Ne beszélj!
Vágyom egy lányra
Vágyom egy lányra
Akit oktathatok
Akit magaménak tudhatok
És elfogadja bogaraim
És ilyet találhatok
Vágyom egy lányra
Fiatalra? Nem tudom
Valakire, ki szeret nagyon
És megérzi bánatom
Még ilyet is találhatok
Vágyom egy lányra
Kiengesztelőre
Megbántódni nem tudóra
Örökkön, kedvesen mosolygóra
Ilyenből már nem maradt sok
Vágyom egy lányra
Akit még nem ismerek
Minden mozzanattal, szóval újat hoz
Komolysággal, odaadással rám hagyja magát
És a kereséssel jobb, ha felhagyok
Mert ilyen egyszerűen nincs
Öreg házas
A nem létezett felekezet
A múltba feledkezett
Neked ajándékozott ifjúságot
Parlagon vetett földön
A porba tiporva hagyott
Minden kietlen idegen
Úfóként élsz lángoló ég alatt
Neked a Gizi, aki megmaradt
S meg kell hagyni, ez nem sok
Könnyed slukk, apró kokó -
Elviselhető, helyén való
Az így kiegyensúlyozott élet
Az életed, mert így nem mást
Mint másodsorban társadat segíted
Szerelmeim
Egyedül
Rád gondolok
És őrá
Amint csinálják
Szeretkeznek
Nélkülem
Úgy szeretik egymást
Ahogyan csak két nő tudja
Helyeken, miket nem ismerek
Módokon, miket én nem érzek
Nem illek a képbe
Nem egészíthetem ki, ami az
Mézcsapda
Drága haragom
Édes örömlányom
Mikor azt mondja
"Kerülj beljebb", belekerülök
Mikor azt mondja
"Mindent bele", mindent bele adok
Ezek szerint idomítva vagyok?
Lanyhulás
Ki akarom tépni szemeim
Jólesik a fájdalom, mikor
Azt gondolom: abbahagynám
És lehetőségem lenne újrakezdeni
Minden módot sorba vettem
Mi visszatértedet hozná el
Álmom még mindig a száj
Mit nem szabadott volna érintenem
Estellve
Számtalan szín erősbíti egymást
Ezen a világos éjjelen
Tüzek ropogása hallik
Szétkeni testek lenyomatát
Bocsánat, hogy közbeszakítalak
De mert nem látod, elmondanám:
Halál-áldást oszt a teljesség
Csillagok örülnek a sok áldozatnak
Halálból tanul az élet
Kimenetelek
Rád ragad és rajtad marad
Szárnyként emelkedik föléd
Elsüketít halál-vágyad
Csendbe nyúló vonalzó
Az idő hosszú fájdalmad alatt
Amikor csak szavakat ismerek
Közönnyel állok az ablakban
Vérzek, akár egy vízesés
A dolgok elszúrásának
Rothadó testem szab határt
Lyukasak könnyeim
Áttetszik rajtuk az élet
Bőröm fedetlen, levegő a lélegzetem
És felismerem: nincs miért élnem
És nincs miért nem lennem
Mikor hogy
Hozzám siess, ide sírj
Ha akarod, neked ürítem majd magam
Éhséged vágytápláléka leszek
Végtelen hancúr-forrás
És ha szakítanánk, akkor magányod