Bábozhatnék
Bábozhatnék - de nem.
Nagyon be van sózva ez a kifli, nem is marad nyugaton.
Picit megbántottál
Vendégségben
- Mit adhatnék neked?
- Hát, a szüzességedet bizonyosan nem.
Övön aluli nyúzás
Tudod milyen undorító az ember? Akkor most nézz magadra!
Szúrja az oldalam a kíváncsiság
Nem kertelek, nem vagyok kertész; megnyomom a frankót: neked valami oknál
fogva sosem az tetszett, ami nekem. Megérdemelten tartok fenn egy napot
halálodnak. Kérlek, nézz rám! Mondd, nekem miért kell élnem?
A számok számomra életveszélyes közeg
Itt szeretném meghálálni, valahányszor kedved támadhatott szerelmesnek
lenni. Ugye, most hogy egy kicsit jó voltam veled, ugye eljöhetek a
temetésedre? Nem semmi csaj voltál, hallod-e? Szinte bizonyosan több nővel
tett egy ágyba a sors, mint engem fiúval. Látsz, ugye? Én most pont itt
alszom, pont úgy. De hogy most pontosan ki takar, már nem is nagyon számít.
Memóni
No igen, ő volt, ki bohócot formált belőlem, ő volt az érzéketlen.
Valahányszor belegondolok, bosszant a dolog: amiért küzdeni próbáltam,
akiért mindent feláldoztam, akiből saját képmást formáltam, s akiről már
néha elhittem, hogy sikerült megnevelnem, abba más most egyszerűen csak
beleül, megúszva a dolog szép, nagy kegyelmű "dolgos" részét. Valahogy
mindig ez a hasonlat jut eszembe: iszonyodom, viszolygok, mint minkor egy
fél életem munkája vész kárba letörölt winchesteremen, mikor összeomlik az
életművem. Mit mondhatnék: nem érdemes!
Mi baj?
Haragban állok a szerelemmel, nem győzőm sértegetni kaotikus
talajcsuszamlásom miatt. Így látom a dolgot most: önámítás, önhergelés
minden túlspilázott érzelemzuhany, s kell ez a fenének, meg a magamfajta
íróknak, hogy tudósítóként számolhassak be a végletekről. Akkor most mi a
bajom?
Retusált látás
Több fejtörést okozol nekem ma, mint egy tégla, s nagy valószínűséggel ez
még így is lesz egy darabig. A hűvös hölgy a Hűvösvölgyből megérdemelne egy
ingyenkódexet, hiszen manapság már "Korán" kel, ágyban, párnák közt,
visszatorzító lepedőkkel szökell. Én meg hiába erőltetem a fáklyát, a
félhomályon már nem szívesen látok át, megélem miatta végső eltorzulásom.
Szörnyű
Ó, hiszen majd' megszakadsz! Nesze, egy kötőtű cérnával. Nesze, egy masszív,
passzív szív. És nesze, ez itt a fogad. Szívhatod!
Személyes táncos
Ó, boccs, csak nem éppen vagy valakivel? Vagy hogy vagy? Vagy mit is
beszélek egyáltalán, most mondd, már megint miért hívtalak? Persze, lehet,
hogy ez megint a kíváncsiság. Mondd, ki élvez most beléd? És te ezt hagyod?
Spirál ki, gumi föl, gyógyszer be. Én megvallom őszintén, már követni sem
tudtalak. Csak nosztalgia lehet, hogy a hangszíned miatt cselekszem. Meg jó
még mindig azt hinni, hogy vannak privilégiumaim, így, ha ez már nincs is
így, kérlek, legalább ne ábrándíts ki!
Épp neki jó napot
Kék répa? Nem akarok belemenni a biokémiádba! Mit sütsz, Ila? A Szabad Sás
úton árulod a vétket? Először azt döntsd el, hogy melyikünkhöz akarsz hű
lenni, ahelyett, hogy a magánéletemet néznéd a nyakamon. A mi kalandunk sem
sikerül majd hosszabbra, mint a Titanic zuhanása.
