Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                               Hát nem vidám?


Kettő

Tudok  én  még  nagyot  szólni,  ne  félj! Ez az egyetlen műfaj, miben még a
Madagaszkárban   nem   létező  kőóriásokhoz  hasonlíthatom  magamat.  Tegnap
találkoztam  a  megnyerő  hőmérséklettel,  a  megnyerő színnel. A lehetetlen
szögben   álló   faóriással.  A  levelekkel,  az  alulról  karoló  képlékeny
kíváncsisággal.   Találkoztam   a  karcsú  kék  hangmagassággal,  a  telivér
örökségével  a  csalfatag léleksérültségnek. Gondolkozóba ejtett magánytalan
mivolta,  és  megadtam  a neki járót. Ez az önbizalomhiány visszaélésekre is
alkalmat adhatott volna. Még jó, hogy jó kezekbe került.


Bátoríts!

Felállítódott hát a mérce, mit lehetetlen volt nem felülmúlni. A jámbor őzek
köröztek  párat  etetőjük  körül, mielőtt a lökháríróm jobb oldalán kötöttek
ki.  Te  nem  tudod,  és  fogalmad  sincs  erről.  Sem  az  éjszakai  kibúvó
vadászatokról.  Ez  maga  a  fölértékelt naivitás, maga a csöpp kis lét. Nem
kell  kávé, nem, csak a koffein-tartalom. Az ajzott élveteg-réveteg  hév. Az
olcsó,  ötödnapra  csapódó könnyített retúrjegy, a kölcsönösség. Adj egy kis
parazsat!  Csak  egy  kis szikrát! Attól a pillanattól te többet jelenthetsz
bármely  giccs  koporsónál.  S ha eltelik az év, s ha a még több eljő, mikor
irdatlanul felnövend majd a képlékeny szobahőd, irdatlanul magasztossá válik
kompozíciód emlékének hőfok-kisugárzása, akkor próbáld majd fel; ez a nemlét
előemlékének utóharangja, ez az, mihez minimum két ember kell: te és én.


Sweden

Sosem   sikerült   bejutnom   a  tanfolyamra,  amely  lehetővé  teszi,  hogy
megfeledkezzek  a  levegővétel szükségességéről, amely megtanít arra, hogy a
víz  alatt is megélhessek. Kifacsart kétdecis répacseppek mögül adatott csak
meg  felmérnem  a  nagyok  víz  alá  bukásának lehetséges következményeit: a
kevésbé  érdeklődő  szivacsos  tekinteteket,  a  létre nem jött kobramarások
alternatíváját, a helyet, ahol nem történhet érdekfeszítőbb, mint a kéthetes
megfigyelésemmel  a robosztus másvilághoz nevezőként létrehozott csodálat, a
lenyűgözöttség.  Egyszerűen  jobb  volt  nem  venni  észre  az egyenrangúság
megfoghatatlan korlátait, a mély-magas felhívások jól irányzott dőlésszögét,
az  alakilag  opponensként  értelmezhető eggyel feljebb kategorizáltakat. És
most tényleg, mi van?


Párbajhős

Valahogy  mindig  gyorsabban fogta rám fegyverét minden ellenfelem. Megannyi
csatában  hullajtottam  el  malacagyaram,  rászabadítottam egymásra őket, az
idióta  üldözőket.  Már  az egész családomat bezabálták. Én vagyok az utolsó
sarj. Csúsztatott szabin vagyok. Csíped ezt, picinyem? Tip-top-tip hen?


Díszárbóc

Csipogások  harapták  ketté maradék idegszálaim. Földhöz ragasztott panaszos
sóhajom,  dübörgettem  a  megtépázott  kócrögöket, megforgattam őket, akár a
nyársra  tűzött keményítőgolyókat az állati zsiradékok közt. A királynő vált
valóságos álmommá, az aranykarperece. Főleg, mert ropogós volt, nem túl sós.
Hasonlított  a  derekamat  alátámasztó  hetednapos,  derekam alatt elferdült
szénakazalra.  Köszönöm  neked a sok magányt, a kilátást az árbóckosárból, a
feszes  panorámát,  a képcserés szexhirdetések lehetőségét. Táncolni akarok,
mint soha eddig. Igen.


Bakelit korongjaim, hej!

Mi  lenne  velem,  ha  nem  lennék?  Például egy napig. Nem kéne tartásdíjat
fizetnem,  nem  volna  lövöldözés.  Megakadna  minden  lemez.  A fésűkön nem
gyarapodna a kosz, a bögrék nem lennének barnábbak. Hiány? Viccelsz! Egyszer
én sem vettem komolyan valakit. Hiba volt, mert most halott. Találd ki.

Ugyanaz másképp

Ha valaki pénzzel bír, az nem azért játszik az orosz-ruletten, hogy nyerjen.
A játék ténye juttatja az orgazmushoz.


Csakis a véletlen

Tanultam,  s  nem volt elég. Könyveket lapoztam rongyosra, befogadtam magát,
az  információt.  Ha  valami,  hát  a  világosság  rám  kellett  volna, hogy
köszöntsön. És nem. Most sem tudok semmit.


Végleges

Meg akarom ölni magam, adjatok célszerszámot! Fúrót, körfűrészt, rubeolát...
Állj!  Várjatok!  Én még nem csináltam semmit. Hadd mártsam be magam kicsit!
Hadd merüljek el az orgazmus organizmusában!


Szentély

Merőlegesen  fókuszált  le a napsugár. Cha-cha-cha - köpködtem. nem jöttek a
válaszok. Sem habkönnyű habitusok. Semmi.
Yep

Főzök  jó  kis  répalevest.  Kell  a zöldség télvíz idején. Győzze aki olvas
párat.   Ujjamból   fecsegő   példaképek   rázódnak  ki.  Hol  van  ehhez  a
spontanitáshoz a kedves te? Mire zörengsz? Szophasztitikus címek csak utólag
lehetnek  legfölül.  A  mész, az jó. A ring, amiben megcsavarodik az "M", az
szobrokkal  lett  teleültetve.  Nem  tét egy diploma. Hagyjál már! Főleg egy
kicsit. Főleg békén.


Boulevard

Szombréró   a  kaktusz  árnyékában.  Egyre  csak  felfelé  vonzza  a  meleg.
Kecskeháton   nem   támadhatja   meg   a  szélmalmokat  szegény  kitaszított
állampolgár. Amit tehet, az ennyi: önérdekből szeretkezik. Önérdekből nyerni
akar. Mert nincs mit veszíteni.


Fémes hang

13  fejezet.  A  százas  sípcsoport  is befigyelhetne az efféle előadásokra.
Enyémben  kellene  fénylenie cikcakkos szemüknek. A part, ahol a jógi él, az
nem  tűri  az  elefántcsordát.  Nem mondom, hogy ne keresd, mert van. Komoly
minden  hit.  A  belém vetettek és a le nem aratottak egyaránt. És számolok.
Számítok.


British Airways

Először  úgy  hittem,  rossz irányba tart a repülő. Aztán valahogy mégis ott
kötött ki, ahová igyekeztem. Eltérítették.


Zsebdinamit

Apró  kis  bomba.  Fél  az  egyedülléttől.  Néha fel is adja magát. De nem a
rendőrségnek  ám!  Inkább  csak  levelekben.  Rá  sem jönnek soha a folyamat
öncélúságára.  Pár  ujj,  néha  egy  közel tartott ujj torzója a végállomás.
Halál  csak  ritkán.  Be  lehetne  vetni akár harci eszközként is. No és mit
lehetne  vele  aratni!  Ő  mégis  marad  egyszerű  szabadúszó. Felderítetlen
bűntények legendára valót hoznak össze jeles múltjából.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.