"Ez mind, mind pécsi kezdő."
Kriminális
Csendben fonnyadoznak köröttem az emberek, az egyikük lehet, hogy tegnap még
szép volt.
- Lefújatom a kocsim.
- Én meg megfújatom.
- Van egy módszerem.
- Nekem meg visszerem.
- Tégy ki magadért!
- A szűröd jó lesz?
- Milyen minőségben vagy itt?
- Rossz minőségben
- Pónit vettünk!
- Mi a neve?
- Hyundai!
- Kifejezetten jó.
- Fejezd ki számokban is!
- Tudod mit, ezt egyszer s mindenkorra fejezd be!
A tojás spárgája
- Nem munkát keresni, találni kell!
- Lében und lében Sasszem! - szól az óvszeres.
- Csak lassan a fessel, itt nem sóletre megy a játék!
- Parancsolsz?
- Igen, én vagyok a parancsnok.
Ne mán', Iván!
- Ez azért már mégicsak érdekes.
- Igaza van, ez már mégiscsak az.
- Mégis miben reménykedhetek?
- Bármiben.
- Mondana valami bíztatót is?
- Hajrá, Iván!
Csak semmi ség
Szar "a mi kis életünk, pikáns bugyikat varrunk egymásnak."
Két nagyhal beszélget: "Gondoltam, bekapunk ma valakit. Igaz, hogy ez
tisztességtelen, de jogszerű." No igen, a lónak négy lába van, mégse
szatyor. Ez bizony nem járja, hanem megyi.
Rejtélyes elfogatóparancs a nemzetközi villa ellen!
- Te nagyon jó gyerek hírében állsz, mivel magyarázható ez?
- Bármivel.
Az autó emlékére
Rohadt rosszul vezettél mindig, nincs abban semmi meglepő, hogy kiloccsant
az agyad. Mondtad is: hülye lennél elindulni, de akkor már késő volt, mert
az is voltál. Nélküled üres a plaszpigál Ferrári Ferencnek fenntartott
dokkja, s hogy mást ne is mondjak, nem is mondok mást.
Mondhatjuk úgy is, hogy mondhatnánk bárhogy
Úgy érzem magam, mintha adni akarnék neked valamit. Azt mondják rólad, nem
ismersz istent. Ideje tehát bemutatkoznom.
Nem látod, hogy milyen hosszú a kezem, mi? Én sem, mert végtelen.
Ellenségeskedés
Találkozzunk, mert én ott vagyok, találkozzunk, hogy végre sajnálkozhassunk
egy jót. Arról ismersz majd fel, hogy éppen terád várok. Biztonságos lesz az
eleganciám. Gyere a néma metróval, s cipelj egy másik csomagot. Ha már nem
bírod a dolgokat ideggel, próbáld meg idegek nélkül. Már megint mi nem jut
eszedbe? Számtalan szebbnél szebb?
Jelenkor
Csin Csillának stílusosan a saját szőréből készített prém lógott nyakában.
Csodák csodájára láss: éppen aznap volt neki a névnapja, amikor
megünnepelte. A köszönetnyilvánítás, amely cigányúton volt, végül megtért.
Import tőrök vigyáztak valaki testi szépségére. Egy boldog autó tulajdonosa
felismerte magában a többlettartalmat. Zárdába vonulok - ja nem, azok az
apácák - mondta a feltétlen jelképrendszertől megijedt, túlbuzgó zsidó, a
speditőr teremőr. De - szőtte tovább gondolatmenetét - van-e a földi
paradicsomban földi eper? Hát persze, egyik vallás butább, mint a másik, de
ebbe az évszázadba a foguk is belevásik. Nem tarthatnak lépést a korral,
csak a kor nélkül. Morózus súlytalanság
Az isten verje meg, az isten fizesse meg - mindig mindent az öreggel
csináltatunk.
- Megélsz?
- Még nem próbáltam.
- Vigyázz innen!
- Azt csinálom.
- Érvényesítetted a jogodat?
- Még le sem járt.
- Te kezelted a számítógépeket?
- Hiszen nem is voltak betegek
Páran
Elhatároztam, hogy lemegyek a tenger aljára, és beleszólok egy kagylóba:
"Halló!"
Mert én.
Megtalállak még, tudom, hogy ennyi még nem elég
Megtalállak - hová gurultál aranyom.
Egen. Elveszettnek hitt értékek - sokaságuk mára erdő.
Cipőt fűzök, sportot űzök, Magyarország kiárusít. Az vesse rám az utolsó
sulykot, aki elsőként festi meg "A magányos Jézus cédrusá"-t. Hiszen nekem
olyan műveket köszönhet a közönség, mint például a "Köszönjétek nekem" -et.
Köszi.
Kötéltánc
Az ember olyan védtelen, könnyelműen enged közel magához másokat, aztán
szenved egy életen át a maga által létrehozott minőségi különbségek miatt.
Mennyit edzettem magam annak idején, de ma, hogy sokat vagyok távol, sokat
egyedül, minden sokkalta jelentősebb, ugyanazon dolgok sokkal jobban fájnak.
Kiestem a pixisből, bánatom mára feloldozhatatlanná nőtt. Minden rossz, mit
elkövettem életemben, szándéktalan esetlenség volt csak. Elenyésző ahhoz a
mélységhez, ahogyan mások belém nyúltak. Eddig felelőtlennek hatott, mikor
azt hajtogattam: én már sosem leszek szerelmes. Mára nyilvánvalóvá vált
számomra a magyarázat is: elmúlott, kiszipolyozódott minden energiám, a túl
sok rossz emlék állandóan visszahúz. És ha mások kitöréseit kell látnom, az
én megindultságom még fékezhetetlenebbé lesz, gyengeségem feltárulkozása
gáttalan. Ilyenkor súrolom a határt, ahol a zokogás nem megfélemlítő eszköz,
egyszerű kötél csupán.
Felébredtem
- Kérek egy iskolatáskát, de ne legyen nehéz.
Tartom a súlyom, tartogatom. Kúttalan utakon sötétül el szemem, igaz, csakis
belül. Túljárt az idő az eszemen, túl a megengedetten, talán túlzottan is
holnap lehetett. Egy biztos, a mielőbbi dögledelmen kívül nem valami
sokminden érdekelt.
Politikai alakulat
Párt-ajtókkal várlak. Képviselőink fánkon élnek. Igaz, azt nem tudom
garantálni, hogy hányan vagyunk. Az apport deporttal kapcsolatban: aztán
vagyon-e valamicske vagyonod? Mert az kell. Elérendő a 15 származékos
kedvezmény, becibálandó a sajtórongy. Meg kell szavazni, hogy
választhassunk.
Ne álmodj, nincs még vége!