Rendes
Rövid beteg
Mindenből pont mínusz egyet nyertem
S ezzel több dolgot is elkövettem
Többé lettem, a lelkemen szárad minden tettem
Hiszen nem egyéb az, mint egy szárítókötél
Felüljáróság
Lehúnyt kezeikkel
Az ici-kicsi hittérítők
Beképzelnek maguknak
Valami magasabb erkölcsiséget
Ám a három hős tumor
Véletlen lemaradt
Kasztra nyugta
Fonetipikus, veszett közöny
A tükörbe nézve becézve kékre
Remetente baba, tente
Tiemo et Fonta Danas
Szép, kocekás káosz-abrosz
Felkapott, divatos prédám
Terülj, terülj, zabszalmám
Az ám, hazám, rendületlenül
Konyha
Mikrohullájú szép
Elementáris ementáli
Fantasy nevű fantázia-nedű
A sarokban egy langa-lépre csalt
Langa létra.
Megáll az ebem!
Imígyen irigyen
A kígyó, amely egyedül mart
Mert nem tudta mitévő legyen
Bekapcsolt mellette a rasszizmus
Belé törött a kapálógép
Darazsakról álmodott
Nekem ez a véreb
Hogyan tudnék élni nélküled?
Ész nélkül nem lehet csinálni az ilyet!
Hogyan tudnék élni nélkülem?
Úgy hiszem, sehogyan sem
Hiszed vagy nem, nem láttál rég
Megüssem vagy megüssem, azon tűnődtem
A szerelem engem mindig Szikorává tesz
Smunculix, hájcsi!
A polgári szolga polgári dolga
Az uncius sectercius megkeverése
Ön és csalárdja
Régebben együltő helyemben
Képletesen képtelen lehettem
Szegény ember, vízből gőz
Elveszett életek - nem kerültek meg
Hurkoljatok, szakítsatok!
Magas az Andre napi adrenalin
Beokvetetlenül
Gurulnak a százasok
Csak a nap az éjben
Csak a gond ragyogjon
Örömömre ellenemre
Sosem érsz már ide?
Lehet, hogy el sem indultál?
Veled ugyan túl sokat veszekszem
De hidd el: nem ebben lelem meg az életelemem
Időnként aktuális minden halál
Kaptam tőled egy rajtjeles üzenetet
Lenőttelek, ahogy a körmöt szokás
Visszavettünk a levelezőből
Garbó, zserbó
Egy véklyó zsomék jó, ha arról van szó
Tiki-baki
Kerámia törülköző
Ügyvezető imaszó, lasszó
Ezt vettem ki belőle
Ezt vettem be belőle
Silánnyá égetett egy kapcsolat
Ex Calibur
Kölyök képére formáltalak
Az erdő tükrén, a tó mélyén
Adtalak át a nyughatatlan halaknak
Szoknyád fodrai csinosítók lettek
S távolodtoddal mind jobban szerettelek
Megidéztek bűvösen a meg nem élt percek
Araszol benned egy szú, a sziú szél fú
És én nélküled már nem vagyok fiú
Csak csorba egy megfeneklett korban
15 perces menet
A ló lelkének talapzata
A pszichopata önként öl, nem csak parancsra
És nem biztos, hogy nem élvezi
Mert az elejet mindig a véghez kell vinni