Elidegenedés
Nomen est omen - No men est omen
Visszajátsszuk lassan mozogva fel és le. Tüdőnk szemmel láthatóan
kifordítani készül magát. Ki az ott mellettem?
Status quo
Ha volna belőlem még egy, már ketten lennénk. Ha még eggyel gyarapodnék,
akár pártot is alapíthatnánk/nék. Nem biztos, hogy ennek vonna valami
értelme, mindenesetre szaporítanánk az önsegélyező szervezetek számát,
kiknek maguk felé hajlik a kezük. Még kérdéses, hogy adóbevallásunkat
elfogadnák-e? Így meg nem érdemes alapítani egy ványt, ehhez ott is kéne
lennie belőlem egynek.
Rolls Royce
Gesztenyés tepertő, Klaus Schulze, holdharmat, az idő színésze.
Talán régen
Gondoltam, kell még egy oldalra való ötlet. Hogyan is nézne ki a szénakazal,
aminek nincsen jobb oldala. Sötét fényű barátaim meglehetősen
kivitelezhetetlen kéréssel fordultak felém sírjukban. Azzal bíztak meg, hogy
olyan emberre leljek, akinek ujjait nálamnál kevésbé aprózta fel a négy
évszak. Fel kellett, hogy mondjanak nekem. Alkalmatlannak bizonyultam.
Be-szak
Nem szerettem soha korcsolyázni. Egyszer aztán mégis felpróbáltam a nyíltan
szerénykedő Balatont. Egy ügyetlen mozdulattal befordultam a jég alá. Most
képzeld: lábbal felfelé csúszkáltam mások talpait érintve meg alulról.
Szörnyű volt.
Atom
Megérkezett a harmadik maghasadásos beteg is. Onnantól nem volt kedvem az
egészhez. Kiraktam tehát egy táblát amely ismertette a jelenségek és
érzésének együttlétének meglétét. Átugrottam egy koncertre is, elcsórtam
onnan a karmester tartalék golfütőjét, s azzal böködtem a magasba.
Sárga hó
Az aranyásó alábukott a talajszintnek, s vitt magával egy szitát is. Percek
alatt több környezetkárosító anyagot termelt ki a víz alól, mint akármelyik
uránbánya, vagy bármely nevet szerzett alapítvány éves költségvetése. Talált
aranyat is. Igaz elég távol a Grand Kanyontól. Sokat ásott, mire a sok sárga
közt, valami dinasztia közepén rátalált a sárga sárgaságra.
Komplex Komplexus
Lepattintottam az infót egy kartondoboz nyeléről. Csakis a fakanál
menthetett meg attól, hogy jobban elmerüljek főztömben. Minden érdekelt az
iciri-piciri elefánttól a meglett egérig. (Bizony, sokáig kerestem.) Ami
kisebb vagy nagyobb volt, az pedig nem.
S-man perspektíva
Teleszkópom megszúrt egy vastüdőt. Kellett ez, most már belátom. Hiszen
fejemre ejtett a ló. Tök lebénultam.
A nagymenő emlékezik
"A hazugságok az igazi túlélők."
Épp olyan jól, amennyire nem, végül mégis által vergődtem. Árnyékom alá
szorult egy lámpás, a foglakoztató, az igazság ellenfele. Csóróztam, több-
kevesebb szőrrel, csontokkal. Nagyra nyílott számon át kidőlt a sok
hulladék. Befűztem, akit csak akartam. Ja, igen. Tényleg azt mondtam volna,
hogy semmit sem jelentesz? Azért tehettem, mert túlontúl sokat is.
Távirati stílusban
Én a "Köss el egy telefont, szabadítsd ki a szegény párát" mozgalom híve
vagyok. Ahol felcsapjuk a fejeinket, ott hullanak a kagylók. Szabadságot
osztunk, szellőztetünk. A szaunák ajtaját mindig nyitva hagyjuk, spórolunk a
párával. Ez kérem a jövő.
Csőd
Tartsák meg a szokásaikat! Utálom a célzásokat. Beilleszkedés? Egy frászt,
soha. Na, ne itten kelteni a pánikhangulatot nekem, mert most márt elég!
Látod, ennyit tudok én a világról. Nesze, itt a panaszkönyvem, lehet
nyugodtan beleírni! "F*CK all your rockets!" Ajánlom szíves figyelmetekbe,
hogy tényleg ezt tegyék a rakétáitokkal. A fuszekligyárosok szaporák,
tudhatnád. Elhordtam én is egy párat kézmunkáikból hosszúnak tűnő éveim
alatt. Szegény, fiatal srác, még mindig él... Nem is tudom, legjobb lenne
beülni valami jó kis Internet kávézóba, mert nem hagyják békén az embert,
noszogatják csak. Igen, ez a legnagyobb probléma.
Nem hittem volna, hogy ilyen stílusban írom meg...
Eszetlen tevékenységek folyatása közben megszűntem gondolkodni. Fel kellett
hogy borzoljam lelkivilágom valami jóféle letargia-zenével, hogy ismét arról
szólhassak, amiről szerettem volna.
Egyszer néhányadszor kísértem haza választottamat négy kerekemen.
"Megérintettél belülről, mondta." Egy minőségileg más kapcsolatot dobtunk
össze. Akkor először mértem fel jelentőségét annak, hogy képes vagyok egy
szememre sírni. Hiába, a jóga... annak semmi köze hozzá. Bár ez is egyfajta
zsarnokoskodás a test fölött, érzelmi kiszipolyozás. úgy beszélgettem,
zongoráztam el életem építőköveit, hogy csak orcám bal felének engedélyeztem
lazulást, csak a bal könnyeimnek engedélyeztem a megindulást.
Most ugyanez általában fordítva sül el: bal szemem a felszívó, a jobb a
kieresztő kör. Hiába, az egyoldalúság visszás, sőt képmutató.