Celine díjom
Fejvesztve
Hasra estél a székben
Érzéketlenül érzékelted a testeket
A kietlen csönd
Hiszékeny órákat termett neked
Egész termetedet beszennyezted
Összemaszatolt a holdfény
Melleid szád alatt figyelmeztettek:
Ez már nem lehet az első kísérlet
Vad öklelés helyett helyesbítenem kellett:
Majdnem felcseréltem rajtad a tarka részleteket
Bordáid síkos fájdalma mellett
Hülye lettem volna nem símogatni a... téged
Hátgerinced lábakkal szőve össze
Maga volt a végtelen tekervény
S a belédfolyásom pillanatában szobámban
A légy volt az egyetlen gondolkodásképes lény
Válaszút
Rám nézel, lesnél belém, ha tudnál
Ha tudnád, mennyire közel most a halál
Rám talál minden vágyad
Marasztalni utál, mindenem bágyadt
Emlékszel még nevekre, emlékszel az enyémre?
Ejnye, nem is hittem, hogy magától tegezni merne
És mégis megtette
Szia, drágám! Az életed árán az életem vár rád!
Ugye milyen egyszerű? Már majdnem nagyszerű!
Derű mentesített, kis ágyikóm
Gondolatim tára már nem az ágyékom
Szánalom titkolja előlem elvárásom
Magadtól meg... hagyjuk inkább
Magunktól meg... menjünk inkább
Búcsúintés híján
Elveszett életem nem került meg
Elmetszett kedvesem nem kergült meg
Mert jobban már talán nem is lehet
Fiatal, háborús ablak, ki eltendált
A mázlista, ki megúszta az eltangálást
Ittas hangok parancsolnak vissza
A tábortűzhöz, hol mindenki a mű szeretetet
Issza
A Tisza sem szélesebb, mint a neve alatt
Készített cipő, a Tisza sem hűl ki hamarabb
Ha marad belőlem holnapra is
Ma sem tettem meg, amit megtehetek
Ugyan ez nem ugyanaz
Almon álmodok, vágyódom
Ódon pózok, mikkel bárkit besózok
Karthagó búcsúestjét süvítik
Szürkésfehér mosoly, enyhén komoly
Keretben sugárzik lekötelezetten
Igazságosztó szerepe leközölhetetlen
Legalább nyolc égbolt lebeg felettem
S a tegnapról hozott kaját is mind felettem
Lángolva robog agyam
De hogy vágyódom? Ugyan!
Calo Gero 19
Csoportos frizura, úri ramazuri
Megfagyott magánlak a publikus térben
Egy nő ugrálja át a repterek kapuját
Örömében magába szeret egy meglett ölebet
Reméljük, hogy nem veszett, csak elveszett!
Becsüljük meg, mennyi lehet a becsület
Mit tehet, aki - ki látott még ilyet?
Ez csak nem az, amire gondolok?
Csak nem arra gondolok, hogy mi van ott?
A nő most visszanéz, arcában visszakéz
Viaszból faragott fagyot hagy ott
S egy elhagyatott, nemi kalapot
Mértani pontossággal megy el egy másodperc
A buliban tehát most már kettővel kevesebben vannak
Ideje leírni a dolgok medreinek partszegélyéről
Hogy az éjszaka meghozta az áldozatát
Összehasonlította a képzeletét
S majdnem oda volt a művészetért
Kezdetben
Búcsú a való a hiányos embernek
Elrettenthetelenül elébe megyek
Rohad a belem nagy vágyában
Bárcsak lennénk már az...
kanapéja peremén
Hervad, akár egy Hermann Judit
De csitt, ki felesel itt?
Emlékszik a húsom megannyi jó helyre
Kielégülő áramra, pár gallon vaginára
De ha ilyen szalonképtelen dolgokat írok
Jobb, ha be is fejezem máma