Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                Celine díjom


Fejvesztve

Hasra estél a székben
Érzéketlenül érzékelted a testeket
A kietlen csönd
Hiszékeny órákat termett neked

Egész termetedet beszennyezted
Összemaszatolt a holdfény
Melleid szád alatt figyelmeztettek:
Ez már nem lehet az első kísérlet

Vad öklelés helyett helyesbítenem kellett:
Majdnem felcseréltem rajtad a tarka részleteket
Bordáid síkos fájdalma mellett
Hülye lettem volna nem símogatni a... téged

Hátgerinced lábakkal szőve össze
Maga volt a végtelen tekervény
S a belédfolyásom pillanatában szobámban
A légy volt az egyetlen gondolkodásképes lény



Válaszút

Rám nézel, lesnél belém, ha tudnál
Ha tudnád, mennyire közel most a halál
Rám talál minden vágyad
Marasztalni utál, mindenem bágyadt 

Emlékszel még nevekre, emlékszel az enyémre?
Ejnye, nem is hittem, hogy magától tegezni merne
És mégis megtette

Szia, drágám! Az életed árán az életem vár rád!
Ugye milyen egyszerű? Már majdnem nagyszerű!

Derű mentesített, kis ágyikóm
Gondolatim tára már nem az ágyékom
Szánalom titkolja előlem elvárásom

Magadtól meg... hagyjuk inkább
Magunktól meg... menjünk inkább



Búcsúintés híján

Elveszett életem nem került meg
Elmetszett kedvesem nem kergült meg
Mert jobban már talán nem is lehet

Fiatal, háborús ablak, ki eltendált
A mázlista, ki megúszta az eltangálást

Ittas hangok parancsolnak vissza
A tábortűzhöz, hol mindenki a mű szeretetet
Issza 

A Tisza sem szélesebb, mint a neve alatt
Készített cipő, a Tisza sem hűl ki hamarabb

Ha marad belőlem holnapra is
Ma sem tettem meg, amit megtehetek



Ugyan ez nem ugyanaz

Almon álmodok, vágyódom
Ódon pózok, mikkel bárkit besózok
Karthagó búcsúestjét süvítik

Szürkésfehér mosoly, enyhén komoly
Keretben sugárzik lekötelezetten
Igazságosztó szerepe leközölhetetlen

Legalább nyolc égbolt lebeg felettem
S a tegnapról hozott kaját is mind felettem
 
Lángolva robog agyam
De hogy vágyódom? Ugyan!



Calo Gero 19

Csoportos frizura, úri ramazuri
Megfagyott magánlak a publikus térben

Egy nő ugrálja át a repterek kapuját
Örömében magába szeret egy meglett ölebet
Reméljük, hogy nem veszett, csak elveszett!

Becsüljük meg, mennyi lehet a becsület
Mit tehet, aki - ki látott még ilyet?
Ez csak nem az, amire gondolok?
Csak nem arra gondolok, hogy mi van ott?

A nő most visszanéz, arcában visszakéz
Viaszból faragott fagyot hagy ott
S egy elhagyatott, nemi kalapot

Mértani pontossággal megy el egy másodperc
A buliban tehát most már kettővel kevesebben vannak

Ideje leírni a dolgok medreinek partszegélyéről
Hogy az éjszaka meghozta az áldozatát
Összehasonlította a képzeletét
S majdnem oda volt a művészetért



Kezdetben

Búcsú a való a hiányos embernek
Elrettenthetelenül elébe megyek

Rohad a belem nagy vágyában
Bárcsak lennénk már az...
kanapéja peremén

Hervad, akár egy Hermann Judit
De csitt, ki felesel itt?

Emlékszik a húsom megannyi jó helyre
Kielégülő áramra, pár gallon vaginára

De ha ilyen szalonképtelen dolgokat írok
Jobb, ha be is fejezem máma 
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.