Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                           Véletlenül sem véletlen


Kellesz nekem. És nem csak szexuálisan. De főként.



Start

Véletlenek sorozatában elveszetten, megdelejezetten vásárra vittem a szűröm.
Egy  oberklasse lány pont az én szemeim szúrta ki. Bátorsága felizgatott. És
azok  a  szép  fülek... Időm van. Adhatok. Jókor? Majd meglátjuk, hogy mikor
egymást.  Nem  tagadom,  elvárásaim  mindig  is voltak. Úgy kell majd bánnom
veled, akár egy hímessel; még nem tudhatom erkölcsi korlátaid, nem tudhatom,
mi botránkoztat meg.

Neked is jó nekem



A baljósan bájos lány megjelenése

Térdig  érő  bokaharisnyában, divat-megcsúfító szalmakalapjában úgy lépdelt,
mintha  közben  folyamatosan,  nem  látható  tárgyakat  simogatna  kezeivel.
Összességében  olyan  elegánsnak tűnt, hogy akár le is fogadtam volna: mikor
megszületett, masni volt a köldökzsinórján.
Kábultan  mentem  tovább  a  dolgomra,  ami  persze nem volt. Ez a lány lány
létére túl szép, hogy vigasz legyen. Többet kell, hogy érjen. És be is érett
a  dolog:  másnap azonnal belészerettem. Talán csak azért nem korábban, mert
egy darabig fel sem fogtam, amit láttam.



Másnap másnaposan

A  jelentéktelennek tűnő üvegcsék mellett sokasodtam, miknek tartalma víz és
gabonaipar felhasználásával keletkezett.
Azon tűnődtem, hogyan is szólíthatnám le? Például:
"Ne  vedd  zaklatásnak, hogy zavarlak..." Nem, ez nem az igazi. Vagy inkább:
"Helló  szivi,  én  egy  másik  bolygóról  jöttem!?" Thá! Valahogy az utcára
keveredtem,  s  Zen-metódusú  céltalanságot  imitálva  egyenesen  a háza elé
siettem. Újabb elméletekkel próbáltam előhozakodni.
Önmarcangolásomaat   félbeszakította   hirtelen   megjelenésével.   Az  ajtó
kicsapódott.  Ijedten  meredtem rá. Ha akartam volna, sem lettem volna képes
leválasztani róla a szemeim.
- Miért nézel állandóan? - érdeklődött karcsú hangján.
- Mert  te  olyan  vagy, akit  sokszor kell nézni - mondtam, s ha nem vagyok
önkívületemben,  valószínűleg  el  is  csodálkozom azon, hogy volt bátoságom
megszólalni. Pláne, hogy bíztató mosolya elterelte figyelmem.



Sosem volt tetőponton

- Vigyázz velem, kérlek! Én nagyon foglak szeretni! 
Ez  volt  az a mondat, amikor kedvem támadt kitapétázni az egész lépcsőházat
valami  ilyesmit  énekelgetve: "Imádkozom, istenem, ennél jobb már ne legyél
velem,  mert  azt  már  nem  tudnám meghálálni." Azt hiszem, ez a dal valami
Katona Klári átirat lehet, de sebaj.



Folytatás. Következik?

A   fehér   pléden,  többszörösen  lélegzetvisszafogott  megelégedettségben,
önelégültségben  gyengéden  kinyújtottam  a  derékszögben maradt kisujjamat,
lassan kipuhatoltam a párnám.
Jó  reggelt  mellettem, jó reggelt még velem - gondoltam félhangosan. Igazam
volt. Mikor felébredt, csak ennyit mondott:
"Nem  akarok  többet  veled,  nem azért, mert nem jó veled. Nem akarom, hogy
felkavarj."



Snitt

Aznap  volt  valami  szomorú  a  telefon elhaló hangjában, talán megfázott a
hidegben. Rendben. Megyek és felkeresem.



Lehet

Kora reggel ismét nálad félig már józanon
Álltomban, álmomban csöngetek picit
Nagyot koppanok, mikor a csengő lecseng

Hat órakor még nem vagy otthon
Nem lehet min nem csodálkozni
Olybá tűnik, manapság mindenki megragadja lehetőségeit

Például téged most valaki más
Helló, hüllő!



- Akkor már volt feleségem, és jött a gyerek.
- Miért nem zártad be az ajtót? 