Azért ittam be az előbb egy kicsit, mert nem nagyon. Különben is, reggel már
iztem. Csókolom, hogy kell itten merre menni?
Tündér, bogár, csillagszóró, rapszóda, bakteriofág
Azon kevesek közé tartozom, akik egyáltalán nincsenek sokan.
Kvóciens
"Nem segíthetsz mindenkin, mert abból előbb-utóbb döntetlen lesz."
Hol itt, hol ott láttam árnyakat felmukkanni, holott nem volt még késő. Késő
csak a bánat volt talán, amit egykori barátom felé éreztem. Ő már
valószínűleg a hazugok álmát alussza. Hiába na, nosza! Az emberek folyton
elfelejtik, hogy honnan is jönnek. A közeledők iránya felé néztem. Egy
nagydarab arab és egy kis darab lény állt egymás felett. Aztán mikor az alsó
megficamodott, együttesen ketten pont akkorát estek, mint egy olaj-tó.
- Meglehetősen sok gyerekes tulajdonságod van - mondta a veréb termetű a
nagyobbnak -, ha érted, hogy mire gondolok, de ha nem, akkor is.
Le vagy te oxidálva
A kiegyensúlyos helyből küldönc kategória. A földcimpát cibálva kiderül az
is: fedhetetlen és feddhetetlen. Tamás bátya teltháza neki van fenntartva -
s ezt most fenntartások nélkül jegyzem meg.
"Valahányszor kiállok - mesélt önkénytelenül - meglelem az egyetlen, az igaz
szerepem: én vagyok a tenor és gondviselő elem. És tegnap összejött egy
álmom."
Tolltartó, melltartó
Mire megindulok, súlyról van szó. Minél inkább hétközben, annál inkább jobb.
Tényleg veszélyben forogtam volna? Én, hidd el, körhintának hittem.
Súlyom magaslatán
Előbb-utóbb megeszem a kíváncsiságot. Úgy épültem be a maffiába, akár egy
szekrény. S ha jobban meggondolom, maga az intézmény sem egyéb, mint egy
nyílás-váró szerkezet. Kinéztelek magamnak. Már egy ideje figyellek, és
mondhatom: nincs rajtad semmi különös.
Gazsulázó tilinkó
Vazul gazul meredt rám.
- Galád! - visította. - Fülem mögé 95-ös oktánút töltsetek!
Bár nekem nem állt szokásomban kiszolgálni az alávaló alattvalókat, aznap
éppen nem voltam magamnál, s elpotentátott szájjal ugyan, de mégis keveset
tettem a kérésének. Talán beleérezhettem, hogy milyen nehéz lehet minimál
vérből élni. Az is lehet, hogy örültem valaminek, akár a majom a
testrészének.
Valóság
Illemszatyor - sósavmentes ásványvizekkel tömötten zuhan, mert közelebbi
ismeretséget szemeltem ki neki. A terrakotta szőnyegparketta csak tátogni
tud majd örömében, tudom. Fel kell ismernie: az egész élet nem egyéb, mint
egy kalickába csalt kelepce.
Nemzetközi sövény
A szemem nem jó többé, kizárt, hogy látlak még valaha. Hiába is ülök ki a
teraszra, hiába kukkantok ki a Valhalla páholyból, már semerre sincsen
perspektíva.
Előszerepemmel kialtattam a léha nőket
Ideje leszórni a betont az Abe-tonhalak miatt - szólt az Elektro-Enke-
Topográf zsiráf -, hiszen nem minden arany, ami késik. Az viszont nem múlik.
Legalább te élvezd az életemet, ha már nekem nem megy. És tovább danolt:
"Szeretem én a sajtót, mert egyszer meghajtott."
Személyi adatok. Személyi adatsz? Ismételt önfeláldozással csúszik le a nap,
jer közelebb, lenyűgöző segítőtársam! Akarsz egy jót temetni?