Rejteve
Van ez, kell ez, mi ez?
Szépszerivel, jószámmal
Szülsz, készülsz
Kezemből élsz
Kezemtől félsz
Kezemhez érsz
Kezemtől élsz
Élet ment, életet mentett
Átélni, átértékelni nem volt nehéz
Pohárnok
Vörös nedűt csorgattam szádba nyelvemen
Felrúgtuk az üveg asztalt, széttörtük
Már majdnem hallom a hangod
Amint vörösleni látom vállam
Kedves,
Ugyanabban a medencében úszik még poharad
amelyikbe hajítottuk?
Süllyed talán? Esetleg a nyomástól megrepedt?
...és halál
Vész az ég
Visz, hisz kék
És teljes ha belé feledkezem
Az est fényfoltja
Egyben a nap színpontja
Tartom a lelked
Nézd, most magasra
Odamutatok a semmibe
És szépeket hazudok bele
Félelem fokán fekszem
Imádkozik értem az isten
Szeret engem, hiszen
Én magam teremtettem
Vágyé
Csillagok vesznek ma körül
Kicsit borzongok is a tömegben
Számítsak rád mostanában?
Nem érdemes!?
Hogy vegyelek feleségül?
Téged is? Az már kicsit sok lenne!
Már nem hall meg
Csenddel alszik a természet
A sárga, csapzott fű
Illatos keserű
Hangulat örök
Mert békül
Hallod?
Minket furcsáll a múlt
Igen, szerelmes lettem
De aztán nem
Annyi szerelmet adtál nekem
Amennyire már nem volt szükségem
Nehezen képzelnék újat
Adott szív válaszol
Szabad préda? Én? Talán máskor
Ott hazudtál, ahol már nem szabad
Íme, a jövő továbbfejlesztett változata:
Minden szem neked
Űr töltött ki engem, vagy én az űrt?
Már nem is tudom, mégis vettem a kalapom
Keresztülvittem az akaratom -
és az csak egy dolog, hogy mindenkin
Ereim csípte az élet
Miközben tágra maradtam
Konok mormonok
Csüccsentek két nyakamon
Kivont magából a forgalom
Megjött a mennyiségi orgazmusom
Gyötrelem
Süketetít a zaj, de nincs fül, amely hall
Az elmúlt tavasz jön el újra
Keresztülfolyik a fákon
Szép, hogy próbálod
De csak nem megy - mint látod
Hörgő dallamot hoz el a távol
Az álom olyan mély, hogy nincs már ébredés
Lépdel a látomás, élettelen arca égett szén
Folyékony fájdalom érkezik fentről
Origámi fák halottan zöldellnek
A barát egy múlt idejű szó
Még egy szívizom mozzanat
És temetheted társadat
Simogass meg kérlek
Simítsd el a félelmemet
Könnyedén szeretnék múlni
Norvégzet
Felismert látomásban
Nem magamat találtam
Hiányzik az erőm
Álmaimból eszem
Keresem az értelmem
Elfelejtettem életem
Megújhodhat végre minden
Elfelejteni nem engem
Hiába ellen lábunk, ellenkezünk
Ítéletet kapsz, előítéletet
Red Sonja iszonya csak olaj a szűzre
Ajánlj nekem egy bánásmódot
Néha nehéz mindig erősnek lenni
De nem kell mindjárt a falnak menni
Néha csodálatra nyílnak szemeink
Ám lépésritmusunk összehangolatlan
Mindazonáltal lenne egy kérésem:
Elfelejteni nem engem
Hát így
- Erre a kérdésedre majd a nászéjszakán válaszolok.
- Miért, férjhez mész?
- Rég nem láttalak.
- Baj van a szemeddel?
- Mit lehet itt vásárolni?
- Erre mérget lehet venni.
- Ezt meg hogy képzeled?
- Becsukom a szemem, és úgy
- Ön mióta lottózik?
- Tíz éve.
- És volt már találata?
- Igen, egyszer, Vietnámban.
- Ismerd el, én voltam a legdögösebb nő, akit csak láttál...
- Igen drágám, de én most is látlak.
- Úgy jártam hozzád hálni, mint beléd a lélek.
- Na ja, nem voltam éppen jó passzban.
Ma születő bálvány
Postás papok adják fel az utolsó kenetet, én bámulok, mint egy halva
született bárány. Minden űrhajós súlytalan, következésképp felhőtlenül
boldog. Elrettentő példának itt van mindjárt az igazság. A termeszek
termoszára esküszöm: az életkorom nem teszi lehetővé, hogy étlapodon
desszertként szerepeljek. Pálcát hunyok törött szemem felett; tulajdonképpen
máshoz sincs kedvem, mint valaki máshoz.
Nem tudom nem megírni, mennyire...
Ülünk a drogommal és nézzük egymást. Simogatom lefogyott orrcimpám. Hol én
mesélek neki, hol ő nekem. Jól megértjük egymást, közös az ereinkben folyó
vér, közös nedvszívó képességünk, és hasonlóan sok életcéllal rendelkezünk.
Ő értem létezik, én őérte. Mindkettőnkből egyre csak fogy, és nem vagyunk
pótolhatatlanok sem. Nem fázom, hisz jéghideg testemnél minden melegebb.
