Ömlengés
Nagy fal
Valahogy túladtam a jelenen
Nem tudni miért, beindult a jövő
Titokban abban hittem, hogy hiszek valamiben
Tönkreromlott az éter
Holnap talán ad majd valami kis energiát
Csak még nagyon keveset
Tetszik az érzelemtelen
Ha jóanyád visszajár, akkor az a tied
Még mit nem kéne? Csupcsuruty?
Pestközelből testmeleg?
Nesze, tied az élvezet, tied a gép!
Mondom, és várom a súlyt
Erre csak nem jön
Mondom: mitől váltottál ennyire könnyűre?
Jössz egyáltalán párom vagy?
Pározni akarsz csak csupán?
Nem fürödtem tegnap óta
Úgyhogy hogyhogy?
Indiántánc
Most nincs meg a megvan
Összességében: na igen
Elnémultak a hullámlovasok
Tudom: felvett a szerep
A tánácstalan kérődzés
A rendrakás a rendezés körül
A mosószekrény sarkában
Lenyűgöző
Bőröd hetedhét rétege
Petefészekb ültetted át a gólyát
Te felháborodott
A hálás nyomorék
Megkaptam, elleszek vele egy darabig
Az öt önjelölt injekciós tű ugyanis
Vénákra lelt hátsó felemen
Rám száradtak a falevelek
Villogás volt, megható
Megváltottam magamat
Meg a buszjegyem
Addig csapkodtam magam a falhoz
Míg egy tégla ki nem lazult
Elmenekült a drága
Szétkoptattam miatta a nemrég
Lepergett, heves vonzalmam
Jelen, múlt és jelen
A rózsák a mezőket hullajtják be porukkal
Ünnepbe burkolózik a tér
Tetők üveges kristállyá lesznek
Megnő minden holdkövér kő
Sírszéli, magasló fejfedő
Halottak a gyerekek
Arcukon vérbe szeretett a mosoly
Megette a fekete a bánatost
Elvonta belőlük a kínt
Idő-anomáliák csöpögnek
Jön a barna, az utópikus szín
A belső lassulásba kezd
Ellenállásba koccannak a szexuális áramkörök
Lepereg ez a nap is
Mielőtt ráosztják a legenda szót
Én meg megpördülök itt egy kicsit
Csak úgy, átutazóban
Kilátástalan külvilág
Nem engedélyeztem a felszívódást
Bőgött még ugyan a forró évszak
Lenge társa búgott nekem
Csenevészek voltak a robotok
Kiknek szenvedést hordozó
Jó érzések nem átallották felhívni
A miattuk bejelentkezettet
Koprodukcióban gátoltak meg
Elszorították húgycsövem
Finoman megmászták a tutajt
A keserű bevonatok üdvhelyét
Abortálták a tudás értelemküszöbét
Elvágták a panorámát, megvárták
Míg tényleg leszédülök a térképről
Hanem maga az élet
Leszakadt végre rólam a sok
A nehezen emészthető piszok
Értelme volt, akkor is ha nem
Ha csak propagált érzelmeknek tűnt is
Nem pillanatok ők, miket nem tegezek
I. Gates
Vár állott, most siratom
Kedv, s öröm - pökhendi
Pukedlit ül a bizottság
Alulfélben császárt remél
Átverés az egész
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?