Néhány gondolat előljáróban...
Eltelt ismét egy kis idő... és mi újra itt vagyunk! Alig jött ki a
Dimenzió 11. száma, máris itt a következő (utáni)! (A 12. szám csodálatos
módon megelőzte a 11. számot. Ilyen ez a fránya Dimenzió. Szóval most itt
van egy újabb adag.)
Mivel a főszerkesztő huzamosabb ideig nem tartózkodott szép hazánkban,
ezért a DIMENZIÓ is állt. Sajnos ezért történhetett meg, hogy mások közben
kiadták azokat az írásokat amelyek a mostani számban olvashatóak. Mivel
ilyen a sors, ezért elhatároztuk, hogy nem DIMENZIÓként, hanem BOOK-ként
(hasonlóan a BOOK#01-hez) fogjuk kiadni. De a teljesség kedvéért a hozzánk
eddig eljuttatott minden írásával és képével együtt. (Aztán, hogy megint a
sorsra fogjam: Mégis Dimenzió lett belőle.)
Mivel az itt közlendő írások valószínűleg sokaknak ismerős lesz, ezért
elnézést kérünk (Főleg a TN olvasó közönsége) tőlük. Mi az írásokat 1996.
novemberében kaptuk a szerzőtől, és természetesen tudtunk róla, hogy művei
máshol is megjelenhetnek. Azonban fontosnak érezzük, hogy mi is
megjelentessük, ugyanis lehet, hogy a mi szűkebb olvasótáborunk nem
találkozott még ACHILLES DENT írásaival.
Itt mindjárt ellentmondásba keveredtem magammal, hiszen a 23 és a FAIL
már megjelent a DIMENZIÓ 10. számában. Mivel az "egész képernyőt" ACHILLES
DENTnek szenteljük, ezért szeretnénk közreadni - ismételten elmondom - a
birtokunkban lévő összes eddigi írását. Aki ismeri DENT írásait, az
nyugodtan abbahagyhatja ennek a kis bevezetőnek az olvasását, és "rohanhat"
olvasni a groteszk, néha kissé nyakatekert, de mindíg mélyreásó amatőr
író-költő műveit. A betű olvasásakor, kissé szorongató, néha gyomorbamaró
szívdobogás érzete, hathatja át az olvasót. Kérjük, hogy minden egyes szót,
minden egyes sort alaposan olvassanak el (nem szégyen, ha többször is
nekiesünk egy-egy strófának), ugyanis minden betűnek súlya van. Az olvasás
közben előforduló balesetekért a szerkesztő nem vállal felelősséget...
Végezetül álljon itt ACHILLES DENT egy rövidke önvallomása:
"Alapvető életkritika
Jó kondícióban vagyok, zenélnek a füleim. Az agyam ismét szétvan,
majd ha nem tropára. Vigyáznom kell minden gondolatomra, nehogy
elvesszenek. Mitévő legyek hát? Gonosztevő? Az, hogy az emberek oda
vannak a szexért, az sok visszaélésre alapozza meg a lehetőséget. De
tudod mit? Ne közvetlenkedjünk, kérem!"
Fogyasszák egészséggel: "Csak meg ne ártson!"
A főszerkesztő