Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                             Feszültség & oldás


Alul maradtan

Ablakokat mér a csönd
Kirekeszt minden fényt
Gyengéd sokkban ugrálnak szemeid
Légyként vergődsz a pókhálós sarokban
Rettegsz, hogy ismét eljön a kérdés
Hogy együtt osztozzatok a baljós csenden
Mi elnyomja csörgő ruháid hangját
A görccsel mozduló végtagokon
Szikrázik a fájás, belülről köszörül
Könnyed győzelmének mámorral örül
Az önbíráskodó gonosz



Putrik és magasságok

Mozgásból kiemelkedve
Balesetként fordul elő egy test
Halhatatlan gesztusok közt
Terve kényszeríti térdre
Flakonfélék csodálják az áldozatot

Kiúszó márvány lel hazára
Új mosoly a halál 88-ban
Összehúzódik a lencsék ereje
Örökségük, az átörökített pillanat
Megbocsáthatatlan bűn

Vonakodnak a hosszú italok
Baljósnak ítélik a fennmaradt nevet
Egy halott majom hiába követel
Még halálával is hibát követ el
Idejében amputálta őt az isten

Amatőr tendenciák vezetnek félre
A sok csaló tisztelet különleges pokol
Vörös selyem lobban a gázfényben
Az ittas feltaláló feltalálja a márványt
És megpihen előre megadott módon



Dermesztő dér mező

Túlnyúlás keletkezett a napon
A szürke felette a nyalábjait
A világos felületek anya lábait

Fényképészek veszik le a profilokat
Bereked szomorún a szalon 
Az infantilis koporsó

Hideget lélegzünk a rossz szagú városban
Végtelen vágóhíd-álmainkban a kicsik
Bársonnyal burkolt húskampókról lógnak

Érzéki seprű talál magára
Vad mozgásunk a tiltakozó sál
Csúszó testeink vasak a jégmezőn

Igéző illat árad a megbocsátó szívből
Fiatalt látunk összecsuklani
Megdermed az utolsó óra



Totemetkezés

Nap ötvözött acéllá
Belül megérezted, milyen egy roller
Utolsóként bejött a vég -
még jó, hogy fogadtál rá

Kövekkel oltottad el a tüzet
Cövekkel bélelted ki a totemet
Váratlan tisztelet fogadott 
És egy fenntartott asztal
Szerettelek - ez talán csak nem baj?

Pont addig, amíg már nem volt mit
Páni pánik fogott el
Eltéptem az ütőeret
Nem engedhettem ugyanis
Hogy egyszerre haljunk meg



Őrzünk és vérzünk

Város nő északnak
Éppen jókor készül fal
Időben áttelepülnek a kastélyok
Vállukon mégis nagy a teher
Palánkok üdvözölnek a mű vadonban
Fék- és fogcsikorgás mutat utat
A múltat eltörlő giccs tornyok
A dolgozó népet szolgálják



Vadvirágok

Eső csinálta vihar
Szorosra zárja ajtóm
Az üvegmennyezet alatt
Nyugszik kígyópikkelyem
Fázik a félhomályban
Elették előle a fényt
A nyughatatlan vadvirágok



Vadat űzök

Műszer halom a műszerfalon
Szerfelett érdekesek
Egyet benyomok
Kézrátétellel lódítok
Játszi görnyedtséggel
Hullanak az állatok
Íme! Ennek is vége, mégsincs béke
Ugye, te most pusztulsz el először?



Metró 

Minden pokol maga az arcom
A távolodó talajt vágyom
Szomorú ember zakatol
Bántják a róla szavaló sínek
Érzéki búcsú közeleg 
Egy igazán érzékletes halál
A lány ma az örökkel távozik
Soha nem jön vissza már
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező