Kicsit líraiabban, kérem!
Non sense
Hitesd el, hogy nem volt szükség
Szemétszilánkokból épült szerelmünkre
Hiábavalóságát a magamba kulcsolásnak
Legalább értelmet kölcsönöznél ezáltal
Menekülésednek
Ahogy a hideg kék húzna most maga után
úgy bújik ki belőlem az érzés
Az érzékelés értelméről szóló
Tekinteteink fájóak, lemoshatatlan róluk a gyász
Olyan voltál, akár egy kihalt állatfaj leszármazottja
Unalmas epizódnak kellett következnie
Szavak nélküli magyarázatnak
Arról, amire nem volt szükség
Hagyj
Nem is vagyok más
Értelmetlen vonzalmad
Tárgya csak a megszokott
Megszökött utcagyerek
Álom növelte húsom
Szirének kényeztették hangjukkal
Hullámok hátát lovagoltam, igaz
Mégsem én vagyok, akire vársz
Határozz másképp
Neked nem a napszámos kell
A szénszállító aranybányász
Tudod
Nekem nincs bársonyom
Nem, drága ékem sincs
Hűséges madárpókjaim vannak csupán
Hagyj élni, kérlek
Hagyj megvakulni
Hagyj magamra
Most
Szívrepedés
Szívrepedés nem a leghalkabb fajtából
Dobhártyámnak feszült
Kénytelen voltam keresni forrását
Lábak alatt leltem rá
Melyek az ég felé rugdostak
Könyökök, öklök alatt rejtőzött
Amelyek folyamatosan hadakoztak
Szép volt a látvány, kiemelte a lényeget
Hiánylény
Mindent megkaptam
Nem kívánhatok újat
Bármit mondanál is
Csak reszketés lenne értem
Túltelített szeretetem
Vészes áradásának akarod
Az új gátat felhúzni
Fölösleges az időhúzás
Sötét tengerem hatalmas hullámai
Nem fékezhetőek
Másodpercek kérdése csak kitörésem
Színem akár az éjszaka lelke
Álmomról szólnak álmaim
Tökéletes szabadságról
Égő szemekről
Mert hiányoznak
Hüllőnász
Szeretettel írok én bárkinek
Éppen csak te vagy ezalól kivétel
Mert te kígyókat idomítasz
Én pedig túl sikamlósnak találtattam
Minden mérgemet rád akartam hagyni
Tömegek lemészárlását áhítottam
Búcsúképp nyelvem hegyével ostoroztam
A kopoltyúd mögötti átharaphatatlan páncélt
Te a nyakam köré fonódva tépted ki magad
Kiszakítottad, körbeszaggattad kloákád miattam
Veretes fém bevonatom most már feljavulóban van
Ugyan rajzolok még sok párhuzamost sivatagom közepén
De nem neked írok
Lángtánc
Jó vagy hozzám
Akár az ég adománya
Halált hozó ölelésed
Kívánlak
Kérlek, állj a lángok közé
Táncolj kicsit, édes
Lobbantsd fel az emlékeim
Csak így tehetsz boldoggá
Olyan jó fülemnek a sírás
Hangod repedt epedezése
Olyan jó vonaglásod
Akarom, hogy vele legyél
Parancsolom, hogy szeretkezz most a tűzzel