Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                 Mint holdsugár, a népen áll az üdvkereszt.
                      Szeretsz még? Úgy értem, olvasni?


Az adott napon nagyon

Én  vagyok  az  a fiú, aki szerint nagyon is jó név az az Achilles, mert azt
nem örököltem, hanem én adtam magamnak. Persze nyugodtan szólíts bárhogy.
Őszintén hazudva örülök vagy nem. Ezt majd te eldöntöd.
Már  eleve  jobb  pozícióból  indulsz  nálam, mint Galla Miklós, Friderikusz
Sándor  vagy  éppenséggel  Grétsy László, akik nem vették a fáradságot, hogy
válaszra méltassanak. Én valahogy olyat nem tudok csinálni, hogy egy levelet
ne  reagáljak  le,  de  most  már  kezdek lecsillapodni, nyugi. Csak ezzel a
súlyos  frazeológiával  mindig  felhergelem  magam. Grrr! Egyébként nekem is
tetszenek  az írásaim, pedig én e téren teljesen elfogulatlan vagyok. Idővel
kaphatsz még belőlem. Adnék telefonszámot, ha volna. Most még csak telefonom
van,  az  is mától, de ami késik, az az órám. Nyugi, egyszer azért megnézlek
majd  közelebbről  is,  nem  csak  így, papíron keresztül, de pillanatnyilag
végtelen  sok  a  dolgom,  s  ezzel biztosan el is megy a hetem. Meg talán a
következő  fele.  Aztán  a következő következő felében már azt sem tudom, mi
lesz, de ez még előreláthatólag nem is látszik előre.
Egyvalamit  előre  le  szeretnék szögezni, de se szögem, se kalapácsom, mert
még  alig költöztem be, és ezért. Különben is én nem vagyok sem potenciális,
sem  impotenciális.  (Nyugi,  ha  duzzogok,  az  nem  komoly.)  Na  jó,  nem
fejtegetem  tovább  sem  a  babot,  sem itt ezt a két keresztrejtvényújságot
mellettem,  mert  amit még nem oldottam meg, azon 25 ezer forintos frizurát,
osztrák állatkerti belépőt meg pilisszentkereszti halászlét lehet nyerni (én
meg  még  mindig  nem szoktam le a vegetáriánizmusról), szóval csupa hasznos
dolgot. Majdnem vadidegen vagyok, de aztán mégsem.
Csak  azért  nem írok egy újabb levelet, mert még ezt sem adtam fel. Soha ne
add fel.
Ha  valamit  nem  értenél, tőlem nem érdemes megkérdezni, mert én nem nagyon
járok a földön.



Egy apró történet:

Van  egy  barátom,  aki  mindig ördögnek szólított. Ismertem, tehát egy volt
azok  közül,  akinek  kölcsönöztem.  A minap felhívtam, s elvitettem magamat
valahová. Mikor kiszálltam, ezt mondtam neki: "Ezzel a fuvarral tartoztál az
ördögnek."



És akkor kopogtattak.

- Ki az, a Szilárd? - kérdeztem.
- Nem, a képlékeny - jött a válasz.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.