Összegezésképp
A merengőhöz
Nagy tápértékű minden szemed
Szükségképp erősbítik bizonyos részeimet
Nem sajátkezűleg halsz meg
Ezt az éteren át kell játszani
És rég nem gondolok rád
Úgy, mint: még
Nem engedem, hogy jó legyek veled
Mert ugyebár minek?
Teccik tudniillik
Fekete prétorként
Térdig érő jóban
Derekasan elfájdultam
Magamra hagytak a jelenben
S az efféle helyzetben
Képtelenség hálásnak lennem
Nem tudom, mit keresek
De még kevésbé, amit találok
Háti csákó
Nemi élet, nemi halál
Reckírozott masszírozás
Szervezett szőrözés
Diadalív menet, légkörzés
Ciki lett volna azt hinni, hogy minden korrupt
Hiszen e világon kívül semmi sem az
És akkor kezdődött el a művészet
Szil-szól
A harang-döntő kvázi gazda
Avagy az úr színe-java előtt
Kidobom a törülközőt
Bedobom a taccsot
Védzárjegyes konfettiim
Szanaszét szanálódnak
Nem vagyok beszállítható
Szilveszter éjjelén
Mit tudsz, galambduc?
Csak a mosókonyha rongyok
Szállingózása köt le?
Bejnye, ejnye, ehe...
És nem áll meg a magyar
Jó kedvben, hőségben
Ha kiviszem a whiskymet
Összegyűjtöm, összegyújtom
Bepetárdázom a népeket
Kerge szofi, krisztmesz
Fel, hősök, felhősödés van!
Vazul vazallusa hordót hordott régtől
Biológiai elkötelezettségből csobogott talpa
Unicumi volt kedvenc szopnivalója
Analfa béka, mikrohullámos papagáj
És a maradék görények
Akár kedvenc háziállatai is lehetnének
Személyes évszakok
Lapos cipőfűzőm mellett
Elásom a kertet
Fölveszem a hantot
Nem él az
Előre szerkesztett gödörben
Strapára teszem magam
Csörgő bigyó tekereg
Nem lévő lábakon
Egészségi állapotom
Nem fizetődik ki
Menekülök a fájdalmamtól
Mindig mindhiába
Megcsökkent látással
Lapjával fekszem
Mind, ahányan vagyok
És gyakorta úgy is maradok
Újszülött részidő
Hamburgert Tequilával fogyasztottam
Mert akkor még kötött voltam
Minden testrészem fogott
Mikor a szendvics-sok fény
Elárasztott
Fehérjedús hölgyemény!
Naplemente után kettővel
Unottan mozgott a szád
Felfigyeltem rád
Egy akvárium mögé rejtőztem
Ijedtemben, igen
Igen, én dörözsölt vagyok, vonzom a papírt
Alkalom adtán kirándulok a partitúrán
S a frontális sörözésben
Az edény idényben
Együtt dobtuk fel a kanalat
Alumini
Nem is olyan még
ha jól emlékszem rég
az inter-turbán a fejem végén
diabetikus diavetítőként hetyegett
Árnyék nőtt a köldökömön
repült felém a szél
röpült fölém az éj
emlékezni kezdtem a holnapokra
amelyben a magam fajta hazám-fia
és minden anyám-asszony haramia
vékony orrú, birka firka
elnehezül láncaiban
Hol itt, hol ott züllött köröttem egy halott
egyfolytában tudatva velem: ha nem vagyok, jobb