Feszültség & oldás
Alul maradtan
Ablakokat mér a csönd
Kirekeszt minden fényt
Gyengéd sokkban ugrálnak szemeid
Légyként vergődsz a pókhálós sarokban
Rettegsz, hogy ismét eljön a kérdés
Hogy együtt osztozzatok a baljós csenden
Mi elnyomja csörgő ruháid hangját
A görccsel mozduló végtagokon
Szikrázik a fájás, belülről köszörül
Könnyed győzelmének mámorral örül
Az önbíráskodó gonosz
Putrik és magasságok
Mozgásból kiemelkedve
Balesetként fordul elő egy test
Halhatatlan gesztusok közt
Terve kényszeríti térdre
Flakonfélék csodálják az áldozatot
Kiúszó márvány lel hazára
Új mosoly a halál 88-ban
Összehúzódik a lencsék ereje
Örökségük, az átörökített pillanat
Megbocsáthatatlan bűn
Vonakodnak a hosszú italok
Baljósnak ítélik a fennmaradt nevet
Egy halott majom hiába követel
Még halálával is hibát követ el
Idejében amputálta őt az isten
Amatőr tendenciák vezetnek félre
A sok csaló tisztelet különleges pokol
Vörös selyem lobban a gázfényben
Az ittas feltaláló feltalálja a márványt
És megpihen előre megadott módon
Dermesztő dér mező
Túlnyúlás keletkezett a napon
A szürke felette a nyalábjait
A világos felületek anya lábait
Fényképészek veszik le a profilokat
Bereked szomorún a szalon
Az infantilis koporsó
Hideget lélegzünk a rossz szagú városban
Végtelen vágóhíd-álmainkban a kicsik
Bársonnyal burkolt húskampókról lógnak
Érzéki seprű talál magára
Vad mozgásunk a tiltakozó sál
Csúszó testeink vasak a jégmezőn
Igéző illat árad a megbocsátó szívből
Fiatalt látunk összecsuklani
Megdermed az utolsó óra
Totemetkezés
Nap ötvözött acéllá
Belül megérezted, milyen egy roller
Utolsóként bejött a vég -
még jó, hogy fogadtál rá
Kövekkel oltottad el a tüzet
Cövekkel bélelted ki a totemet
Váratlan tisztelet fogadott
És egy fenntartott asztal
Szerettelek - ez talán csak nem baj?
Pont addig, amíg már nem volt mit
Páni pánik fogott el
Eltéptem az ütőeret
Nem engedhettem ugyanis
Hogy egyszerre haljunk meg
Őrzünk és vérzünk
Város nő északnak
Éppen jókor készül fal
Időben áttelepülnek a kastélyok
Vállukon mégis nagy a teher
Palánkok üdvözölnek a mű vadonban
Fék- és fogcsikorgás mutat utat
A múltat eltörlő giccs tornyok
A dolgozó népet szolgálják
Vadvirágok
Eső csinálta vihar
Szorosra zárja ajtóm
Az üvegmennyezet alatt
Nyugszik kígyópikkelyem
Fázik a félhomályban
Elették előle a fényt
A nyughatatlan vadvirágok
Vadat űzök
Műszer halom a műszerfalon
Szerfelett érdekesek
Egyet benyomok
Kézrátétellel lódítok
Játszi görnyedtséggel
Hullanak az állatok
Íme! Ennek is vége, mégsincs béke
Ugye, te most pusztulsz el először?
Metró
Minden pokol maga az arcom
A távolodó talajt vágyom
Szomorú ember zakatol
Bántják a róla szavaló sínek
Érzéki búcsú közeleg
Egy igazán érzékletes halál
A lány ma az örökkel távozik
Soha nem jön vissza már