Szerepszerelem
Ezt jelented nekem
Modoros bizonytalanság
Őrült, alaktalan idézet
Megkapó kéztusa
A semmi fényei
Egy pillanat
A veszett kulcs
Takargató lepel
Állandó zene
Fájdalom
Könnybe fojtott szemek
Fekete ragasztó
Kiskutyák hancúrozása
Civakodás
Felszakadt, mély sebek
Kegyetlenség
Semmi változás
Egyszer nélküled voltam
Keresztül húzott a számítás
Megkövült agyamban a tengerpart
A léha ámítottság színtere
Látod, most is a más foglalkoztat
Nem a különbözőség, csak a gondtalan
A felelőtlen sok, az adható, a képlékeny
És Nem akarok sokadik hurkomban landolni
Nem jöttél: ez érthetőnek tekinthető
Macskád nevelésével foglalatoskodtál
Kövek felszaggatására volt elegendő energiád
Pergett a vásznon, pergett a megannyi idézet
Fanatizmus volt az igaz, a megszorított fellengző
Elvett belőlem egyet a múltból
Kiéheztetett a meglét utálata
El kell vonni valamit
Ha mást nem, hát azt, ami megélhető
Snassz
Divatba jött az érzés
Akaratod ellenére a tetejére kapaszkodhatnál
Te is szerethetnéd magadat bennem
Felszabadulhatnál
Kezdj el vonaglani a repedezett dobritmusra
Most egyszeriben gondolkozóba ejtesz
A változás szükségességének kérdésével
Veszejtsd el magadat belsőmben
Kit követelnek most ki nem ejtett szavaid?
Kicsit törődhetnél velem is!
Minden kérdésedre megadom az igent, ha kell
Elvakított a lázas csók
Változtasd meg magadat bennem
Mert ez így olyan...
És a lány
Azon a ponton torpantál meg, ahonnan már
nincsen kibúvó
Nehéz közérthetőséget vont magával
természetességed
Egy beugró felszabadult önérzet segített a
fényérzékeny léchez
új nyelvalapításod, a kommunikáció hitének
feladása
Jóvá tette mások bűneit, beígért egy málháslovat
És a lány....
Alaktalanságot leplezett le, megalapozatlan
bizalmat
Egy falon kocogó behorpadt fejet, egy
segélysikolyt
A lépbe szántó gorombasággal etette meg
hajlamod
Kivonta az összeadhatatlanul széthullott
kopárságot szívedből
Ő, ő volt az igazi
Legalább egy alkalomra futotta lendületéből
Nem ugyanaz már semmi
Tetűgyors felszolgálócsaj
Fagyott meg félúton
Szerettem fajtáját, hiszen
órákig kutathattam:
Sok erőfeszítést igényelt
Egyidőben megtalálni a két szemet
Most éppen nem így volt
Lemondott randi
Hosszú lábakon állsz drágám, drágák tűsarkaid
Sír nekem a kedvességed
Kegyelettel hímzel a sóhoz
Mindenekelőtt lehettem az utolsó
Kiről számítóan vélekedtél
Most látom, kinek mi az élet:
Mert nekem már nincs miért
Traktus
Közeledek a felezővonalhoz
Vízválasztó gát növekszik előttem
Döntésre kényszerít vendégem
Magán viseli a szertelen szerelem igényét
A jelet, ami elmérgedt sebeire utal
Megalázó magabiztossággal kényszerít a falhoz
Ostorcsapásokkal édesíti a levegőt
Kihívóan szomjazza nemleges válaszom