Rövidek (kicsit a szakmámba vágóak, bocs)
2:23 de.
Akkor a lány odajött hozzá és ismételten a billentyűzet fölé hajolt.
"Hajnali három óra - suttogta -, segítsd magad be az ágyba."
A fiú arcán a monitor halovány fényei járták táncukat. Motyogott valamit.
Mikor a lány átnyúlt előtte, hogy kikapcsolja a gépet, ezt kérdezi:
"Megérte?
Kérdésére meglepő válasz érkezik.
"Nem."
A fiú koffein keltette kábulatában mosolyogni kezd.
"De legalább jól kipihentem magam."
9:35 du.
"Ez mire jó?" - kérdezi a lány.
"Ez egy számítógép" - hangzik partnere válasza.
"Igen, drágám, de mit csinál?"
"Hát... ööö... számít! Hiszen számítógép."
"És mit számít ki?"
"Mit? Ööö, hát... Számokat! Igen, számokat!" - mosolyodik el a srác
diadalittasan.
"Miért?"
"Miért? Nos, hű... miért?" - Izzadni kezd.
"Úgy értem, csak porfogónak jó, vagy van valami egyéb haszna is?"
"Hoá... akár másik számítógépekkel is kapcsolatba lehet lépni! - csillog
reménytelien szeme. - Így akár programokat is lehet szerezni más
számítógépekről."
"Értem. Mondd, mire jók azok a programok?"
"Hogy mit? nem biztos, hogy erre vála..."
"Értem. Számítanak. Számokat. Minden különösebb ok nélkül."
A fiú kezd elsápadni. "Igen, de..."
A lány elmosolyodik, s ezzel teljesen megsemmisíti a srác be nem fejezett
érvelését. Aztán a lány szemügyre veszi a masinát.
"Ámbátor - mondja idegenkedő tekintetével. Felemeli fejét, szemeiben
bolondos remény villan fel, és megfogalmazza a végső csapást. - Legalább
rózsaszín?"
1:55 du.
"A számítógép ellenőröktől vagyok, uram. Azért jöttem, hogy ellenőrizzem
a számítógépét. Itt az igazolványom."
"Természetesen. Böngésszen csak, tiszta vagyok. Nincsenek kalóz
szoftvereim."
Az "Sz" ember maga mögé taszítva őt, leül a számítógép elé. Megvetően
veszi észre, hogy a számítógép ki van kapcsolva.
"Ez meg micsoda?" - kérdezi a képernyőre mutatva.
"Ez a Főmenü - dadogja a férfi. - Magam készítettem."
"Tudja, mekkora büntetés jár az ilyen szarságok használatáért, mint
amilyen ez itt ezen a magánszámítógépen? - mosolyodik el az "Sz" ember. - Ez
már maga két hónap szabadságvesztés!"
"Bocsásson meg! Többé nem fog ilyen előfordulni!"
Az "Sz" ember végignézi a winchestert, illegálisan használt, rossz
szoftverek és kormányellenes propaganda után kutatva. Élvezettel veszi
tudomásul, hogy kicsikéjét minimum tíz évre kalitkába tudja juttatni, s ez
felülmúlja minden várakozását. Végül az ábécé sorrendbe szedett
könyvtárstruktúra utolsó bejegyzéséhez ér. Elkapja kezeit a billentyűzetről.
Aztán próbaképpen beüt három betűt a "doom"-ból. Áldozatára néz, aki
óriásira kerekedett szemekkel, kinyújtott karjaival úgy tesz, mint aki egy
katasztrófát készül elhárítani.
Az "Sz" ember elmosolyodik, száját szélesre húzza, majd begépeli:
"Windows".
2:32 du.
Az előkészítős osztály körbe véve mentorát - a tanársegédet - ücsörög.
"És most, gyerekek, arról lesz szó, hogy ki mi szeretne lenni, ha megnő.
Hát nem jó?"
A tanár körülnéz, szemre vételez minden gyermeket, majd attól kérdez
először, aki a többiektől messze, csendben ücsörög: "Janika, akarod te
kezdeni?"
Janika körülnéz meglepetten, amiért kizökkentették gondolatmenetéből.
Összeszedi magát, és a tanárra mered.
"Demókat akarok programozni - kezd bele válaszába, minden hangot
erőteljesebb hangerővel, nagyobb önbizalommal ejtve ki. - Olyat akarok
alkotni, ami versenyre kel az emberek valóságérzetével. El akarom érni, hogy
kábulatban keljenek fel a képernyők elől, teljesen elbizonytalanodva a
látványtól. Megalkotni azt, ami kilép a kijelzőkből, és magával ragadja
őket, ami szinte teljesen megállítja a szívverésüket és a lélegzetüket.
Megírni, befejezetté tenni valami olyant, amit képtelenek elfelejteni,
amiről tudni fogják, hogy valóság, és ugyanakkor legalább anyyira látványos.
Demókat akarok írni."
Az osztály dermedt csöndben ül, és a tanárral együtt Janikára mered. Még
maga az oktató is képtelen megszólalni. Janika elpirul, érezve azt, hogy
mondania kell még valamit.
"Vagy ha nem, akkor tűzoltó leszek."
Üdvözletem küldöm Grant Smithnek...