Felütő
Teremtés
Sem léttelen, sem lét nem létezett
Nem volt igaz űr, sem az őt rejtő égbolt
Valami mozgott? Hol? Miért?
Víz lett volna, végtelen mély?
Nem volt halál, nem volt halhatatlanság
Nem különbözött a nappal az éjszakától
Egylélegzetű, szelíd impulzus volt minden
Ennek köszönhető ez a történet
A sötétet elinte eltakarta a sötét
Az életteret a dühöngő hő
A túl magas energiaszintű erő
Kezdte használhatóvá formálni, idomítani
A lét vágya égetőn közelgett
A materiális világ vonzó hellyé érett
Kezdő költők bölcs szívükben
Kopasz életbe kezdtek az ex-semmiben
Mind több kötelékkel fűződtek az üdülőhöz
Ami alatt és fölött tolongtam én is
A majdani utazók között
Az első levegővételemtől számítok
Az első lélegzetemmel kikapcsolódok
Számítanak rám, sokáig elszámolok
Mielőtt leszámolólag felszámolok
És az ingoványomba visszavonaglok
Nyakonfüggő hűtőpor
Sekély szervezetek, sírhalom házak
Megszaggat az indifferenciálmű
Hangsúly koptatja gyomrom
Megesznek a korpa közt
A felbillent egyensúlyok
De igazán
Nem ér semmit az élet, pajtás
Stratégiai építőkövek vagyunk mind
Romlékony vesztesek a maholnap félútján
Én ráadásul művész is
Penetrátor
Alulról mozdul a világ
Túl későn találkozik a szürke a láng gyertyájával
Szertefoszlanak mind a szép, kerek álombuborékok
Lencsék közelítenek rá a maradék épségre
A finomkodó nyár utolsó hat hónapjára
Mikor a járvány még csak járulékos
Nem széria a kihűlt gyermeki test a vágóhídon
Szervusz, duplasávos!
Vérzik a társkebel
Belőlem sem egy, sem kettő nem kell
Ketyegés
Az időből nőtt ki a kékeszöld
Keblében alszanak örököt
Kik valaha is megmozdultak
Megkülönböztethetetlen barátok, ellenfelek
Hosszú, díszes sorunk kezdettől késztet utazásra
Útmutatásról álmodva hiszünk badarságokban
Szélként, kietlen mező felett
Sípoló tüdővel ideje felismerni, kimondani
Halálnak vagy életnek szól sírásunk?
Rész
A csatorna dédelgetett álma
a sok folyó csak érte áramló áramlata
Minden egyes gyermek születése
isten töretlen kedvének elismerése
A favágó fejsze nyele
saját fiatalságát bünteti
matériája pusztíttatásával
Adott az élet, mit azzal
érdemelünk ki, ha mi is adunk
Minden megszólaló hang
része az örök balladának
A felszabaduló por egykor virágozni fog
és a gyökerek nem kérnek elismerést
a korona gyümölcseiért
Tetroplán
Túlélérsért álmodva a
Puffogó ufó megmar egy viperát
Kifogyható Diab etikáját újra tölti
És azt hiszi, végtelen a harc
Jól
Ütközet előtti csend
Birodalom látogat meg
konzolok ígérik a közelgő vészt
Átvillan agyadon a szükségesnek vélt
üzemanyag-mennyiség
A cél a sziget elérése, az őslakók megsemmisítése
putriban bőgő állatok kolerájának átvétele
Aláírási jogod két kezes ellenjegyezte
A nádból felhúzott bástyák mögötti terület
igazoltan a tiéd, s ha életben maradsz
mielőtt nyersz, ténylegesen is
Bitorlod a költészet démonainak
csali otthonát, az ezeregy éjszakát meséstül
és még hiszel a mesékben
Sebaj
Az utcán tátongok, kell belém egy szerep
Megmondom őszintén: amit írok, azt
Talán soha senki nem érti meg