"Most kezdek félni /hogy nem fogok tudni/ egyedül élni."
Prefektus
Egy láb vagyok csupán a sok közül
Ki szeretkezéskor éllettársától elkülönül
Azt a szeretetet szórom szét
Amely a magam számára hozzáférhetetlen
Egy vágy vagyok csupán a sok közül
Kinek jobb, ha soha be nem teljesül
Úgy élek, hogy azt remélem: meghalok
Rejtőzködöm gondolatrétegem alatt
Egyszer egy szép napon tudom, hogy elhagyom
A testet, elhagyom a ma még ide kötő kedvest
De én nem úgy fogom tenni, mint más
Az enyém nem lesz egyszerű filmszakadás
Alapvetően nem szoktam egy verset több nyelven megírni, de most kivételt
teszek.
Be nem fejezetten
Van okom hinni, hogy van okom inni
egy halott hever itt, ki túlélni képtelen
egy halott élegyógyász, kinek maradnia illett volna
nincs több lehetőségem döntenem
Végeztem, örök halott lelkem számára
nincs többé végtelen
Nem érzek, mint a megtorpant időpontokban
amikor hozzád lehetetlenül jó voltam
"A semmi szerencsétlensége"
Kell még a holló, a bőröd alatt lakó
a legrosszabb hibák elkövetője, a húscafatok letépője
Kell a fájdalom, amit te hozol el
Kell a beszéd azokkal a ritka szemekkel
Kell a páratlan kedvesség egyszer volt magánya
a ritkán kapott ártatlan dolgok hiánya
a hevület-hullámok, mik ellehetetlenítették
a bennem beállt változások észrevételét
A nagyszerű szél vette el eszméletem
nem tűnt fel, hogy közeleddel meghasadt életem
Azóta Én lettem a vadak közt az egyetlen
aki elföldelten mindmáig befejezetlen
Achilles úgy él ma, mint hal a vízen
Az elődömre, aki szintén én voltam, ma úgy emlékeznek, mint akinek
félelmetesen sok az esze, és akivel nem feltétlenül kell rosszban lenni.
Ilyen megközelítésből a múltam nem túl rossz.
Isten igazságtalansága
Nézem a földgolyót. Nem látok a szememtől: csukva van. Itt van az egyik
félteke. Hogy felületén valakit féltek-e? Istenemre mondom, van isten meg
így legalább értelme is ennek a kifejezésnek.
Megbélyegezett lettem, közundor, kitaszított más. Felesleges dolgokra
pazaroltam betűket. És most folytatom a dolgot, mielőtt abbahagyom.
Ez a nap is rámegy a feloldozásra, ami valami olyan, amire egykor még
szükség lehet, de már sosem lesz.
Vallásba vetett hit, hitbe vetett vallás, férgek a búzának hitt mezőn -
ugyanaz.
"Láttam már elég részeg vagy drogos embert, de te mindenkin túltettél."
(P.K.)
"A költészet er‹s érzelmek spontán túláradása" (William Woodsworth)
"Már épp eleget alkottál, megpihenhetsz." (Z. Gy.)
Univerzális dedikációm következik:
Személy szerint