Mindig a vége
Kap uto
Én, hogy fáj, hát szomorú
Emlék nélkül nem mész haza?
Nesze, itt egy pofon tőlem!
Én, hogy te, de miért pont veled?
Bánatomat szendén vezekled
Valahányszor elmesélem
Hogy kivel miért, kivel nem
Kiért éltem meg életem
És miben nyújtok újat neked
Senki - ha jó, hát - nem tudja
Ökleimből újabb verésre nem futja
A vigasz sokadszor legyűrkőzhetetlen
Én pardon, én minden szavad hallom
Bár talán az egészet nem akarom
Azért maradsz nekem a végzetem
Azért marad veled valakim
Aki miatt ideje magammal végeznem: Végeztem
Így viszont jó
A máskor ma nem ilyen
Kevesem, ha van, nincs velem
És állítom, nem empátiából
És elegem van a sok csalódásból
Nyelem a keserű ízt, más vagy
Másságod teljességgel hidegen hagy
Hiba a liba ha bőre pőre
Dőre ki hisz az el nem jövőbe'
Egyszerű indulatom alig tanul járni
Megfogadni képtelen: nem akar járni
Sem veled, sem pórul miattad ellened
Valahogy nem veszi jó néven megléted
És a csók, az első utolsó
Talán éppen a végtelen az, mi jó
Meghasad szívem, ha magam rossznak látom
Nem élem túl, ha nem érzem mulandónak
Kietlen világom
Végzős szerelem
Lerázott csont, vérző húsú szörnyeteg
Levegőt vesz ellenemre
Csoda, ha nem, nincs az ínyemre?
El kellett hagynod, hogy a kép összeálljon
El kellett telnie a hónapoknak, hogy tudjam: miért
Az idő távlatából többet tudhatok rólad, mint te magad
Megismertem, kitanultam mesterséged
Akartam valaki lenni, csak bosszúból
Következményekben többé nem reménykedem
Csak az szomorú, hogy mosolyogsz - Az élet komoly!
Egy vesztessel több, kit ismersz
Egy vesztessel több, ki elszalasztott
Csomó a kígyón
Miután érzelmeket kapartál hátamra
oly távol kerültél, hogy szinte láthatatlan
szétégett porszemmé törpültél
Ne mondd, hogy miattam!
Te adtad fel a harcot magaddal
Hiába csengett le a gyönyörű dal
Hiába próbáltad elhitetni magaddal
Nem neked való a nem neked való
Bikákkal folytatott viadal
Megelevenedett bivalyod sok vizet kap
nevet sokasodó tetteid okozta ráncaidon
A kis sziszegő sok dana sok csomó
De előbb fullad-e meg, mint hogy belássa hibáját
kevélységével felismeri-e, hogy egyszerűen csak
egy az ügye?
Soha többet
Fél ajak, ha felszalad
Feledteti múltamat
Kínai zománc a kiülő mosoly
Ha nekem szánták, rémesen komoly
Egy kevés buzgás már indíttatás
És élvezeteket visszafogni visszás
Mert azért senki sem hálás
Ha elmarad a halálos marás
Egy mély, a lenyúlás sárga földig
Úgy kell, mint ezelőtt soha eddig
Félek a fél tettektől, félek egy olyan némbertől
Ki megkóstol és megrémül a szépségtől
Trecento
Túl vagyok mindenen
Túl magamért
Hidegben nem érzem leheletem
Kis csöcsöm hangulat
Van új a nap alatt
Midőn állni látszik a szekér
Párosan szép az élet
De csak, ha nincsen párod
És veled talán van egy jobb is
Diadalod
A sokadik voltam
Akaratod nem akartam
De a gyenge csúfsággal
Eljátszott képzeletem
Sokadszor volt leplezetlen
Miért ne érezted volna meg?
Sokadszor vettem fel szerepem
Bátort győzött újfent a félsze