Katasztrófea
Non +
Fogd a kezem, szaladjunk -
Szóltál, s homlokom csókoddal illetted
Pocakodban viselted magzatom
S magad után húztál
Rohantál a játszótéten át
Rohantál egész az útig
Éles visítás következett
Vér borított el mindent
Ennyire emlékszem csupán
Kezemből kivett a teherautónak
Álcázott halál
Egy kis koccanás vette el a családom
Égizuhi
Leszakadt az égbolt
Betemetett mindent
Hangos robajjal kísérten
Szétkente a hús-vér alakokat
Akár a hamburgereket
Egy csapásra megszűntek a gondok
Nekem sem kellett másnap korán kelnem
Mérgezés
Hempergek a zordon ég alatt
Megmérgeztem testem, meg a velejét
Mennykövek kondulnak révetegen
Öldöklő villámok bomlasztanak bérceket
Rettegés az arcom, egy pontból látható
Jámbor görcsök isszák fel testnedvem
Betakar a sötétség palástja
Örök létre szenderedek
Ez a sok hó régen volt
Alhatatlan éjszakán a hold is teli volt
Magához vonzott, megmérkőzött a fáradtsággal
Legyőzött minden ellenkezést, alávetett a hőnek
Minek hiánya lengte át az értelmetlen ürességet
Belökött a kockák közé, megszabdaltatta a teret
Ritmust rejtett a lépésekbe, ropogtatva emésztette fel
Az összes kárbaveszettnek hitt elrugaszkodást
Mit a talaj undora váltott ki tajtékzó testemből
Farkassá változtatott, úticélt szúrt fel faliújságomra
Minek meglétére csak futtában emlékeztem
Függőlegesemmel kompenzáltatta a vízszintest
Az irreálisan merev egyenes, ami mentén a szemeket
A parázslóan fehér bojtokat szórta alám
Hajótörés
Partra mosott a víz
Homokban kezdek fényleni
Igazgyöngyként ragyogok
Közben az ősmasszívum tiszteletteljesen
Vérzően tér nyugovóra bal vállam fölött
Kíváncsian méregethetem
A tovatűnő tüdőbetegeket
Hideg köd vesz magához védelmezőn
Itt vagyok
Boldogan cseréltem el életem
Egy nyaralást kaptam értékén
Elsüllyedt a luxushotel
Sok sót ivott be a hajam
Teljesen elmeztelenedtem
Bizony
Bizony, felbomlik a bársony
A leapadásképes hév
Törékeny vágyam szublimál
Hurrikánok tépik tollaim
Túl egyedülinek érzek
Túlzottan elhagyatottnak
Fojtogat a végtelen
Le merem írni:
Rossz, rossz, rossz
Vágta
Kósza gumigyeplő lebeg térdeid felett
Elszabadult, kitört a pokol
Szilaj táltosaid fejjel rontanak a semminek
A léghuzat feszesre húzza arcod
Feltartózhatatlan sebességgel jutsz előbbre
Csak néhány riksa akad, mi előzésbe kezd
Elázott burgonyaföldekbe tévedt kis kocsid
Vergődnek a kerekek, ciriprelnek, zakatolnak
A paták tésztaként dagasztják, kelesztik a sarat
Fuldoklón fújtatnak, köpködnek a vén, rozzant gebék
Kihulló fogaik a kietlent kegyesítik, az anyaméhet
Kiállhatatlan a korcs, fagyos köd, mi gigádnak lövell
Nem fogod túlélni az iramot
A szekér maga alá temet egy hirtelen csavarodással
Megvéd a további vádaktól, felment, legfőbb bírává lesz
Légy hát türelemmel, add fel tested, add fel léted önként
Ha már ilyen jól alakultak a dolgok...