Hála az égnek, ébren vagyok. Gyűlölöm már az ágyat, minduntalan rossz
álmokkal töm el. Saját levemben fürdet (izzadságomban, nyálamban) - ha el
találnék aludni, gyakran piroslik fogínyem, orrom vérétől. Nem talált fel
még senki olyan ágyat, ahol kellemes az alvás???
Életem hosszával nyúlik meg minden, ha néha túlzottan remegne kezem, csak a
megfelelő dózisú nyugtatót kell bevennem, és onnantól az embernél is
emberszerűbben cselekszem. Receptszerűen egyszerű minden. Nekem már az.
Pécs
Párnásodó üvegek, Pollák Nusi, Szlalom Szörfgyár, Jolán taxi, 3 danos buzi
néger lángvágóval.
Kamónak
Most, hogy ott vagy Los Angelesben, amin ülsz, az nem akármi. Valódi
hollywoodi budi. Bezzeg én... Érzelmi túlhajszoltságomban már nem merek
mások előtt filmet nézni. Ahogy az időben újabb és újabb hibáim jönnek
felszínre, úgy fogom fel, milyen hibátlan volt a gyermek, aki valaha voltam.
Kis történetek
- Úgy szeretnék már végre egyszer türelmetlen lenni. Az a minimum, hogy
ebben a helyzetben megölöm magam, de legalábbis csóválni kezdem fejem
rosszallásomban.
- Te! Nem jössz hozzám feleségül...? Nyugi, csak vicceltem, nem nősülök, de
attól még jól nézel ki... Hogy szerinted ezzel a dumával évek óta készülök?
Ez így nem igaz, de hogy nehogy elfelejtsem, mindennap elmondom valakinek.
- Lekapcsoltak az információ sztrádán gyorshajtásért, hála az új Nokia 16V-
mnek. Le van fixálva nekem egy szex, egy újabb ex-kapcsolatom érkezett az
utórezgések fázisába. Furcsa, de az embernek sosem az hiányzik, aki mellette
van.
Kedves Kenta úr!
Abban az egyben egyet értünk, hogy semmiben sem értünk egyet. Beváltottam a
hozzám fűzött regényeket, ma is pont annyit dolgoztam mint egy állat meg egy
másik, és azok úgy együtt. Hogy miért? Hátha nekünk hátha jó ez hátha
valamire, és ezért.
Panaszkodó sávban
"Azért vagyunk itt, hogy menjünk valahová."
Vannak, akik tudomásul veszik ezt az életmódot.
Beszámoló
Szupervarsány felé horto vágyam támadt, és többedmagam elindultam a fizető
nemzeti parkba, ahol tilos ammóniát lerakni. Cserép fölényt zsúp fölény
követett, mialatt sok közlekedési helyzetben vettünk részt, amelyben hol
asztalosok satuztak, hol pénztárgép nélkül blokkoltak. Különös, ismertető-
begyű pulykapávák startoltak az égre Nyír-túrbátor közvetlenségében. Szembe
sültünk a nappal, szembesültünk néhány Staféta bolttal, de a végére valahogy
teljesen elhortobágyadtam.
Különös ismertetőjegye: fehér mell, hosszú kar
Kivel vagy most Júlia - ez nem az én hibám... Dac, kevélység, duzzogás. Ez a
három egy nő. Együtt véve 1x1. És én még boldogan sétáltam abban a tudatban,
hogy 1x1 mégis kettő.
Kapcsolatunkban minden előre elrendezetten, tervszerűen alakult. Nem a
számon keresztül kérlek számon, s megtudtam mi a baj: még mindig úgy
szeretlek, mint rég. Meguntál, és lecseréltél, mint egy hajviseletet. S hogy
ennek így kellett történnie, valamennyire azért tudtam én azt jól.
Dupla gravitáció hat most rám. Használd ki - mondtam neked -, bébi, hogy
soha többet nem lehetsz velem. Sikerült. Elég az hozzá, hogy kevés vagy
hozzám még a saját véleményed szerint is. Szerintem meg nem.
Kendőzetlenségem leplezetlen
Otthon ülök és sírok. Most először egy kicsit talán boldog is vagyok:
mindenki irigylésre méltónak hisz, s csak én tudom, hogy nem vagyok az.
Ketten próbáljuk uralni a testem: a fájdalom és én. Kivonom a kardom, az
összesen mínusz kettő. Az egyik kedvesemnek szólít, a másik édesemnek. Akit
szeretőmnek szeretnék, többet akar, akit állandónak, nem kerül közelebb.
Önelemzés
Két szemem van, ráadásul az egyikük a másik mellett. Képzeld csak el: így
ülök, az agyam meg megy el. Nem mutatkozom együtt senkivel - szép is lenne,
ha azt hinnék, hogy valaki ismer.
Igen, gondolkoztál, de mire jutottál? Koldusbotra? Én a dolgozó népet
szolgálom, a hazának meg úgyis mindegy. Szellemi töltetek: kisütve.
Optikailag teljesen szar a látásom. És ez az egész félsz... Azért ugye
tetszem, hogy ilyen furcsa minden elképzelésem?
Néha azért élek, hogy azt másképp tegyem, mint mások. És néha ez jó.
Valamikor jó voltam. Ma bizonytalan. Abban is, hogy jó voltam-e?
"Alhatatlan" cimkét ragasztottak rám. Sikereimnek köszönhetően gyakran
félek.
Állati
Festék, meg ne fogd a tehén farkát!
Elejtettem egy fenevadat, összetört.
Menjünk ki az állatkertbe, nézzünk farkasszemet!