A nagy ő és a nagy én
Bevezetésképp
Adym nekem is van egy
A bölcs ki kimondta:
A nő olyan mindegy
Én nem vagyok mindig itt
S te sem vagy mindig az enyém
Használd ki az alkalmat
Eldőlt
Valami sürget
Hiába is csitítanám
De ha megállnék
Össze kéne bújnom veled
Nem!
Kín ez!
Nem nászolnék
Nem most
Nem többet
Nem veled
Nap-áldó
Dehogy dehogy
Tűrném én
Sokkal inkább feledném
Amikor csak nem vagy enyém
Dehogy dehogy
Lenne szebb
Mint kivetkőzni mindened
Mosolyba fojtani a könnyeket
Dehogy dehogy
Akarok mást
Csak leoltani a lámpást
S beteljesíteni a ránk hagyott áldást
Pörlekedő
Ágyékod az enyémhez mérték
Éreztem a táncban
Mi tagadás, szeretnék
Megismerkedni veled gyorsan
Asszonyos tekinteted
Lekötelezetten ringatott el
Asszonyos tekinteted
Amikor nézlek, felesel
Szeretni akarsz, tudom
S ez lesz az első alkalom
Hogy elveim feladva
Magamat valakinek megadom
Tetszik, hogy valaki más most velem
Tetszik, hogy valakivel más lehetek
Diszkóban
Félhomályban a mese-asszony
Arc-regét ejt meg félúton
Minden gondolatját rám bízva
Kívánt válaszaim hallgatja
Szép, nagy, illatos kis ujjai
Nem hagynak ellankadni
Verőn zakatol benne egy gép
S az összkép csábítóan szép
Ím, megindul szája, felém kap
Az édes félhomályban harap
Isszuk egymást erősödőn gyengülve
Felkészítjük az elkövetkezőre
Megpöcc
A szúrós szemű lány
Nyitott minden kapcsolatra
Szájában teli zsák
Edzi a hétvégére
Mi volt a nem volt?
Néha talán nem is bánom, ha
Mélyen belém szúr a múlt
Átadódottan
Lábaim vízszintesek
Merőleges rajtuk a sötét
Pici könnyem szaladgál
Most haladt el mellem
Ketté hasadt szíve felett
Retináim belfalán
Rajtam kacagó arc hullámzik
Mind nagyobb fájdalmat remél
Naptalan égre ébredek
Esőt cipelnek a felhők
Terhesen takar a kék füst
Mindenki más feje alatt
Legalább két kar ringatózik
Mit mondjak én?
Százszorszép halál rétje
Csimpaszkodik
Elfeledett testem terhébe
Az övé vagyok
Olvasástudó
Ez a sok bók mind az enyém
Van levedlett és soha fel nem vett
Téged is csak a nyálam tart össze
Bárhová megyek, ott állsz az út szélén
Sose magyarázkodj az anyagcseréd miatt
Hőre érzékeny embertípus - ez van, ez vagy
Jehova tanúi és az esküdtszék
Isten óvja, és ő az egyik legjobb óvszerfajta.
Természetellenesen
Lankás szendó csúszik meg
A kapálógéppel kapáló nép torkán
Megakad a lemez a tűben
A csecsemő Csecsenföldön
Feketeöves sárga cédulát kap
A péznyelő automaták
A sorszámozott skorpiókra buknak
Kész bukás az egész
Közkínálatra
Pár százalék hajó-tajték
Láncok, autó, folyadék
Heterogén, erogén szándék
Süketen sivít, igazi ipari paripa
A Dél-dunántúlon innen
A méregkiválasztás szervezete
Épp itt van, nem messze ide
Véget ér a mulandóság
Nem könnyű és nem nehéz
Amikor megáll a részeg s a józan ész
Az egészség ragályos
Igazi, fizikai végtelenség
Szalonképtelen megoldás
Szó nem mondja el
Szó nem mondja el
Jobb, ha megírom
Pépes húsok folyékony betegén
Összeesket a kihegyezett fájdalom
Az elfekvők tökéletes nyelvén
Kialakult tónusok csengetnek
A köszvényes levegőn át
Éterrel etetik emlékeim
Nem moccannak fanfárok
Ítélet borzongatja fa-koronám
Magam vagyok az álmom
Holdfényes szürkületben
Magányomba csapok
Kényelmesen károgok
Vezekletemben
A csillagba kívánva
A csillagba kívánva
Nem számít neved
Adattalan számhalmazod
Akkor tényleg értéktelen
Lehetsz bárki
Válhatsz bárkivé
Akár az a valaki
Ki segíteni szándékozott
Magán
Minek tegezzelek?
Naplemente
Semmi sem sürgős
Miért is lenne egy röpke életben?
Emlékezz, hogy a festményt lásd
Ami egyfolytában teérted üzen
Hídként terpeszt át nem élt emlékeiden
Elnémít lehorganyzott palatáblaként
Ijesztő rémálom gyermekkorod
Falvak céltalan rohangászása
Lebegő, vágyadt szemek érdek-horga
Vöröses fekete történelem
Göngyölegben szaladó kések
A nap most megy le
Család-vért szagol szúrt húsodról
Beteg szimbólumként lépve fel felesel
Olajat lélegez vékony szíved
Meghasadó hátfalára tapadtan pihensz
Prófécia
Hideg lesz és nem fázok majd
Kezem levegőt markol
Amint keresem két kezem
Nem várt alkoholokkal
Néha a nem vártnál is
Érzékenyebb lesz a testem
S valahogy ezt a dolgot
Mindig elég nehéz volt
A tudatomon kívül rekesztenem
Több síkon sípolok tán
Poppolom magam heccileg
Lányok kedveskednek
Száraz, kiégett fattyak
Egytől egy második percig
Keresztülhalok a falakon
A megbánás ünnepén
Elül az ember az ülepén
Fémköröz a búbánata
A frigyláda osztogatói
Elveszetten éreznek
És akkor majd mindőtöket
Mózesre tanítalak!
Nyolc év név nélkül
Mikor szikrázik az isten
Betakar az életnedvem
A tó tükrén, az erdő mélyén krétapor
Rendhagyó húshagyó kedden
Gyorsításkor lemarad a lelkem
Jobb lesz a nyakam, mint véres
Vadregényes regényem
Kiadatni viszem, hiszen
Letelt a nyolc, név nélküli évem