Véda van: a Rig-véda, a Száma-véda, a Jadzsur-véda  és
   az  Atharva-véda.  Szándékolt előrelátásnak tűnik, hogy minden védának
   két  része  van:  a  himnuszokat és mantrákat megéneklő szamhita és az
   ezeket  megmagyarázó,  tanító  brámana. A Védák eredendően az áldozati
   papok,    a    bráhminok    számára    készültek,    mások    részéről
   hozzáférhetetlenek voltak.

   Érdekes  és  az  értelmezés szempontjából nélkülözhetetlen információ,
   hogy  a  Védák  kizárólag  szájhagyomány  útján terjedtek: "nem csak a
   tartalom,  de a szavak hangzása is szent!"... A hinduk szerint a Védák
   nem megírattak, hanem meghallattak, azaz "ki lettek nyilatkoztatva" az
   Istenek  erejének  tartalmaiként.  Az Istenek és a halandók egyaránt e
   szent  szótagokból születtek. A Védák keletkezése - hitük értelmében -
   megelőzi  a Világegyetemét, amely az "Óm" szent szótagból keletkezett.
   Az "Óm" a kozmikus energia megjelenési formája négy részből áll (a-u-m
   és egy hangtalan). Érdemes picit a modern fizikával egybevetni...

   Ma  azt  gondoljuk,  hogy  a  Világegyetem négy részből áll. Általános
   filozófiai  örökség, hogy az anyag, az erő és a szellem elemi egységei
   alkotják  a  létezőt,  az  Egységet. Mindennek van anyaga, szerkezete,
   jelentése  és  használata. Az Emberben is él a három hangzó: a test, a
   lélek és a szellem, de a hangtalanul is meghatározó Egység léte is. És
   a  tudományunk is ide jutott... Ma már tudjuk, hogy a tér, az idő és a
   tömeg  egy  közös  Egységet  képez,  hogy  a  jelenségek nem időben és
   térben,  hanem azok változásaival együtt változnak. E rendszeren belül
   pedig az energia és az információ teremti a valót.

   Az  "Óm"  három  hangzójából  az  első  kettő  a szanszkrit nyelvben a
   kozmikus  lingam  (az Isten megtestesült lényének két arca = ENERGIA),
   valamint  a  természet  és  a  kozmikus vizek méhének belső vívódásait
   (=INFORMÁCIÓ)  ábrázolja.  A  szanszkritban  e  kettő  összeolvad, így
   születik  az  "Ó".  Egységüket  a  harmadik összetevő, az "m" (=ANYAG)
   jelképezi.  A  negyedik  összetevő,  a  hangtalan,  csupán  egy pont a
   jelképben,  mégis  ez  az  "Abszolút  Létező",  az  Egység,  a bráhman
   jelképe,  mely  a  másik  háromban lakozik. Végtére is négy-ötezer éve
   pontosan  tudták  azt, amit mi csupán ma kezdünk sejteni. Más nyelven,
   más logika szerint mondták ugyanazt... (!)

   Az  indiai élet társadalmi alapjának, a kasztrendszernek a kialakulása
   szintén   az  árják  letelepedésének  idejére  tehető.  Erre  utal  az
   alaprendszer  elnevezése, a varna, ami színt jelent. A világosabb bőrű
   árják   ezzel   különböztették  meg  magukat  a  leigázott,  sötétbőrű
   őslakóktól.  A varna-rendszernek négy eleme, négy rétege volt: a papok
   (bráhmanok),  a  harcosok  (ksatriják),  a  polgárok  (vaisiják)  és a
   szolgák  (sudrák).  Az  első két kaszt külön előjogokat, kiváltságokat
   élvezett,  a  harmadik  csoport  lehetőségei  már  szűkebbek voltak, a
   negyediké   pedig   semmi,   egy   teljesen   jogfosztott  állapot.  A
   varnarendszer a történelem során fejlődött.

   A  kasztok  viszonya  és  besorolása bonyolultabb lett. Volt, amikor a
   leigázott  lakosság  papjait  is  fölvették  a bráhmanok rendjébe, s a
   szkíta,  a  hun  (!!!) és más közép-ázsiai népek harcosait a ksatriják
   közé  fogadták.  A  "beáramló"  rétegek  nem is egyszerűen beolvadtak,
   hiszen  saját  nemzetségükben  betöltött szervezeti szerepüket szintén
   ellátták  a  továbbiakban  is.  A  kasztok rendszerét mindezek mellett
   átformálták   az  egyre  jobban  függetlenedő  foglalkozási  csoportok
   megjelenései,   a   társadalmi   munkamegosztás   átszerveződései  is.
   Kialakultak  a  rendi,  a  törzsi,  a  foglalkozási  kasztok  és külön
   csoportokként egyes szekták, a muzulmán kasztok...

   A  kaszt  tagjaira  az  a  jellemző, ami a biológiai szövetre (= közös
   eredetű,  azonos  kialakulású, azonos működésű sejtek). A kaszt tagjai
   közös eredetűek, közös oltalmazót tisztelnek és öröklődően gyakorolják
   ugyanazt   a   foglalkozást.   A   kasztok   tagjai   adott  területen
   faluközösségekbe  tömörülnek. Jellemző az endogámia, a kaszton belüli
   házasodás törvénye. A kasztok közötti kapcsolatok szigorú szabályokhoz
   kötöttek.

   A    családszervezet    az   (indo)árja   eredetű   népeknél   apajogú
   (patriarchális),  ám  az  anyajogú  (matriarchális)  szokások  itt-ott
   fönnmaradtak. Egyik ilyen a couvade szokás...

   A  couvade  szokás  az,  amiben  az apa kifejezi (bizonyítja?), hogy a
   gyermekhez  ugyanúgy  kötődik,  mint  az  anya.  Például  a gudzsaráti
   kosárkészítőknél   a   férj   is   ágyban   fekszik   a   szülőasszony
   "gyengélkedése"  alatt,  s  mindeközben  ugyanazon  táplálékot  kapja.
   Máshol,  például  a Malabár-parton az első gyermek születésekor a férj
   egy  hónapig őrzi az ágyat, rizspépen él, és semmiféle izgatószert nem
   fogyaszt. A mirzápuri divida törzseknél a férj issza az első kortyot a
   szülőnő gyógyszeréből...

   Ennyire  sikeredett  első  nekifutásban  az  indiai kultúra alapjaiban
   eljutni. Egy későbbi számunkban folytatás következik.

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                     1997. április 30. - 1997. május 14.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező