Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                Bomló bimbók


Kívülről

Zongoraművésznő kicsi kezével 
simogat tulajdonaként
Lázadón ölel, lázát rám hagyná 
szívesen
Bérelhető hátaslova szeretett lény
Erő van szépségében
Erő van gyengédségében
Befagyott tó tetején 
álldogálnak kettecskén 
Betegesen félik a külvilágot
jól érzik magukat, s még jobban egymást



Mennyi vagy maradni?

Nem nagyok
A nap, a hold, a csillagok
Remi Martini
Tartja tarkómat
Még időben visszamegyünk
Az időben 
Ma este a gála teste kívül hagyatik agyamon
Mechanikus fikusz kacsint a sarokban
Ide még bekakukkantok, tudom
67-es húgom...
Neked azért még megsúgom
Merre van a republikánus templom
Mielőtt bekötöm a cipőm



Összesen félig

A lány minden íze
Tartja ma is szívem
Út van a vándorban
Új élet már nem vár

Gyere, szerelem-proktor
Csonkíts szívemen!
Oszd meg és kapaszkodj!



Célegyenes

Szilárd csempe bevonat
Mit hosszú kezem paskolgat
Transzvesz cica, hajh'!
A zongorázó zongot ráz
Fél óra túlórát követően
Egyre növekvő mell-hőségben
Tudom ám, ki vagyok 
De nem, hogy miért
Lassanként arra sem emlékszem
Emlékeim közül mit felejtenék el 
Szívesen



Kétsoros

Tiszta az éj, talán a hidegtől
Kell ma a lány, talán mert kívánom



Megértő

Ásványi anyagok
Homályos fények közt
Parlagon, bevetetlenül
Ültömben megkövültem
Betegesen betegen
Fejvesztve fejlesztve
Nem lévő öntudatomban
Önmagamra ébredtem: 
Rád kellett tennem
Hogy később letehessek rólad
A jérce mércéjével is jobb ma egy véreb



Szólóban jobb

Kristálykék ködben 
Töretlen a kedvem
Elérhetetlenebb vágyam
Náladnál nincsen
Szerető érintéssel 
Úgy közelít az esti nap
Ahogy gondolataim keze
A távozó után kap
Hogy te is szeretsz valakit?
Hogy engem? Na nem!



De én, ha ki nem!

Új kezdet kezdődik előlről
Mozgások uralják a játszóteret
Csillagok jelöltek volna utadra?
Halovány fényük mi másért követnéd
Ha nem tennéd néha az ellenkezőjét?
Minden nap mosolya vakító
Ma a Borisz nyel cint
Mindjárt itt a földszint
A táptalaj, az etető
Mint a mókus, fáj a szám
Palota pulcsim kilyukadt
Álom felejtők
A zongorázó hidegben
Szemfény - té - vesztenek
Egy ócska kis ribanc
A malária lepkém 
Meggyőzte akaraterőm
Megesik az ilyen a szívemen
És veszettül megvesztem
Pedig a leszállási szándékom 
Én majdnem idejében jeleztem



Hátsó gondolatok

Csöpp arcod sír sírodban
Sírtodban remegsz élvezettel
Bosszúból hosszú ez a nap
Kilyukaszthatlak? - kérdezem egy léktől
Viszony egy kilátásra?! - bízom benne(d)
Honnan ez a bizalom?
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.