Mint holdsugár, a népen áll az üdvkereszt.
Szeretsz még? Úgy értem, olvasni?
Az adott napon nagyon
Én vagyok az a fiú, aki szerint nagyon is jó név az az Achilles, mert azt
nem örököltem, hanem én adtam magamnak. Persze nyugodtan szólíts bárhogy.
Őszintén hazudva örülök vagy nem. Ezt majd te eldöntöd.
Már eleve jobb pozícióból indulsz nálam, mint Galla Miklós, Friderikusz
Sándor vagy éppenséggel Grétsy László, akik nem vették a fáradságot, hogy
válaszra méltassanak. Én valahogy olyat nem tudok csinálni, hogy egy levelet
ne reagáljak le, de most már kezdek lecsillapodni, nyugi. Csak ezzel a
súlyos frazeológiával mindig felhergelem magam. Grrr! Egyébként nekem is
tetszenek az írásaim, pedig én e téren teljesen elfogulatlan vagyok. Idővel
kaphatsz még belőlem. Adnék telefonszámot, ha volna. Most még csak telefonom
van, az is mától, de ami késik, az az órám. Nyugi, egyszer azért megnézlek
majd közelebbről is, nem csak így, papíron keresztül, de pillanatnyilag
végtelen sok a dolgom, s ezzel biztosan el is megy a hetem. Meg talán a
következő fele. Aztán a következő következő felében már azt sem tudom, mi
lesz, de ez még előreláthatólag nem is látszik előre.
Egyvalamit előre le szeretnék szögezni, de se szögem, se kalapácsom, mert
még alig költöztem be, és ezért. Különben is én nem vagyok sem potenciális,
sem impotenciális. (Nyugi, ha duzzogok, az nem komoly.) Na jó, nem
fejtegetem tovább sem a babot, sem itt ezt a két keresztrejtvényújságot
mellettem, mert amit még nem oldottam meg, azon 25 ezer forintos frizurát,
osztrák állatkerti belépőt meg pilisszentkereszti halászlét lehet nyerni (én
meg még mindig nem szoktam le a vegetáriánizmusról), szóval csupa hasznos
dolgot. Majdnem vadidegen vagyok, de aztán mégsem.
Csak azért nem írok egy újabb levelet, mert még ezt sem adtam fel. Soha ne
add fel.
Ha valamit nem értenél, tőlem nem érdemes megkérdezni, mert én nem nagyon
járok a földön.
Egy apró történet:
Van egy barátom, aki mindig ördögnek szólított. Ismertem, tehát egy volt
azok közül, akinek kölcsönöztem. A minap felhívtam, s elvitettem magamat
valahová. Mikor kiszálltam, ezt mondtam neki: "Ezzel a fuvarral tartoztál az
ördögnek."
És akkor kopogtattak.
- Ki az, a Szilárd? - kérdeztem.
- Nem, a képlékeny - jött a válasz.