Akarattal
Édeseim
Hogy szeretlek titeket?
Hadd számolok utána!
Mélyen, lélegzet-visszafogva
Kegyelemből, igen
Naponta másképp
Csendes szükségekben
Fényesen fénytelenül
Jóra törekedve
Szomorú szenvedéllyel
Gyermeki hittel
Elveszettnek vélt szeretettel
Könnyekkel, mosolyokkal
Teljes valómmal
Elérhető álmok
Kalóz vagyok - kiáltja kölköm
Gyomron döföm, hallod, apa?
Most meghalsz!
Pici keze az enyémhez ér
Ilyen a házasság?
Nem tudom
Az egész ember csökevény
Éjszakákat alszik át
Előkerül ismét
Kis mennyasszony háborúzik
Helyedre, 2111-es - mondom neki
Vagy bevonom az engedélyed
Ki szikkad?
Valahol, kerettűzben
Gyermekmentesítő kapukkal
Az üvegfalon belülről
Lányom alszik hanyagul
Tizennégy szinttel lábam alatt
Valaki latin zenét hallgat
Sötétben fogóznak a lángok
Elfojtott szirénákat hallok
Carol csukott szemei szépek
Kis mellkasa nagyokat mozdul
Térdeit enyhén megemeli
Talán megérezte közeledtem
Örömében gyorsul fel lélegzete
Engem megzavar magabiztossága
Szárazon megtántorodom
Reggel lányom álom-valóságát
Meséli, mit álmában élt át
Tuningolt motorcsónakokat
És egészen kerek csillagokat
Fölény
Harmadnapra, végezetül otthon
Megszokott fogak siklanak testemen
Elfojtott hangzavarban isznak
Wécékészülékemből
Mert nincs bennem más folyadék
Hajnali kettőkor a fürdő invitál
Húzom magammal a lompost
S valaki útjába akad lábujjaimnak
Egy puha, pihegő testet öklelnek
Hogy tudassák: vendégem van
Lenézve egy ügyes grimaszra
Nyelv-ajándékra lelek
Egy félrebeszélő utcalányra
A ma valódi ivadékára
Értelmetlen szavakat nyög
Bejárt és visszalévő útjáról
Szeretők sokaságáról
Házastársáról
Sárgaréz cimbalmok csilingelését
Imitálja maradék ereje szívzöreje
Arcát egy elszívott cigaretta füstje
Formálja kicsit meztelenre
Gúny van minden mozzanatában
Rutin-munka voltam neki, közharag
Bőröm alá hatol tűként
Megbénít sugárzó rosszindulata
Prostituált
Kinyújtott kezem, felnőtt megereszkedésem
Feléd csapnak kacagást buktatva ki belőled
Nem rajtam nevetsz, nem félelemből, hanem
Profetikus élvezetedben az álomról
Ami ezt az estét követi: nem lesz benne kit szeretni
Én, az anya, a testvérek közömbösebbek lesznek
Mint az a félig felbontatlan, éjszaka-foltos
Gyémántbánya, a vad világ későn megért bálványa
Amely felébreszti, felkelti az állati ösztönöket
Az embereket
Anyahalál
Csak buborékok jöttek fel tokából
A hangok félúton lepihentek
Nem volt valami emlékezetes
A tisztázatlan sérelmek
Nem kívántak történelemmé lenni
Február csorgott az ablakon
Hintőpor és pálma szaga derengett
A fáradhatatlan lélegeztető gép sziszegett
Megrajzolta az áttetsző maszk belét
Délután 4 óra hat perckor éppen utoljára
Az örök erdő szépségébe burkolózott az arc