- Hát te mit keresel itt?
- Hát nem téged.



Parókia paródia

Amikor isten megkötött, ember szét nem választhatja. Az atya hiú, és a szent
élet nevében átver.



Borzasztó

"Az  úriember  otthon iszik" - meg némelyik alkoholista is. Erre mit olvasok
az  üvegen?  Terhesség alatt nem ajánlott, mert születési rendellenességeket
fokozhat.  Úristen!  Remélem, nem vagyok terhes! Igaz, már késő. 10 óra van.
Ember  is  van a világon, én vagyok az. Ennek ellenére előbb egy taxis, majd
egy hosszúlábú nő kérdezte meg tőlem: "Óra nélkül mehet a dolog?"



Túlzott gyakorítóképző

Félre  kéne  tenni  egyet  a  kettőből,  hadd legyen másfél. Hidd el, és sem
vagyok mindig mindenre fogékony. Például sokszor előfordul velem, hogy ilyen
korán   még   nem  nagyon  szoktam  aludni.  Ez  egy  eredettől  fogva  zárt
társadalomban meglehetősen vitatható jelenség.
Kevesedik  egyre  a  sok, tegnap még dugig voltam, ellenben ma dugig vagyok.
Nem  hagyom  lenyugodni  a  napot,  maradjon csak ideges! Ugyanaz a cipő van
rajtunk.  Ilyen  a  tudathasadás?  Még  a  végén azt hiszem, hogy nem hiszek
neked.



A gyermek, akit sosem irigyeltek

Nem tudtam kioltani senki életét, még egy zongoristáét sem. Nehezek a napok.
A  halálba  kívánok  mindenkit.  Talán  nem is én lennék már, ha néha jól is
érezném magam.
Nyelvem,  mint  a  szeder,  csoda,  ha  már  csak  a laskagombák érdekelnek?
Emlékszel?   Fogtuk  egymás  lábát,  s  én  odaszégyelltem  magam.  Ültél  a
napjaimban falánk kezekkel, én bebújtam a hajad alá, mielőtt női szőrmemunka
következett  volna.  "Velem  szerelem történt" - vallottad be őszintén. Mer'
ugye az igyekezet! Ezennel tudatom: nincs irántad további felelősségtudatom.



Haldoklásom története

Akár  az  Addams Familyben: abban a korban vagyok, amikor az embert egyetlen
dolog  érdekli,  a  halál. Igaz ugyan, hogy nem vagyok normális, de legalább
nem vagyok az.
Halálomon   vagyok,   halálodon   vagyok,   de   legalább   nem   ragozom  a
ragozhatatlant. Hirtelen megpattant egy hajszál. Fájnak rajzaim. Fölvettem a
régi alakom. Egy 90 perces kellett hozzá.
Súlytalam  könnyeimmel abban bízom, hogy könnyed módon múlok el. Borzalmasan
érzem  magam.  Már  ahhoz  sincs  energiám, hogy le nem jegyzett gondolataim
papírra   vessem.   A   rosszullét   jólét   múlni  nem  akaró,  állandósult
hangulatomhoz   képest.   Tényleg   sajnálom.   Kit?   Hát  a  hátra  maradt
ragaszkodókat.



Zokni bál

Az  ember,  aki  elveszítette a látását, majd a lámpását gasztronómiába járt
szélső délutáni gerillaként. Szervusz, kis valóságom! Hogy az egyik szavamat
a  másikba ne kincsem: most veled vagyok. Már megint - még meddig? Hidd el,
legalább  úgy  szeretném,  hogy  szeresselek,  mint te. Gwemba, én már akkor
éreztem: mi egymásra várunk. Már megint - még meddig?



Új finlandi Szimpatizátor

Higin,   a   higénia-mániás  épp  a  törvény  nevében  tartózkodott,  amikor
letartóztatták.  Talán az lehetett a baj, hogy evett a nemzetközi bűnözőből.
Így bontakozott ki:
- Nincs  több érzésem, bírónő, túl vagyok a magam tragédiáján. Mielőtt vízbe
kaptam, gondolathallgató lettem, Dűne lett a lányom neve. Elfilléresedett az
életem, nedveset esett a zuhatag; a pontos idő már elmúlt, remélem, összefog
minket a véletlen.

Névtelen levelet kaptunk Achilles Denttől. Azt kérte benne, hogy teljesítsük
a kéréseit.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.