Kimaradás
Nem ezt, nem erre
Erősbül rosszaimtól a nemlévő kegy
A vad szerető csak lihegő test
Azzal, hogy magamévá tettem
Elértem, hogy feloldódott a semmiben
Én nem ezt akartam
Kitétetett kifogyhatatlan lelkem
Kiadtam, akár egy szobát bérbe
S tulajdonképp nem is a fizetség kéne
Csak egy kis részvét, kedvesség cserébe'
Én nem ezt akartam
A távolnak kiáltó réveteg szemek ijesztőek
Megborzongok a kietlen, csendes félhomályban
Fejemet felváltva tölti ki két rövid kérdésem
Mi az, amit tettem? Vajh' mi okból tettem?
Én nem ezt akartam
És mással? Nem, nem! Ami sok, az sok
Ami sokkol, az a sokkal, ami sokkol az ez
Belementem, belevesztem gyengeségembe
Az estém diadala újfent valaki új élvezete
De mi az, amit én akartam? Mi az, amire én vágytam?
Haladás SE
Neked már nincs belőlem
Kifogyóban élhetnékem
Hiábavaló könnyed lábamon
Tested után a sajátom is elhagyom
Nem találtam, nem leltem
Nincs is ilyen, miért keressem?
Beismertem magamban
A hazugabb én voltam
El nem múló fájdalmamban
Enyhít, ha magam vetek véget
Áhítatos, könnyed életemnek
Visszatartásod segít utamban
Valóban
Egy picit most odabújnék hozzá
Egy picit most odabújnék hozzád
Elhoznám magamnak, mit nekem hoznál el
Megajándékozódnék, amivel két szemed követel
Egy kicsit jó lenne veled, érzem
Egy kicsit jó lenne velem, érzed
A kölcsönösség szépséget foganhatna ma éjjel
A kietlen éjt könnyedén érdesíthetnénk ékeinkkel
Megtöltesz meg nem tett gondolataim következményeivel
Megadod mindazt, amit egy magányos asszony követel
És ma jó veled nekem, ma még, még, ma
Most a sosem volt álmomat válthatod valóra
Vagy-vagy
A sok befejezetlen után te vagy nekem az egész
Szereped van minden mozdulatomban
Leplezetlen a vidámságom, ha szemem szemedbe néz
És órákig hiszek abban, hogy szeretetem múlhatatlan
Érted halok meg álmaimban, s ha teszem, érted vétkezem
Érted élvezem az életem, érted hiányzol nekem
Megmetszi ereim boldogsággal fenevad nászunk
Megérteti velem egyedüli egymásnak valóságunk
Egy dal, mit ujjamban skandálok
Nem mondhatja el, amit benned látok
Egy dal, mit ujjamban skandálok
Ha visszhangra nem lel, egyszerű átok
Öreg ifjan, fázós melegben szakad meg egyszerű szívem
Elfogadtam a kezet, hogy önmagamat végül
megtagadjam
Csimpaszom ragaszkodón őrzi fogódzóm, híven
Belátom, nélküled csak egyvalaki voltam
Édes kis hazugságokkal kicsikém a legnagyobb
Utat adok bánatának, szabad könnyeivel szaladok
Érdekek nélkül, érdektelenül vallom magaménak őt
Érdekek nélkül dicsőítheti életem egyetlen dala
Egy dal, mit ujjamban skandálok
Nem mondhatja el, amit benned látok
Egy dal, mit ujjamban skandálok
Ha visszhangra nem lel, egyszerű átok
Egy mással egy másért
Minden szeretet egy szerep
Ha felvállaltad, játszani kell
Feledtetni gyakran nehéz
Ki melletted áll, rád felnéz
Ketten fújtok egy vitorlát
Mi nem lankad, míg újabb szél nem kel
Egy célért indultok mindig
És a múltért szabadkoznotok sosem kell
Tiszta testekben fürdik a kosz
Sokadszor találtok a magától nem jövőre
Újat vélek felfedezni, az új "talán" újat hoz
És bizakodón hisztek az el nem múló jövőben
Ómen
Fáj a gyilok, fáj, hogy maradnál
Te ugyan nem akarsz meghalni
De észre kell vedd, már nem létezel
Nem történt semmi, ezt nem árt nem feledni
Egy halott lány jobb is, ha nem felel
Könnyebb neki, ha egyetért a még élőkkel
Mert akkor biztosan kevesebben tapossák
Kevesebben torolnak rajta, kevesebben alázzák
Hantjainak hűlt helyét, a lélek porhüvelyét