Szivárvány
Majális
Mi a mi?
Telente olcsó a hó, és
Kész haszon az új dezodorom
Képzeld, még a szaunában sem
Tudtak megizzasztani, jó a
Fejfájás ellen a fogfájás!
Összedobtam szakácsművészetem
Csináltunk egy rántottát
Hirtelen hihetetlen
Makkerős vagyok
Felfújt a káposzta
Terminusom van a zölddel
Igaz, csak permanális
Mégis jöhet a majális
Morfózis
Turbinák lógtak a plafonból
Elfogyott a fogyasztószerem
Kalapok befedését vállaltam el
Kalap ácsként tevékenykedtem
Mikor jött a reggel, jobbnak tűnt mennem
Porhanyós volt a feketerizling
Etettem, etettem rendesen
Cseréptörés következett
Kimosatták az agyam, majd átmentem a zebrán
Gyengémmé lett az erősségem
Mimika
Olyan szar az életem
Hogy még sosem irigyeltem magam
Van a nincsből éppen elég
Tartozom egy kis hálával, kölyök
Megteszi egy köszönöm is?
Nehezemre esik ugyan
A nehezemre esni
Mivel úgy történt minden
Mint általában sosem
Átörököltem megörökített félszerepem
Menza
Erre a villára fölfér a humor
Csak kívülről tüskés, belül szőrös is
Masszívra sikerültek a karfiolok
Befejezhetetlen irántuk érzett szimpátiám
Anyám, hova dugod a kenyeret?
Tudhatnád, jószagú a kókusz
Bárcsak meglepne a penész!
Maradék
Gyűjtöttem azokat, akik begyűjtöttek engem
Egybekeltem oszthatatlan sokaságukkal
Szociális behálózottságomban
Végtelen napok teltek el
Már-már hazaérkeztem, amikor mégsem
Hol is van az a dizájn?
Szétszakadt székeken térdepeltem
Hozta formáját a nemzetközi szél hámozója
Fölette a nap a remény havát
A szag, mintha valaki lenyelt volna egy tubus
Körömlakkot; elsőként ugrottam le
Egy robogó felhőkarcolóról
Szobát bérelnem luxus volt, fölösleges is
Nautilus
Tökéletes utánzat
Agyagtéglás álomépületek
Vajas késsel helyrehozott ágy
Törött karú rézszobor
Fajtól lefelé kasztrendszertelenség
Távirat - jó hírekkel jól megrakottan
Kivénhedt füldugók, szemipermeábilisek
Művirág pont egy vagyonnyi szép szál
Zongora, mint díszlet
Elnyom mindent az arany
Hol itt a luxus?
Naphalál
Össze kéne gezni
Ez a nap is jól végződik
Vörös óriássá lesz
Egyesül darabkáiban
Napálom
Beszívtam még két pofont a hónaljam alá
Totál kaput lettem, totál kilapult bennem
Az élet ereje, most egy kis kávé kéne
Mert azt amúgy is utálom jó dolgomban
Válaszom egynemű most, bár kissé hazug
Fúj - fúj, fújdogálom fel álmom jelentőségét
Tartottam tőle, hogy nem tartanak eléggé tőlem
Hogy nem tartanak be eléggé nekem
Hogy nem takarnak be eléggé
Selejt a párnám, folyton ereszt
Kicsúsznak belőlem ábrándjaim
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?