Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Én még emlékezem


Magyar Névköztársaság

Valaha ugorok ugráltak az ugaron
Ma ökölbe szorul a tenyér
Nyúlna a vokhagymáér'
Nácik kaszinóznak a Váci úton
Jacques Mayol van a Városmajorban
A bosz-poros ágról Sat NES kávét szopogat
James Bond indul Ferro Bondért
Miért?



Keresem

Kis koromba'
Kis karomba
Hullottak az örömök
Intim letét
Volt az ajándék
És intim élet
Volt a játék
Szerettem 
Hogy szerettek



Anyagcsere

Sav marja hegem, málik le a plazúr
Nem falok falakat, nem ettem meszet
Egy ideje már, hogy épp ideje
Megittuk az egészet, minket meg az enyészet
Belédraktam anyagomat, te belém a tiédet
Szervezetem rossz üzemanyaggal
Egyszerűen kiégett



Momentán

Nem egészen értem, hogy miért vagy oda értem
Hiszen mikor melyik felemhez kerülsz közel
Tedd fel az érzéseidet, tudom, a jó a rossz neked
Külön miattam ne élj, az túl sok lenne a jóból
Második egymásra találásunkkor 
Annyi újat hordoztál magadban, amennyi megszokottat
Nem tudtalak hová tenni, nem tudtam veled mit kezdeni

Mint váltóáram villan most fel bennem a sokféle 
gondolat
Mielőtt belátnám, azok mindegyike felfújt léggömb
Megkeseredett, megtört, feledni készült rosszindulat



Ha látlak

Fáj a szemem az épségtől
Fáj a gyomrom az éhségtől
Ködfény lánya, csak miattad
Kiállok a verőfénnyel

Többé már sosem kedvesem
Engem elvakít a jól tápláltság reménye
De hogy tűzbe tenném érted az eszem?
Van eszemben!



Hogyan tetszik mondani?

Beleremegnek szemeid közeledtembe
Az egyszer kiteljesült gyermekkor emléke
Mára tejszerű, homályos átlátszatlan
Belekapaszkodnod haszontalan
Lehült hideg, mondd hát
Hol járhatott, hogy eddig nem leltem meg?

A száj alig nyílón, halkan szaval 
Testvér, távolság, szaxofon jön ki a torkon
És azt állítja, hogy éppen tavaly
Jött rá két sikoly között: 
Nem szabadott volna megbántania olyan nagyon
Hát igen, nem csak te hiányoztál

Kevélysége volt a gátja, hogy beismerje, még szeret
Még mindig, még most is engem, mindenek felett
És hogy közben házas is volt - bízik benne -
Megbocsátható, és mert hozzá én voltam annyira jó
A gyermekét is rólam nevezte el, az enyémnek hiszi őt
És esküszik, hogy többé nem hagy el



Egy perc volt az életemben

Egy perc volt az életemben
Sosem sikerült elfelednem
Megjelentél
Olyan helyen, olyan időben...
Azt hiszem, hogy úgy emlékszem
Nem voltam egyéb, mint egy széttépett porszem
Maradványként landoltam váratlanul öledben
Behozhatatlan előnyöm kint maradt
Egy perc volt elfelednem
Hogy korábban valami másért éltem
Életem... 



Elvonszorgok

Láttál már ekkora mosolyt valakin?
Ugyan nem tűnt fel neked
De megalázkodtál, meghunyászkodtál
Amikor én hallgattam ellened:
"Nem tudom miért, de most örülök neked."

Én még mindig őrzöm azt a dalt, ami lépre csalt
És mint láthatod, benned is csak jó maradt
Minden egyéb, hozzám kapcsolt emléked megjavult
Az idő bolondot csinált mindegyikünkből
"Nem látok okot, hogy kezdjük megint előlről."



Az én szemem

Az én szemem csak rosszat látott
Szépet néha, de jót soha
Csak azt élveztem, ha gonoszkodom
Megaláztam vélt ellenfeleim
Ám ezt sem minden esetben
Gyakran elbizonytalanodom teljesítményemben
És néha a teljesítmény létezésében
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező