Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                Ideális 5-let


                 Agyalapi torzsalkodásaim

                 Nem beszéltem a nyelvet
                 Megütköztek tehetségemen
                 Valamikor még harmonikus
                 Lehetett együttlétünk

                 Valahányszor kiléptem kötelékeimből
                 Őérte tettem - illetve ezzel magyaráztam
                 Naplementenézővé váltam
                 Lábam alatt víztükör feszült meg

                 Emlékeztem alkalmakra
                 Mikből kimaradtam
                 Emlékeztem mohóságodra
                 Megültem az ünnepet

                 Szárazra ittam magam
                 Megcímeztem nyelvem, felbélyegeztem
                 Valami letűnt bájat szívtam fel
                 Kukoricamorzsában éltem férgek bűvöletében
                 Lenyúzattam bőröm
                 Ki akartam szállni
                 Hiányzott a sötét
                 S mert mindezt sikerült felidéznem
                 Jól érzem most magam rosszul


               Időjárás

               Éltem át viharos szerelmet
               Szívelszorítót
               Langyos, szombat délutáni pergést
               Dagályt egy zivatar után
               Jégesőt, mi szétlyuggatott
               Szerte szitált cseppekből is begyűjtöttem párat
               Jöhet-e még valami ezután?
               Már csak a megszámlálhatóan végtelen átmenet


             Depresszió

             Feloldhatatlan ellentétek csomói
             Foszlásnak indulnak kevésbé kedves oldalamon
             Nem elfogadás volt, mit magamra vettem szitkozódva
             Egyszerű beletörődés csupán
             Újabb jeleneteket rugdostak előttem a jövőm percei
             Újabb fogalmakhoz szoktatták vezeklő testem
             Sok volt az elfogadhatatlan, a kényszerítés
             Ami a bokaszorító állandó viseletére kényszerített
             Füvet nyíratott velem, piócákhoz kellett szoktassam
             Negatív vércsoportom, utálatos volt minden


                  Gitt-egylet

                  Mozog végre az idő
                  Vágyamat ellepi az indulat
                  Nem tudom a jó reménység foka
                  Milyen irányban kerülhető meg?
                  Röppályára mikor állítható holdam?

                  Feledésbe merült egy üzenet
                  A halál sodródott kelet felől
                  Átvitt egy átvehetetlen indulat
                  Egy patak partján eszméltem fel

                  Nagy vihar kerekedett
                  Érces hangok zárták el füleim
                  Keserű, feldagadt iszap
                  Nyomta súlyát talpaimnak
                  Megdermedt a kedv

                  Jókora sajtot hasítottam szét
                  Baltám tűhegye komolynak bizonyult
                  Mámorosan remegtem
                  Részt vettem minden előfizetési akcióban

                  Jött egy pár valami
                  Bemutatkoztak, én voltam előidézőjük
                  Sok órát lengtek át velem
                  Együtt behoztunk minden lemaradást

                  Ott volt a fekete is velünk
                  Gombokat pöckölt a hálóba
                  Együtt rágtuk a gittet
                  Meghűlt a Nemecsek


                   Kétváll

                   Viszonyom volt a halállal
                   Megérintett s én hízásnak indultam
                   Kutyák vigyázták lábnyomaim utamon
                   Elvesztünk egymásban
                   Felülkerekedésem törvényszerű volt
                   Hisz én voltam folyamatosabban végtelen


                        Hideg

                        Csiporog a nagykabát
                        Megmerevedett a télben
                        Ujjaim csonkká teszik a cipők
                        Kemény a bőröm
                        Fázom...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.