Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                    Diéta


Szimat!

Virágzó madarak
Szélvihar erejével
Jőnek bevégezni
Eső villogó húsa pereg
Morcosan morog az ég
Szétszabdal pár fát
Ez a hely nem valóság
Hiába keresnéd, neked nincs
Van viszont egy másik
Ahol mindenki szerethet
Ahol mindenki álmodhat
Keresd!



Hosszú műszak

Bársony-kedves sötétben
Láthatatlan erőkkel mozdulok
Kibiztosítom szerelmem
Haláláig csodálom
Fejemet kitöltő szépét
Nemsokára megfordulok, tudom
Hogy végre ő is megcsókoljon
De most még nem sietek



Pont most?

Hiszen szeretned kell!
Tudod, hogy akarsz!
Utálod magad ezért
Tudod, hogy szeretsz!
Utálod magad ezért
Én mindent széppé, jóvá, tökéllyé tehetnék
Kikerekítve éleidet
Te pedig megmenthetnél magamtól
Kettő - egy: a megoldás
Miért nehezíted dolgom küzdelmeddel
Miért törsz össze pont most?
Ne fuss még el! 
Maradj, hisz akarsz! Maradj, én is akarlak!
De mintha félnél valamitől
Sokat akarok? Sokat kérek?
Túl nagy lenne ez az áldozat?
Jobban tartasz tőlem
Mint a nélkülözésemtől?
Mészárolnál inkább újabb áldozatokat?
Ismételnél? Miért? Szabadságért?
Szabadságomért? Szabad akaratomért?
Értem?



Kincskereső

Álom-szövevényként
Papírról álmodik az elfolyó tinta
Engem elriaszt magánya
Most én is lapokra gondolok
Maguktól szétnyíló könyv-salátákra
Mikben már nincs meg, mit keresel
Ártatlanság, mit tinta először fertőzhet
Nem létezik, meg nem lelem
Elöregedetten

Halott, üres kagyló lettem
Hiányzik a gyöngyöm
Meghalok bűneimért
Átöröklöm fájdalmad
Akihez hozzáérek, tönkremegy
Lépj csak közelebb!
Eressz! Nem látod, hogy eresztek?
Kimennek belőlem a szépek
Magamra hagynak az évek
Csenddel támadok rád
Sajnálom
Sajnálom, hogy vagyok
Sajnálom, hogy sajnálkozok



Telelő

Ártatlanul tengődöm
Címtelen kívánsággal
Koslató árnyékban
Szemeim szénné lettek
Látván a megsemmisülés felhőit
Az egyszer termő fa maradékában
Levirágzott minden, le a kedvesem
Le az életem
Nem jön többé levelem
Le velem



Démoni nap

Fény csúfítja arcom
Füleim hallgatni kezdenek
Elvesző fájdalmak
Szép dala szól
Tisztára mos egy patak

Démon gyermek
Élő és halott
Sikolya tépő szél
Nyers és nyugodt

Démoni gyermek
Szemeket tölt meg
Testeket ölt meg
Számít ez?

Démoni gyermek
Lombokat oszt meg
Emlékeket öl meg
Ez a lényeg!



Nem vagyok odaadó

Úgy értelek, ahogyan te akarsz engem
Szanyargatást adok gyűlöletért
Nem küzdhetek érted örökké
Nem vagyok elég erős kettőnkhöz
Ha neked adnám magam teljesen
Nekem semmim sem maradna
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.