Sánta Csaba:
AZ Y-AKTÁK TÖRTÉNETE...
Az 1996-os év első heteiben kezdődött minden. A televízió előtt ültem,
s kedvenc hírforrásomból szemelgettem. Természetesen ezek a DunaText
hírei voltak - tények, kommentár, részrehajlás nélkül. Aztán találomra
kértem le néhány lapot, s ezek között találtam egy felhívást,
miszerint várnak javaslatokat, mivel lehetne a műsort színesíteni,
gazdagítani. Épp a HUNGAROCON után voltunk, lassan megemésztettem a
nem várt pozitív kritikákat, s írtam. Egész pontosan valamit arról,
hogy talán egy a parajelenségekből kiinduló magazin, ami nincs azért
messze a tudománytól még beleférhetne a kínálatba. Mert a tudomány
képviselői mérgelődhetnek az ezoterikus és azon túli dolgokon és a
rájuk irányuló érdeklődésen, attól az még nem változik meg. Akkor azt
javasoltam, hogy próbáljuk meg a parajelenségek iránti igényt,
érdeklődést "kihasználni" és a tudomány oldaláról valamiféle oktatásra
felhasználni. Annyit tettem még hozzá, hogy ha megtisztelnek azzal,
hogy én szerkesszem az oldalakat, akkor azt szívesen vállalnám. Pár
nappal levelem elküldése után telefonon hívtak. Egy alkalommal
személyesen is felkerestem az akkori szerkesztőséget, s februártól
indult a magazin. Én magam - sok olvasóm elképzelésével ellentétben -
nem dolgozom a Duna Televíziónál, tudományos kutató vagyok és tanítok,
e mellett írok (ismeretterjesztő cikkeket, novellákat - mostanában
társszerzőként regényírásba is kezdtem, de tudományos munkákat is
szeretnék könyv formában megjelentetni - Könyvkiadók kerestetnek!!!),
az Y-akták oldalait mind a mai napig hobbi gyanánt készítem. Ez igaz
szerzőtársaimra is.
Az Y-akták már az elején meglepetésekkel szolgált. A tudományos oldal
támadásaira számítottam, e helyett az történt, hogy mind Erdély, mind
Nyugat-Európa egyetemi köreiben elkezdték olvasni cikkeinket. Néhol
vitatták persze, de megértették a célt, s folyamatosan biztattak a
folytatásra. Valahogy idehaza csendesebb volt a lereagálás. (Ez persze
nem panasz akar lenni!) Az olvasókör kialakulásával szembesülnöm
kellett az olvasói igények és a kezdeti célok ütközéseivel is. Én ugye
zömében a középiskolai korosztálynak szántam, helyettük a felsőbb
iskolák hallgatói és tanárai próbáltak együtt gondolkodni. A másik a
tartalom kérdése: egyfelől mindenképpen szerettem volna megtartani a
határtudományok vizsgálatainak az érdeklődést keltő varázsát, másfelől
az olvasókör változása okán a para- és ezoterikus magazinból
észrevétlenül is egy kulturális-tudományos ismeretterjesztésbe,
gondolkodásba mentünk át. Erre jellemző lehet például, hogy
beszámoltunk az MTA MAB MMM előadássorozatáról (Külön köszönet Dr. Vas
Józsefnek, Dr. Túry Ferencnek, Prof. Dr. Szathmáry Sándornak, Prof.
Dr. Bányai Évának, Prof. Dr. Moussong-Kovács Erzsébetnek, Dr. Riskó
Ágnesnek és Dr. Pankucsi Mártának!), vagy együttműködtünk az
International Association for Ecological Design öko-logikus-mérnöki-
tervezési-elvek kutatóival, főképpen elnökével Prof. Dr. Bartha
Istvánnal Svédországból, vagy az erdélyi matematika történetét
feldolgozó Prof. Dr. Tóth Sándor úrral, a ma élő magyar matematikusok
egyik legnagyobb alakjával.
A két oldal ütközése okán folyamatosan kísérleteznem kellett a forma
és a tartalom oldalairól is. Voltak a magazinnak - többek között -
"Kísérletezzünk otthon!" és "SuliPlussz - DiákRepeta" rovatai is. A
legnagyobb kincsnek mégis azt tartom, hogy beindult irodalmi rovatunk.
Ez főképpen salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság, Művészeti
Egyesület tagjaira (Bajzafi Ferenc, Bódi Ildikó, Huszti Róbert, Maruzs
Éva, Szűcs Gyöngyi) épül, ám nagy örömünkre mások (Achilles Dent,
Erdélyi János, Gulybán Barbara, Nagy Péter, Sánta Zsolt Ferenc, Trauer
Hubert, Viszokay Tamás) is kívántak publikálni oldalainkon. Köszönet
remek írásaikért! Megemlítésre és köszönetre érdemes, hogy Viszokay
Tamás cikkíróként is bemutatkozott oldalainkon is. Az pedig csak
megjegyzés, hogy a változások közepette egy novellát a szerkesztő
sajátjaiból is közölni mert.
A magazin kezdetben minden második héten jelentkezett. Egy számunk
(34.: 1997. május 28. - 1997. június 18.) a szerkesztő (ez vagyok én,
a Csaba) hanyagsága okán három hétig volt olvasható. 1997. szeptember
24-től hetente lehet keresni oldalainkat a DunaText 450-469-es
lapjain. Hamarosan teljes archívumunk megjelenik az Interneten is.
Most egy válogatást teszünk közzé. Nem számonként, inkább tematikus
folyamatosságban. Azzal kezdem, amit nem tartalmaz az anyag. Az első
tizenkét számunkban volt egy feladványrovat. Ezt most kihagyjuk.
Kimaradt még a fórum rovat azon része, ami mára nem aktuális: például
egy múltbeli találkozóra invitál. Az "Irodalmi ajánló" rovat pedig
átalakult, szerzők szerint rendszerezett formában tartalmazza a cikkek
során felhasznált, illetve a témákhoz ajánlott irodalmat. Minden más
az eredeti formában. Ám erről most nem is szólnék, legyen ez már a
felfedezés öröme!
SÁNTA CSABA szerkesztő
Eger, 1997. december