Emésztőcső
Szomorú sarok
Indigó a talaj
másolatokat készít lábnyomaimról
Megkövült megszállók
jártak ezen a helyen is előttem
Megfagytam, mert
másnak adtad melegedet
Tompa puffanás
metszette el ereim
A távozó vér nem volt enyém
Kisanya, elpuskáztál
Pillanatnyi lefojtás
Reluktánsul veszlek tudomásul
Megvigyorogtat öntudatom
Visszajárok egy huszasból
Átsegítem magam az elmúlásba
Így leszek kivéve az önvezérlésből
Nagyot koppint orromon a világ
Szenvedők felé nyújtom karom
Csak abban félek, ki hasonlóképp érez:
Magamban
A személyiség-gyilkos
Szobám megtelt fájdalmammal
Nekem nincs már benne helyem
Oly rossz az élet
Megtagadhatatlan
Csontokban emlékezem
Káoszba merülten
Szerencsével szeretlek
Csodával határos országomban
Lépj csak át a fájdalomküszöbömön!
Ideát izo-trópusi az éghajlás, hol
Hébe-hóba havat lapátolok
De azért néha egész jó
Csak már nagyon régen volt néha
Törött háttal
Te voltál az egyetlen
És ezért szerettelek
Éber és álmos könyvek
Legalább jókat jósoltak
Ha már úgy sem adtak helyet
Egy méltán jó sorsnak
Aki mer, az kanállal - alapon
Belédkanalaztam
Nem nyert
Eszed sztrojka!
Csend lett, csendlett
A sereghajtó hashajtó
Kiváltképp bevált
A hatáshalászok még vélni látták
A megreformált kesztölci rakétát
Türelem nem terem
Céltalan sötét tapogat
Ropogó hó harapja talpam
Hullanak a csillagok, mint a legyek
Egy újabb este telik le
Amely nem kell a fenének se
Még egy kúp quasimodó hátán
Reggel majd a szántóföldeken
Latba vetem bárány türelmem
És Juliskát
A csillogó partján mosogató lánykát
Hosszasan elnézegetem
Mielőtt jól fenéken billentem
Apály - folyam
Visszafordult az irány
Könnyek lógnak a fáról
Megszakad a reggel
Nézz szeretni
Álmodj elhagyni
Szányszegetten
Remény az otthon
Szabad hatalom
Hosszú utad medre hosszú utca
Meglepetések lepnek meg
Parkolókban marad szerelmed
Örökkön és mindig
Mindig és örökké
Látótávból hull el a szép
Sóhajokban utálkozik az ég
Kívánsz: jót a jobb helyett
Csendet lépteidben
Nyugodt távolságot
Szitaszál
Kikötőben egy felnyitott koporsó
Kiköpött fehér bele egyszerű vér
Fejhangon, felhangon
Lüktet körötte a vég
Latolgatva fojtogatja
Riadtan rombolja a fénylő feketét
Szivacsos agyvelő-betegség
Minden, mire gondolsz
S ha kapaszkodnál, nincs fogódzó
Csak fogócska új otthonért
Drága kilakatoltatott kagylólakó
Jókedvemben
A menny szomorú, borús, felhős
Elgurult idő-fonalam
Játékmacskám játszotta el
Visszatérhetnékem támadt egy pillanatra
Egy pillanathoz, mit az élet újra el nem hoz
Magasról teszem tiszteletem
Minden csepp én vagyok
Élőbb, élénkebb, mint valaha
Ha-ha-ha!